A szüret befejeztével sajnos sokan úgy gondolják, mivel a termések már betakarításra kerültek, hogy a fák növényvédelmi problémáival már nem kell foglalkozni a nyári időszak további részében. Nagyon fontos feladat pedig, hogy ne felejtkezzünk meg a csonthéjas gyümölcsfajok növényvédelméről a szüret utáni időszakban sem! A fák nem megfelelő erőnléte, az esetleges bekövetkező idő előtti lombhullás miatt ugyanis csökken a rügydifferenciálódás, mely által a következő évben kevesebb termést tapasztalhatunk.
A cseresznye és meggy esetében a kórokozók közül főként a blumeriellás levélfoltosság nagyobb mértékű elterjedésére lehet számítani csapadékos évjáratban, de a sztigminás levélfoltosság tünetei is jelen lehet a fákon. A blumeriellás levélfoltosság először a levél színén apró, 1-3 mm átmérőjű kerek vagy szegletes, lilás foltok formájában mutatkozik meg. A sztigminás levélfoltosság is pár mm átmérőjű, de a foltok sárgászöld színűek, szélüket keskeny barna vonal veszi körbe, melynek közepe idővel kiesik, szegélye viszont megmarad. A kártevők közül legnagyobb jelentősége a kalifornai pajzstetűnek van, mely a fás részek szívogatásával gyengíti a növényeket, csökkentik termőképességüket és növekedésüket. Az idősebb és legyengült fáknál nem ritka a kéregmoly kártétele sem, mely károsítására a törzsből kilógó sárgás bábingek, valamint ürülékhalmok hívják fel a figyelmet. Az amerikai fehér szövőlepke lárváinak károsítása nyomán a levelek hámozgatása figyelhető meg, de súlyos esetben akár tarrágást is okozhatnak.
amerikai fehér medvelepke (szövőlepke) hernyófészek
A kajszi esetében csakugyan nem árt a kórokozók és a kártevők figyelése a szüret után. A már cseresznyénél és meggynél említett sztigmina a kajszit is fertőzheti. A levelek lyukacsosodása mellett a hajtásokon is kialakulhatnak foltok, melyek hosszúak, ovális alakúak, színük barna, de a nyár végére kiszürkülhetnek. Az apiognomóniás levélfoltosság előfordulása szintén gyakori, mely által okozott foltok kezdetben 4-5 mm átmérőjűek, sárgák, belőlük később pedig elmosódott szélű foltok keletkeznek. A foltok idővel nagyobbodnak, a levél nagy részére kiterjednek, vörösesbarnára színeződnek, körülöttük sárga udvar látható. A kajszinál a gyümölcsmolyok jelenlétére a termések szüretének végeztével már nem kell számolni, viszont a kéregmoly a legyengült fákon egyaránt megtelepedhet.
Az őszibaracknál szintén a sztigminás levélfoltosság jelentősége lehet a legnagyobb a kórokozók közül, de párás és meleg időjárás esetében a lisztharmat fertőzése is számítanunk lehet. A lisztharmat fertőzésének hatására a levél színi oldalán a fehér bevonat kialakulása által a beteg levelek hullámosodnak, később elszáradnak, lehullnak, mely által a hajtás is felkopaszodik. Az őszibaracknál a kéregmoly mellett a kaliforniai pajzstetű előfordulásával is érdemes számolnunk.
A szüret utáni időszakban kémiai védekezésre több készítmény is felhasználható. A gombás betegségek ellen eredményesen használható pl. a tebukonazol vagy a penkonazol hatóanyag. A pajzstetvek ellen a lárvarajzás vagy a hímek rajzásának idején lehet hatékonyan kémiailag védekezni. A kéregmoly lárváinak fás részekbe rágását a tojásból kelő lárvák ellen célzott kezeléssel érhetjük el. A kártevők ellen a Spilan 20 SG 2-3 g/10 l dózisban alkalmazható. A vegetációs időszak befejeztével ne felejtkezzünk meg a lehullott lomb összegyűjtéséről vagy talajba forgatásáról sem, valamint a lemosó kezelés elvégzéséről sem.
Még gyönyörködhetünk virágoskertünk csodáiban: krizantém, díszkáposzta, örökzöldjeink. A folyamatos lombhullással akad egy kis dolgunk, az elhalt ágak levágása és levelek összetakarítása után a rezes lemosó permetezéssel is számolnunk kell. Ebben a hónapban odafigyelhetünk a karbantartási és tárolási munkálatokra.
Az őszi időszak végén, a lombozat lehullásával a gyümölcsfák téli mélynyugalomba vonulnak, azonban bőven vannak ekkor is olyan ápolási munkák, amelyek elvégzéséről gondoskodnunk kell.