Kertészet és növényvédelem mesterfokon!

A gyökérzöldség szó hallatán egy átlagos háziasszony vagy kiskertész általában a sárgarépára, petrezselyemre és zellerre, esetleg a retekfélére gondol.

Palántanevelés céljából leginkább a hosszú tenyészidejű, melegigényes zöldségfajok magjait szokás elvetni.

Az őszi időszak nemcsak a gyümölcsfák, hanem a dísznövények pótlására és telepítésére is alkalmas. Számos fajuk létezik, melyek közül különböző tulajdonságaik, eltérő díszítőértékeik alapján választhatunk. Ez a választás azonban nemcsak a fajok virágának színe, alakja, mérete, virágzási ideje, lombjának tulajdonságaira stb. irányulhat, hanem vesszőinek és terméseinek különleges megjelenésére is. Jó néhány faj létezik ugyanis, melyekben akár a tél folyamán is gyönyörködhetünk egy-egy változatos megjelenésének köszönhetően. 

Bizonyára mindenki találkozott már nem egyszer olyan fával, melynek törzséből szemmel is jól látható gombák, akár egész gombatelepek nőttek ki. Közép-Európában több ezer ilyen gombafaj létezik, melyek akár az élő és holt fán egyaránt megtelepedhet. Sokféleségük tág határok között változhat, azonban a leggyakoribb és legtöbb gondot kertünkben a taplógombák okozzák.
 

Bár az idei ősz roppant kellemes időjárású és hosszú volt, a december elején érkező komoly lehűlés és erős éjszakai fagyok hatására az összes lombhullató kerti növényünk levetette nyári lombruháját, vagyis megkezdődött a kert téli nyugalmának időszaka.

A lemosó kezelés a fák - legyen az gyümölcs vagy díszfa – körüli teendők közül az egyik elmaradhatatlan, vegetációs időszak végén elvégezendő munkálatok közé tartozik. Kiemelt szerepe van ugyanis abban, hogy a fák egészségét megőrizzük, a következő évre kellően felkészítsük növényeinket. Kiváltképp fontos ez, főként az utóbbi években tapasztalt enyhébb telek miatt is, hiszen a kórokozók és kártevők számát a fagy sem gyéríti már jelentős mértékben, így e kártételek visszaszorítására, megelőzésére jó célt szolgál a lemosó kezelés elvégzése. 

Az elmúlt hetekben sok kertbarát meglepődve tapasztalhatta, hogy a kertjében nevelt gyümölcsfák (különösen a csonthéjasok, de néha az alma vagy a körte is), illetve egyes díszcserjék szeptember közepére újra virágot bontottak, szokatlanul bőséges másodvirágzással egy csepp igazi tavaszt csempészve az őszbe. A néphagyomány szerint a gyümölcsfák másodvirágzása a hosszú és langyos ősz előjele, valójában azonban egy sokkal összetettebb folyamatról van szó, mely egyáltalán nem kedvez az érintett növények egészségének és a következő évi termés biztonságának. 

A gyümölcsfák ültetésének optimálisan két időszaka van, ősszel (októbertől tavaszig) és tavasszal (február végétől a rügyfakadásig). A szabadgyökerű fák esetében érdemes e két ültetési időszakot választani, még konténeres társaik az év szinte bármely fagymentes napján telepíthetők. Őszi ültetésre ajánlhatók az almatermésűek, valamint bogyós gyümölcsű fajok, még a csonthéjasok és héjas termésűek esetében leginkább a tavaszi időszak mondható telepítésük szempontjából kedvezőnek.

Az őszi időszak kezdetén ugyan nem minden zöldségfaj került még betakarításra, a paprika és a paradicsom tövein is még sok esetben találhatók érő termések és a sütőtökök is még az első deres reggelekre várnak. Kétségtelen azonban, hogy egyre jobban közeledik a kert nyugalmi időszaka. A veteményes felszámolásával, talajának megmunkálásával már a következő évre készíthetjük elő kertünket, mely során érdemes egy-két dologra odafigyelni, így a következő év tavaszán nyugodtabban kezdhető meg a magok vetése, palánták ültetése.