Gyümölcsfák kéregbetegségei

A fásszárú kerti növények „belsejébe” azonban még a legélesebb szemű kertész sem lát be, míg a szürkés és gyakran repedezett kérgen a felszíni károsítók is könnyedén megbújhatnak. Vegyük most sorba a kerti gyümölcstermőkön és díszfákon előforduló leggyakoribb, a fakéreggel kapcsolatba hozható károsítókat! Ehhez mindenekelőtt fontos megismerni a többéves fás szár felépítését és az egyes részek növény életében betöltött szerepét. Legbelül helyezkedik el a sok esetben üreges bél, majd ezt övezi koncentrikus körökben a két faszövet (a geszt és a szíjács), melyek a fa stabilitásának megőrzéséért felelősek, továbbá a szíjácson keresztül zajlik a víz szállítása is a gyökerekből a koronába. A faszövetet a háncs követi, melyben a folyadékáram éppen ellentétes irányú: itt a levelek által előállított cukrok vándorolnak lefelé a gyökerekbe. A fa és a háncsréteg határán található az osztódószövet (kambium), ami a két rész fejlesztéséért, és így a törzs vastagodásáért felelős. A háncs külső, elhalt sejtekből álló rétege a kéreg, ez védi a növény belső szöveteit a külső környezet hatásaival szemben. Láthatjuk tehát, hogy a törzsben számtalan, a növény számára létfontosságú folyamat zajlik, melyek bármelyikének zavara nagyon komoly hatással lehet a növény egészére. Nézzük tehát a leggyakoribb problémákat!

Abiotikus elváltozások

A kerti fák törzsét és ágait borító kéreg épségét sok esetben nem biológiai hatások (kórokozók vagy kártevők) veszélyeztetik, hanem valamilyen abiotikus, általában fizikai, kémiai vagy mechanikai behatás. Bár a kéreg egy – a sérülés súlyosságától függő – idő elteltével beforrad, a kezeletlenül hagyott sebzések utat nyithatnak a kórokozók és kártevők részére a fa belső szöveteihez, melyek fertőzöttsége a növény legyengülését és pusztulását is okozhatja. A leggyakoribb, elkerülhetetlen kéregsérülést a gyümölcstermők és díszfák metszése okozza, de ez a beavatkozás szerencsére előre tervezhető, és kellő körültekintéssel végezve könnyedén megakadályozható a növény károsodása. A metszést mindig a faj és fajta igényeinek megfelelő időben és módon, éles, lehetőleg sterilizált eszközökkel végezzük, az 1 cm-nél nagyobb átmérőjű sebeket minden esetben gondosan kezeljük le valamilyen fasebkezelővel! A kéreg sérülését okozhatja (gyakran egészen a fatestig hatolva) a rosszul kezelt damilos vagy késes fűszegélynyíróval végzett munka: ebben az esetben a sebzés befertőződésén felül számolnunk kell azzal is, hogy a háncs nagymértékű átvágása a fa gyengülését és pusztulását is okozhatja. Szintén fordítsunk kellő figyelmet a növényeinkhez közel elhelyezkedő szilárd tereptárgyak (például a kerítés, zsalukövek, a metszés utáni lekötözéshez használt eszközök) és a fa közötti megfelelő távolság ellenőrzésére, ugyanis a kéregbe benőtt idegen testek már csak súlyos sérülések árán lesznek eltávolíthatók a jövőben! Amennyiben az almatermésűek fás metszését télen végezzük, lehetőleg kerüljük a fagyos időszakot, de ha mégis 0°C alatt metszenénk, akkor minden esetben húzzunk kesztyűt, mert a kezünk melegétől megolvadó vékony kéregrészek visszafagyva súlyos fagyási sérüléseket szenvedhetnek. Februárban, amikor a nappali felmelegedés már megindítja a növényben a nedvkeringést, de éjszaka még komoly fagyok vannak, előfordulhat a törzsön a hőtágulás következtében kialakuló fagylécek megjelenése. Ellene hatékony megelőző védekezés a fák törzsének fehérre meszelése, mely csökkenti a kéreg nappali felmelegedését, ezen felül a tavaszi virágzást is késlelteti néhány nappal. Bár nem kéregbetegség, de itt kell megemlítenünk, hogy a háromévesnél fiatalabb kéregrészek még képesek a felszívódó totális gyomirtószerek (például a glifozát és sói) felvételére, így, ha fák közelében gyomirtást végzünk, erre legyünk fokozott figyelemmel!

Damilos fűkaszával ejtett, már gyógyuló sérülés magatörzsű egres szárán

Fatörzsbe benőtt kerítésdrót

Szürke lóhangyák fészke korhadó fatörzsben. A közhidelemmel szemben nem kártevő, csak az elpusztult faanyagot kolonizálja

Vértetű

Az alma soknemzedékes, összetett fejlődésmenetű kártevője, melynek népes kolóniáival télen a gyökérnyakon, míg vegetációban a vázágakon és vesszőkön is találkozhatunk. A viaszszálak védelme alatt a háncsból szívogató tetvek nyálának hatására kóros sejtburjánzás indul a növény osztódószövetében, így a károsított ágak kérgén kidudorodások és felszakadozó rákos sebek jelennek meg. A vértetű elleni védekezésben kulcsszerep jut a fajta kiválasztásának (az M9 almaalany és sok régi nemes almafajta nagyon fogékony rá), továbbá a tiszta, csonkolásmentes metszésnek és a sebek gondos lezárásának. Bár az almában a vegetáció során használt rovarölőszeres kezelések (pl. Spilan 20 SG, Pirimor 50 WG) pusztítják a vértetveket is, azonban a hasznos vértetűfürkész irtása és a rezisztens vértetűpopulációk kiszelektálódása révén túlzott és átgondolatlan használatuk növelheti is a kártevő előfordulását.

Túl hosszú és nem lezárt csonk körül megjelenő vértetű kártétel almán

Pajzstetvek

Számos fajuk a kerti fák komoly károsítója, például a kaliforniai pajzstetű, szilvapajzstetű, eperfa-pajzstetű, körtepajzstetű, teknős pajzstetvek, kecskerágó pajzstetű stb. A pajzstetvek legtöbb fejlődési alakja helytülő életmódot folytat, amikor is a kitin- és viaszpajzs védelmében meghúzódó állat szipókáját a kérgen keresztül a háncsba mélyeszti, és onnan szívja magába cukorban gazdag táplálékát. A pajzstetvek gyakran olyan mértékben elszaporodnak, hogy pajzsaik szinte „második kéregként” borítják a növény eredeti kérgét, miközben a fa az elszívott tápanyagok hiányában satnyul és gyengül. Megelőző védekezésre kiválóan alkalmas a tél végi olajos lemosó permetezés (pl. Agrokén), vegetációban csak a rajzó alakok és a fiatal, még mobilis lárvák pusztíthatók kontakt és felszívódó rovarölőszerekkel (Spilan 20 SG, Full 5 CS).

Közönséges teknős pajzstetű pajzsa dión

Piros körtepajzstetű kártetelének következtében behorpadt körteág

Kéregmoly

A csonthéjas gyümölcstermők súlyos károsítója, elsősorban az idősebb, gyengébb kondíciójú és sok nagyméretű metszsebet hordozó gyümölcsfákat veszélyezteti. Ez a sodrómolyfaj viszonylag kis méretű, barnás-tarka mintázatú, hazánkban egy évben két nemzedéke fejlődik (az első rajzás május-júniusban, míg a második júliusban zajlik). Rajzást és párosodást követően a nőstény tojásait a kéreg felszínére rakja, majd a fiatal lárva berág a kéregbe, és a kéreg-háncs határon jártakokat rágva fejlődik. A kifejlett hernyók telelnek a kéregben. A kifejlett hernyók bábozódása is a kéregben történik, majd az imágó egy bábinget hátrahagyva repnyíláson át hagyja el a fatörzset. A kéregmoly kártételének hatására a fa védekezési mechanizmusa révén általában rágcsálékkal kevert erős mézgafolyás tapasztalható, az éritett koronarészek, vagy az egész fa legyengül és pusztul. A kértevő ellen legjobb védekezés a megelőzés: tartsuk jó kondícióban fáinkat, a metszsebeket kezeljük gondosan, a sérült, mézgafolyásos kéregrészeket a fás metszés során tisztítsuk meg és kezeljük le. A kártevőnek létezik szexferomoncsapdája, mellyel rajzása nyomon követhető, szükség esetén a kémiai védelem a frissen kelő hernyók ellen 3 héttel a rajzáscsúcsot követően, kontakt Full 5 CS-vel lehetséges.

Szúbogarak

Hazánkban elsősorban a kis és a nagy kéregszú kártételére kell számítanunk. A szúbogarak tipikusan másodlagos károsítók, vagyis általában már a legyengült, pusztulófélben lévő növényeket támadják meg, azonban mindkét faj a még élő kérgű faanyaghoz kötött: a családi zongorát lyukacsossá rágó, tévesen szintén szúnak nevezett, holt faanyaghoz kötött és percegő hangot adó tarka kaparóbogár (hívják még halál órájának is) egy teljesen másik családba tartozik! A szúknak évente két nemzedéke fejlődik, a kifejlett kukac típusú lárva telel a kéregben. A tavaszi rajzást és párosodást követően a nőstény berág a kéregbe, majd a háncs és faszövet találkozási zónájában kirág egy anyajáratot, melynek két oldalára rakja tojásait. A lárvajáratok az anyajáratra merőlegesen fejlődnek, és a lárvák vedléseivel egyre szélesebbekké válnak. Bábozódást követően a következő nemzedék imágói kerek repnyílásokon keresztül hagyják el a kérget, majd az általuk lerakott tojásokból fejlődő utódok vonulnak telelőre. A károsított növények először súlyos gyengültségi tüneteket mutatnak, majd az imádók kirajzását és a fa pusztulását követően a kéreg nagy lapokban leválik. Egészséges fákat csak nagyon erős kártevőnyomás esetén támadhatnak meg (például egy környező felhagyott gyümölcsösből áttelepülve), igazi veszélyt ilyenkor a nyári imágók rügyeken folytatott érési táplálkozása, és a kezeletlenül hagyott sebzések jelenthetnek. Házikerti körülmények között egyetlen védekezés a megelőzés: beteg fáinkat időben távolítsuk el és semmisítsük meg, ügyeljünk gyümölcsfáink jó kondíciójára és a sebzések gondos lezárására!

Szújáratok pusztulófélben lévő cseresznyefa kérge alatt

Vadkár

Általában bekerítetlen, erdőszéli vagy elhanyagolt birtokokkal körülvett kertekben számíthatunk vadkárra, de a nyulak a kerítéseken is átjuthatnak. A vadak elsősorban a téli-kora tavaszi táplálékszegény időszakban hántják le a gyümölcsfák kérgét, kifejezetten szeretik az almát, a körtét, a cseresznyét és a meggyet. Védekezni megelőző jelleggel tudunk: kertünk legyen körülkerítve, fiatal gyümölcsfáink törzse köré pedig érdemes egyedi törzsvédő hálót is illeszteni, mivel a vad által körberágott háncsú fa gyakorlatilag halálra van ítélve. Az elmúlt években egyre súlyosabb gondot okoz a gyökérnyakon rágó pocok tömeges gradációja, sajnos házikerti védekezésként egyedül a facsíkok tisztán tartása és rendszeres talajmunkája lehetséges.

Mezei nyúl rágása cseresznyefa törzsén

A vadkár egy speciális formája hódrágás

Monilíniás betegség

Bár a monilíniás betegséget elsősorban virág- és gyümölcskárosító tünetegyüttesként tartjuk számon, csonthéjasokon előfordul, hogy a Monilinia laxa vagy a Monifilia fructicola kórokozója a fás részekbe hatol, és ott súlyos, hosszútávon a növény pusztulásával járó tüneteket okoz. A kórokozók számára behatolási kapuként általában a kezeletlenül hagyott virág- majd hajtásfertőzés áll, de előfordulhat nem megfelelően kezelt metszseben vagy a kéregre száradt gyümölcsmúmián keresztüli fertőzés is. A vázágak és a kéreg moniliniás fertőzöttségére utal a behatolási kapu helyén a bőséges, de rágcsálék nélküli mézgafolyás, majd a nagy méretű, felszakadozó rákos sebek kialakulása, mely idővel a fölötte található koronarészek elhalásához vezet. A monilíniás kéregfertőzés ellen egyetlen védekezés a megelőzés: ha a kórokozó már egyszer bejutott a fa mélyebb szöveteibe, nem sokat tehetünk. Tavasszal és ősszel gondosan végezzük el a rezes lemosó permetezést (Hydrostar, Meteor, Cuproxat FW, Bordói Extra). Virágzásban, főleg hűvös csapadékos időjárás esetén fordítsunk kiemelt figyelmet a virágkártétel megelőzésére (kontakt réz plusz felszívódó Signum WG vagy Switch 62,5 WG kombinációja). Ha a virágfertőzés mégis bekövetkezne, az érintett vesszőket 10-20 cm -es egészséges szárrésszel együtt metsszük le és semmisítsük meg. Ha lehet, csonthéjasokon a nyári zöldmetszést részesítsük előnyben a téli fásmetszéssel szemben, és minden metszsebet gondosan zárjunk le!

Az összes fertőzött virág elszáradt, a hajtás visszaszáradt

Teljes termővessző pusztulás

A kórokozó a vázágba hatolt, megketzdődik a mézgakiválás

Moniliniás kéregrák kajszi törzsén

Alma nektriás kéregrákja

Elsősorban Nyugat-Európában jelentős, de hazánkban is terjedőben levő gombás betegség. A kórokozó általában a fiatal, frissen telepített almacsemetéket támadja: tavasszal a fertőzés egy nyárs csúcsrügyén kezdődik, majd a kórokozó a törzs és a vázágak kezdeményeibe hatol, ahol a fertőzési pont körül nagy méretű, beszáradó, rákos léziót okoz. A fertőzött törzs vagy vesszők nem alkalmasak a későbbi koronarészek kialakítására, így sok esetben új törzset kell neveltetni a facsemetével. Védekezni megelőző jelleggel egészséges, megbízható szaporítóanyag vásárlásával, illetve rezes lemosó- majd állománypermetezéssel lehetséges.

Nektrás kéregrák almán

Agrobaktériumos kéregrák

Több, egymással közeli rokonságban álló, általában tápnövény-specifikus baktériumfaj okozhatja, kiskerti körülmények között leggyakrabban szőlőn találkozhatunk vele. A baktériumsejtek a kambium osztódószövetét szabályozatlan sejtosztódásra késztetik, ez okozza a nagyméretű rákos szövetszaporulatok megjelenését. Tipikus gyengültségi és sebparazita. Egyetlen védekezési mód a megelőzés: a fertőzött növényi részeket távolítsuk el, a metszéskor használt eszközöket fertőtlenítsük, a metszsebeket gondosan zárjuk le és végezzük el az őszi és tél végi rezes lemosó permetezést!