Új gyümölcsfát vásárolunk – számít, hogy milyen alanyon van?

Ha új gyümölcstermőt vagy fásszárú dísznövényt ültetünk kertünkbe, az jó esetben gondos tervezést, mérlegelést és előkészítést követően történik, mivel ezek a nagy területigényű és hosszú életű növények nagyban meghatározzák kertünk arculatát és bőséges termésükkel örömet okoznak nem csak a kertésznek, hanem egész családjának is. Azonban tervezés és előkészítés nélkül fennáll a kudarc esélye is: nem átgondolt ültetési renddel kertünk könnyen túlzsúfolttá vagy rossz kihasználtságúvá válhat. Szintén nagyon fontos a kertünkhöz és igényeinkhez illeszkedő fajok és fajták kiválasztása, valamint a biztos eredés érdekében az ültetőgödör gondos előkészítése is. Éppen ezért már a tervezés fázisában érdemes gondosan utánajárnunk a tervezett fajok igényeinek, jól megismernünk az elérhető fajtákat és ezek tulajdonságait. Bár a faiskolák és a kertészeti katalógusok minden esetben jelölik, hogy az általunk megvásárolni kívánt csemete milyen alanyon áll, vagyis a számunkra nem látható, föld alatti részeit (a gyökérnyakat és a gyökérzetet, sőt, egyes esetekben a föld feletti törzset is) milyen faj vagy alanyfajta alkotja, ennek ellenére tapasztalataim szerint az áltagos vásárló erre nem nagyon fordít figyelmet. Pedig az oltvány egyik legfontosabb jellemzője, ami meghatározhatja az elültetett csemete sikerességét is. Hogy miért? Vegyük sorra!

Mi az oltvány, az alany és a nemes?

Skandináv keresztrejtvényekben gyakran találkozom azzal a meghatározással, hogy „növényt nemesít”, 5 betű, és a helyesnek gondolt megoldás „beolt” vagy „átolt”. A valóságban azonban nem növénynemesítési eljárásról van szó, vagyis nem egy új, korábban még nem létező növényfajtát hozunk létre az oltás során, hanem egy már meglévő nemes fajtát oltunk rá egy olyan alanyra, amelyen a fajtánknak bizonyos tulajdonságai jobbak lesznek, mintha a saját gyökerén termesztenénk. A kész növény tehát, melyet oltványnak nevezünk két fő részből áll: a gyökérzetet, gyökérnyakat és bizonyos esetekben a törzset adó alanyból és a ráoltott, nekünk díszítőértéket vagy gyümölcsöt hozó nemesből. Az oltás során különböző oltási technikákkal (T vagy chip szemzés, párosítás, kecskeláb-ékezés, stb.) a nemes egy rügyét, vagy néhány rügyes hajtását átemelik az alanyra (általában a gyökérnyaki részre, de magastörzsű oltványoknál jellemző a koronába oltás is), ott rögzítik, majd a két növényi rész összeforrását követően a nemes rügyeiből nevelik tovább a növényt. A kertészetekben vásárolható gyümölcsfaoltványok a legtöbb esetben egy alany és egy nemes kombinációjából állnak, előfordul azonban a két alany egy nemes kombináció (ilyenkor az egyik alany a gyökérzetet, míg a másik az egyenes törzset adja), sőt az egy alany több nemes kombináció is (például több fajtát termő kerti gyümölcsfák).

Miért van szükség oltásra?

Megfelelő gyökérzet: A fásszárú kerti növények nemesítése során fő szempont a termelő és a fogyasztó igényeinek kielégítése, vagyis, hogy minél kisebb termőfelületről minél nagyobb mennyiségű és jó minőségű termést takaríthassunk be, vagy éppen minél tarkább leveleket vagy nagyobb virágokat hozzon díszfánk. A nemesítés azonban mindig valamit valamiért alapon történik, azaz a nemes fajták a legtöbb esetben genetikailag már olyan messze állnak a vad fajoktól, hogy saját gyökéren satnyán fejlődnének, míg egy erős gyökérhozamú alanyon kiemelkedően teljesíthetnek.

Stabilitás: A fásszárú kerti növényeket szinte minden esetben vegetatívan szaporítják, az így kapott utódok tehát klónok, melyek tulajdonságaikban megegyeznek. A dugványozás után az oltás a legegyszerűbb ivartalan szaporítási mód, mivel az egyes fajták az előre megnevelt alanytöveken gyorsan felszaporíthatók.

Korai termőre fordulás: Ha egy fácskát magoncból vagy dugványról nevelünk, hosszú időbe telik, míg növénykénk megfelelő méretű gyökérzetet és lombozatot nevel ahhoz, hogy megkezdhesse a terméshozást. Az előnevelt, erős gyökérzetű alanyokra oltás esetén ez az időtartam lényegesen lerövidül.

Rossz törzsnevelők: Nem minden gyümölcsfajta nevel a korona elhordozásához megfelelő minőségű törzset, léteznek például csüngő sárgabarackfajták, vagy éppen gömbkoronát nevelő kőrisek is! Sőt a bogyósgyümölcsű cserjék vagy éppen a rózsa nem is képes törzsnevelésre. A kertészetekben azonban mégis találkozhatunk törzses ribiszkével vagy éppen rózsával. Hogyan lehetséges ez? Ebben az esetben a növény törzsét is valamilyen jó törzsnevelő alany alkotja (csüngő kajszinál szilva, díszcseresznyéknél magonc cseresznye, bogyósoknál aranyribiszke, rózsánál egyes alanyrózsa fajták), melybe a törzs kinevelését követően, a várható korona helyén (ú.n. koronába oltással) történik a nemes beoltása. Így ezen a növények is könnyen nevelhetővé válnak, noha a rózsa és az egres például jellemzően nem érzi jól magát magastörzsön nevelve.

Talajtípus: Nem minden növényfaj termeszthető az összes hazai talajtípuson, a megfelelő alanyra oltással azonban ez a probléma azonban részben áthidalható. Az őszibarack például jó minőségű kerti talajban nagyszerűen fejlődik vadőszibarack alanyon, azonban mandulaalanyon olyan meszes, rossz vízellátottságú talajokon is sikerrel termeszthető, ahol eredeti alanyán már gyengültségi tüneteket mutatna. 

Törpítő hatás: A nemes gyümölcsfajtákat eleinte saját magoncalanyukra oltották, azonban az így nevelt oltványok nagyon magasra nőttek, és csak későn fordultak termőre, termőképességük is kiszámíthatatlan volt (cserébe viszont hosszabb életűek voltak). Az idők folyamán szerencsére az alanyfajtákat is nemesítették, így az újabb, féltörpe vagy törpítő hatású alanyon nevelt oltványok mérete csökkent, terméshozamuk viszont nőtt és korábban termőre fordulnak. Vad alanyra oltott gyümölcsfákkal napjainkban is találkozhatunk például csonthéjasok esetében, de fajtagyűjtők is előszeretettel használják őket a régi fajták megőrzésére.

Növényvédelmi kérdések: Bár a listán utolsó, valójában talán az egyik legfontosabb szempont. Gondoljunk csak a filoxérajárványra, mely a 19. században szinte teljesen kipusztította hazánkban a szőlőt. A problémára valódi megoldást csak az amerikai szőlőfajok genetikai anyagát is tartalmazó hibrid alanyok használata hozott. Sajnos azonban az alanyhasználatnak lehetnek káros növényvédelmi következményei is: az egyik legkiválóbb törpítő almaalany, az M9 például kifejezetten fogékony a vértetűfertőzésre.

Az alanyválasztás főbb szempontjai házikerti ültetés esetén

Kompatibilitás: Szerencsére ezzel kiskerttulajdonosként csak abban az esetben kell foglalkoznunk, ha magunk is szeretnénk oltani vagy szemezni. Nem minden fajta oltható bármilyen alanyra, mert nem tökéletes forradási képesség esetén az alany „lerúghatja” magáról a nemest. Szerencsére a faiskolákban az alanyválasztást mindig nagy gonddal végzik, így a biztonságos helyről származó oltványunknál nem jelentkezhet kompatibilitási probléma.

Növekedési erély: Kiskerttulajdonosként ez a legfontosabb szempont: a vad alanyra ültetett fák (különösen az alma és a körte) hosszabb életűek, de gyakran kezelhetetlenül erőteljes növekedésűek és későn kezdenek teremni. A faiskolai lerakatokban általában féltörpe alanyon árusítják a csemetéket, melyek tökéletesen megfelelnek a házikerti felhasználásra, de ha bizonytalanok vagyunk, kérdezzük bártan az eladót!

Talajtípus: Korábban már említettem, hogy csonthéjasok esetén túl kötött és meszes talajokon jelentkezhetnek gyengültségi tünetek, így ilyen körülmények közé megfelelő alanyú (keserűmandula, mirabolán vagy sajmeggy) csemetéket válasszunk!

Vadalási igény: A mirabolán alanyra oltott kajszibarackfák esetében az alany hajlamos a gyökérnyakból kisarjadni, így ilyen oltványok ültetésekor fokozott vadalási munkákra számíthatunk.
Kell-e egyáltalán a törzses oltvány?: Korábban már említettem, hogy a rózsa és a köszméte általában csak senyved magas törzsre kényszerítve, így ebből a két fajból javasolt a klasszikus bokor habitusú oltványok ültetése.

Mit mire oltanak?
Alma: hibrid alma, ritkán magonc
Körte: vadkörte, ritkán birs
Birs és naspolya: birs
Cseresznye: sajmeggy vagy vadcseresznye
Meggy: sajmeggy
Őszibarack: mandula vagy vadőszibarack
Szilva: mirabolán, ritkán kökényszilva vagy szilva magonc
Kajszi: mirabolán vagy vadkajszi
Dió: dió magonc
Bogyósok: aranyribiszke