Fészkes gyógynövények a kiskertben

A fészkesek vagy őszirózsafélék a növények országának egyik legfajgazdagabb családját alkotják, melybe számos jól ismert kerti haszonnövény tartozik (a teljesség igénye nélkül: az őszirózsa, a dália, a fejes saláta, a napraforgó stb., de ebbe a családba tartozik a rettegett
parlagfű is). Közös ismertetőjelük a fészkes virágzat: amit mi például a napraforgó virágának gondolunk, valójában egy teljes, több ezer virágot tartalmazó virágzat, amiben a fészekpikkelyek által burkolt hatalmas tányéron több körben ülnek a specializálódott nyelves és csöves virágok (előbbiek a külső körben, ezek adják az élénksárga „szirmokat”, utóbbiak a belső körökben, ezekből fejlődnek a kaszattermések). Az egyes virágzati részek csökevényesedhetnek sőt hiányozhatnak is, gondoljunk csak a parlagfű szélporozta, alig látható virágzataira. A fészkesek ezen felül számos biológiailag aktív, gyógyászati célokra is felhasználható kémiai anyagot termelhetnek, így számos ismert gyógynövény is tartozik ebbe a családba. Tekintsük át a kiskerti körülmények között is megtermelhető leggyakoribb fajaikat!

Pongyolapitypang (Taraxacum officinale)

Kicsit kivétel a listán, mivel a pongyolapitypangot (gyermekláncfű és kutyatej néven is gyakran emlegetik, utóbbi azonban téves, mivel semmi köze a kutyatejfélékhez) általában nehezen irtható kerti gyomként, és nem gyógynövényként tartják számon a kiskerttulajdonosok. Pedig ez a rendkívül szapora és tágtűrésű, évelő gyökerű fészkes számos biológiailag aktív hatóanyagot tartalmaz (terpének, keserűanyagok, vitaminok, szaponinok, nyomelemek), a nyugat-európai konyhában pedig kedvelt salátaféle. Termesztése hazánkban nem jellemző, elsősorban a természetből gyűjtik, de a többi salátaféléhez hasonló módon, gyűjtött vetőmagból házikertben is nevelhető a garantáltan szennyeződésmentes termés elérése érdekében. Jelentős károsítója nem ismert.

Orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria recutica), Római kamilla (Anthemis nobilis)

A kamilla talán a legismertebb gyógynövényünk, melyet hagyományosan az alföldi szikesekről gyűjtöttek. Ez az áttelelő egyéves fejlődésmenetű gyógynövény azonban nem szikkedvelő, hanem csak sziktűrő, vagyis a konkurencia hiányában vált elterjedtté a szikeseken, de jó minőségű talajban terméshozama többszöröse a vad populációknak. Napjainkban számos kertészeti fajtája létezik (diploidok és tetraploidok egyaránt), melyek vetőmagját a legtöbb gazdaboltban könnyedén beszerezhetjük. Termesztése őszi és tavaszi vetéssel is lehetséges, de az őszi vetés nagyobb hozamot ad. Házikerti körülmények között érdemes palántáról indítani ügyelve arra, hogy magja fényre csírázik. A kinyílt, vízszintes sziromállású virágzatokat a délelőtti órákban érdemes begyűjteni, majd kíméletesen szárítani.
Fő hatóanyagai a kamazulén- és bisabololtartalmú illóolaj, valamint flavonoidok, kumarinok és pektinek. A mediterrán eredetű, évelő római kamilla teltvirágú, vegetatívan szaporított kerti változatainak teája a kamillához hasonló hatásokkal rendelkezik. Jelentős károsítójuk nem ismert, időnként polifág levéltetvek szaporodhatnak fel a kiemelkedő virágszárakon.

Mezei cickafark

(Achillea collina) Hazánkban vadon is nagy tömegben előforduló, régóta ismert és felhasznált évelő fészkes gyógynövény. Fő hatóanyaga a különféle terpénvegyületeket tartalmazó illóolaja, de a legtöbb fészkeshez hasonlóan tartalmaz laktonokat és flavonoidokat is. Magjai fényre csíráznak, évelő növényként házikerti körülmények között is termeszthető kora őszi vetéssel, de a különböző, telt virágú cickafark hibridekkel általában csak mind mutatós dísznövényekkel találkozhatunk az évelőágyásokban. Fő károsítói a virágpoloskák és egyes levéltetvek.

Tárkony (Artemisia dracunculus)

A magyar konyhákban is egyre népszerűbb, sokoldalúan felhasználható évelő fűszer- és gyógynövény. Mivel nagyon könnyen termeszthető növényről van szó, melynek aromája legjobban friss felhasználás esetén érvényesül, érdemes fűszerkertünkbe is ültetni. A tárkonynak két típusa ismert: a francia és az orosz tárkony. A francia tárkony sokkalaromásabb, nagyobb illóolajtartalmú, kompaktabb növényeket képez, egyetlen hátránya, hogy meddő, így csak vegetatív úton (tősarjakkal, tőosztással vagy dugványozással) szaporítható, de kertészetekben természetesen beszerezhető. Az orosz tárkony ezzel szemben magról is szaporítható, ellenálló, nagy növényeket képez, azonban fűszernövényként minősége lényegesen elmarad a francia tárkonyétól. Az évelő tárkonytöveket célszerű tápanyagban gazdag, frissen trágyázott talajba telepíteni, majd rendszeresen ápolni (öntözés, gyommentesítés, visszavágás, tápanyagpótlás), így hosszú évekig is szüretelhetjük. Frissen és szárítva egyaránt felhasználható hajtása illóolajat, cserző- és keserűanyagokat tartalmaz, egyben számos étel (például raguleves, sültek) elengedhetetlen hozzávalója. A tárkony fő károsítói a tárkonyrozsda, a diplokarponos és a lisztharmatos betegség, ellenük a fűszernövény kultúrákban engedélyezett kontakt Champion Gold-dal, illetve felszívódó Swtich 62,5 WG-vel és Dagonis-sal vehetjük fel a harcot.

Fehérüröm (Artemisia absithinum)
A tárkony közeli rokona (egy nemzetségbe tartoznak), szintén évelő, hazánkban őshonos gyógy- és fűszernövény. Kiskerti körülmények között általában nem termesztik, azonban  egyes alkoholos italok fontos fűszernövénye.

Kerti körömvirág (Calendula officinalis)

A fészkes gyógynövények közül talán a körömvirággal találkozhatunk leggyakrabban a kiskertekben, igaz elsősorban dísznövényként és nem gyógyhatásáért ültetjük. Ez nagyon mutatós, botanikailag egynyári növény nagyon tágtűrésű és hálás dísze bármelyik virágágyásnak, sőt védett fekvésben át is telelhet. Számtalan fajtája ismert, melyek a virág teltségében és a szirmok színintenzitásában is nagy változatosságot mutatnak. Gyógynövényként főbb hatóanyagai a sárga szirmú fészkesekre általánosan jellemző flavonoidok és karotinoidok, de tartalmaz szaponinokat, nyálkaanyagokat és E-vitamint is. Nevét jellegzetes, karom alakú kaszatterméseiről kapta, melyekről nagyon könnyen szaporítható. Mérsékelten tápanyag- és vízigényes növény, a közvetlen napfényt kedveli. Házikerti körülmények között legfontosabb károsítója a lisztharmat, ellene a kultúrában engedélyezett kéntartalmú szerekkel védekezhetünk.

Sáfrányos szeklice (Catharamus tinctorus)

Elsősorban növényi ételszínezékként (szaflórsárga és szaflórvörös) termesztett, nagy méretű, egyéves gyógynövény, mely a drága és nehezen előállítható valódi sáfrány helyettesítésére terjedt el az európai fűszerpiacokon. Kis igényű, jó tápanyag- és vízhasznosító növény, nagyméretű kaszatterméseiről a dísznapraforgókhoz hasonló módon termeszthetjük áprilisi vetéssel. A nagy és mutatós fészekvirágzatokból a színanyagot tartalmazó szirmokat kézzel gyűjthetjük be, majd kíméletes szárítást követően használhatjuk a konyhában. Az intenzív növekedés időszakában levéltetűkolóniák károsíthatják, melyek ellen jelenleg csak egyes növényi olajokat tartalmazó készítmények engedélyezettek házikerti felhasználásra.

Kasvirág (Echinacea spp.) 

A kasvirágok több faja is elterjedt kerti dísznövény, melyek azonban összetett hatóanyag- összetételük (kávésavszármazékok, alkilamidok, poliszacharidok, flavonoidok és illóolaj) következtében sokoldalúan felhasználható gyógynövények is lehetnek. Tágtűrésű évelő fajok, melyek közvetlen napfénynek kitett termőhelyen, jó vízgazdálkodású és tápanyagokkal ellátott talajban fejlődnek legszebben. Indíthatjuk helyrevetéssel vagy palántáról is. A
gyógyászatban a növény valamennyi szervét felhasználják. Jelentős károsítója nem ismert.

Máriatövis (Silybum marianum)

Nagyon mutatós, foltos és tüskés levelű, hazánkban egynyáriként termesztett sokoldalú gyógynövény. Termesztési igényei megegyeznek a kasvirágéval, március végi vetésidővel. Amennyiben hagyjuk magot érlelni, kertünkben önmagát szaporítja, sőt akár gyomosíthat is! Legfontosabb károsítója a lisztharmat, mely ellen a kultúrában engedélyezett kéntartalmú gombaölőszerekkel vehetjük fel a harcot.