Kártevők telelése

Kártevők és kórokozók áttelelési módjai, helyei

A növényi kártevők és kórokozók sokféleségéből adódóan a hideg időjárást is fajuktól függően, eltérő fejlettségben, illetve eltérő helyeken vészelik át. A növényvédelmi feladatok ellátása során, nemcsak a károsítók beazonosításának, illetve az általuk okozott tünetek felismerésének van kiemelt szerepe, hanem telelésük, fennmaradásuk ismeretének egyaránt nagy jelentősége van. Ezek az ismeretek ugyanis segítségünkre lehetnek abban, hogy terjedésüket még a tünetek kialakulása előtt meg tudjuk előzni, így az egész éves növényvédelem sikerét alapjaiban van lehetőségünk meghatározni.

Kártevők telelése

A hideg hónapokat a kártevők egy része nyugalmi állapotban, védett körülmények között vészeli át, különböző fejlettségi állapotukban (lárva, báb, imágó, kifejlett alakok) telelnek, majd tavasszal pedig tovább folytatják fejlődésüket. Egyes fajok képesek észlelni a nappalok rövidülését, mely segítségükre van abban, hogy felismerjék, mikor is kell a nyugalmi időszakukra felkészülni. A kártevők közül a burgonyabogár, illetve a szilvamoly fakultatív diapauzáját is a fotoperiódus váltja ki.

Ezzel szemben más fajoknak viszont genetikailag meghatározott telelése, így a környezeti körülmények változása nélkül kezdik meg pihenő időszakukat. Genetikailag meghatározott nemzedékszámú és telésű pl. a cseresznyelégy és a dióburok fúrólégy is, melyek egy nemzedékei károsítása után a lárvák a talajba húzódnak, majd báb állapotban telelnek át. A körtén és a szilván táplálkozó gyümölcsdarazsak ugyancsak egy nemzedék után a talajba vonulnak, majd lárva állapotban töltik nyugalmi idejüket a következő év tavaszáig.

A honos fajok mellett, sajnos az idegenhonos fajok teleléséről is szót kell ejteni, melyek közül a poloskák, harlekin katicák köztudottan kedvelik a házakban, meleg, védett helyen való megpihenést. Az üvegházi molytetű túlélése sincsen biztosítva kertjeinkben, így nem ritka, hogy a telelelőre behurcolt, esetleg szobában nevelt dísznövényeinken szívogatnak és vészelik át a kinti zord körülményeket. A gyapottok bagolylepke, annak ellenére, hogy báb állapotban, a talajban is képes fennmaradni, késő őszre kifejlett imágói sem pusztulnak el, hanem legkésőbb novemberben a melegebb, déli országokba repülnek el.

A telelés, sok kártevő esetében a talaj sekélyebb, vagy mélyebb rétegében történik (pajorok, burgonyabogár, cseresznyelégy), de közvetlenül, a növényen való áttelelés is gyakran előfordul. A kártevők közül a levéltetvek, atkák, pajzstetvek, különböző molyfajok rendszerint a fás részek rejtett zugaiban, rügyekben, rügypikkelyek védelmében, kéregrepedésekben keresnek menedéket. 

Kórokozók telelése

A kártevők mellett a kórokozóknak ugyancsak több stratégiájuk van arra, hogyan is tudják a legsikeresebben a fagyos időjárást átvészelni. Egy részük nyugalmi állapotba kerül, még egyes fajai esetleg egy-egy enyhébb téli napon tevékenyek maradhatnak. A kórokozók pl. az elhalt leveleken, fás részek rákos sebekei, de a hajtásokban és a rügyekben is telelhetnek. Nem ritka azonban az sem, hogy a talajban, tovább szaporítás céljából begyűjtött magokban akár több évig is képesek kitartóképleteik segítségével életképesek maradni.

A lehullott, betegség tüneteit mutató lombozat számos kórokozó számára jelenti a túlélést, főként a gyümölcstermő növények esetében, ilyen pl. az alma varasodása, a cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége, a kajszi apiognomóniás levélfoltossága, a csonthéjasok sztigminás betegsége, de a dió gnomóniás betegsége is. A fertőzött hajtásokban az őszibarack lisztharmat, még a vázágak, vesszők felületén pedig a tafrinás betegség telelhet. A körtefákat fertőző varasodásról viszont jobb, ha tudjuk, hogy a levelek mellett a beteg vesszők varas foltjaiban is biztosítva van áttelelésük. A rozsdagombáknál, a fent említett példáktól kissé eltérően is alakulhat a téli túlélés, hiszen a körterozsdánál a micéliummal való áttelelés a köztesgazda, vagyis a borókafajok megvastagodott vesszőin történik. A szilvarozsda a köztesgazdákban való micéliummal telelés mellett viszont, a fertőzött lombozaton egyaránt képes a túlélésre.

A zöldségféléket fertőző betegségek esetében ugyancsak kiemelt szerepe van a növényi maradványokban való telelésnek. Emellett viszont számos esetben a magokon, illetve azok felületén is, akár hosszú ideig is életképesek lehetnek egyes kórokozók. A paradicsom és a paprika magjain pl. a xantomonászos betegség okozója, az uborka peronoszpórája, a bab kolletotrichumos betegsége tud fennmaradni. A kertben fellelhető növényi maradványok pl. a sok gazdanövénnyel rendelkező fitoftórás betegség, de az uborkát károsító kolletotrichumos betegség egyaránt segíthetik tavaszi fertőzésüket. A kedvezőtlen körülményeket számos kórokozó a talajban is átvészelheti, ahol optimális feltételek megléte esetén kezdik meg fertőzésüket. Jó példa erre a palántadőlés kialakulása, melynek okozói a kellő meleg és vízmennyiség hatására kelnek életre és fertőzik meg a fejlődő, apró palántákat.

Hogyan is segít ezek ismerete nekünk a növényvédelemben?

Az előzőekben leírtakból jól látható, hogy a károsítók fennmaradási stratégiája miatt, jelentős mértékben nem kell számolnunk a hideg általi gyérítésükre. A növényvédelemben nagyon fontos, hogy a védekezés alapját a megelőzés adja, így kiemelt szerepet kap a telelési helyek és módok ismerete. A lehullott, beteg lombozat összegyűjtésével, talajba forgatásával a következő évi fertőzés mértékét számos kórokozó esetében le tudjuk csökkenteni, akárcsak a fák sebeinek, fertőzött részeik lekezelésével. A fán telelő alakok egyedszáma ugyancsak mérsékelhető, ha tavasszal és/vagy ősszel is, lemosó kezelésben részesítjük fáinkat. A lemosó kezelésekkel a fák törzsét, vázágait is érintsük, ezzel is növelve a hatékonyságot.

Nemcsak a gyümölcsfák, hanem a zöldségnövények elhullott részeinek maradéktalan eltávolításával is sokat tehetünk egy-egy betegség megelőzésre érdekében. A vetésforgó betartása mellett, a magok megbízható helyről való beszerzése, de a steril talajba való vetéssel is a betegségek kialakulása akadályozható meg. A talaj felsőbb rétegeiben telelő károsítók ellen továbbá a talaj őszi forgatása is eredményesen alkalmazható, hiszen így a telelő alakjaik megfagyása és pusztulása segíthető elő.