Az elmúlt hetekben sok kertbarát meglepődve tapasztalhatta, hogy a kertjében nevelt gyümölcsfák (különösen a csonthéjasok, de néha az alma vagy a körte is), illetve egyes díszcserjék szeptember közepére újra virágot bontottak, szokatlanul bőséges másodvirágzással egy csepp igazi tavaszt csempészve az őszbe. A néphagyomány szerint a gyümölcsfák másodvirágzása a hosszú és langyos ősz előjele, valójában azonban egy sokkal összetettebb folyamatról van szó, mely egyáltalán nem kedvez az érintett növények egészségének és a következő évi termés biztonságának.
A mérsékelt égövi, virágos fa- és cserjefajok nagyon korán, már a kis gyümölcsök fejlődésének idején megkezdik a következő évi virágrügyek kinevelését, a kis virágkezdemények így már őszre „készen vannak”. A rügyek a téli nyugalom során csak egy érési folyamaton mennek keresztül, így kora tavasszal korán, sok fajnál már a lombfakadást megelőzően megkezdődhet a virágzás. Az őszi időjárási viszonyok azonban kedvezők lennének a rügyek kihajtásához, melynek megelőzése érdekében a növény különböző hormonokat termel, melyek gátolják az idő előtti kihajtást, vagyis a rügy nyugalomba kerül. A téli hideg hőmérséklet hatására a mélynyugalom megszakad, ez a gátló hatás megszűnik, ettől kezdve a kihajtást csak a hideg időjárás akadályozza meg a tavaszi felmelegedésekig. Különböző stresszhatások (például a lombozat elvesztése, különböző károsítók támadása, kedvezőtlen termőhelyi viszonyok, aszálystressz) azonban megzavarhatja a növény hormonális folyamatait, így idő előtt feloldva az áttelelő rügyek nyugalmát. Ha ez egy meleg, napos, mérsékelten csapadékos ősszel (vagyis az indiánnyárral) találkozik, akkor a rügyek egy része, vagy súlyosabb esetben az összes következő évi virágrügy már szeptember-októberben kihajt, és a növény újra virágba borul. A meleg őszi időjárásnak tehát valóban van némi köze a másodvirágzáshoz, de éppen fordított sorrendben: nem a virágzás jelzi előre a meleg őszt, hanem meleg őszi idő hatására alakulhat ki a másodvirágzás. Az ősszel nyíló virágokból azonban soha nem lesz termés: az első komolyabb őszi lehűléskor a növény elrúgja a terméskezdeményeket, a kihajtott fiatal vesszők pedig tövig visszafagynak, így csökken a következő évi virágok és termések száma, és romlik a növény kondíciója. Ha a másodvirágzás több egymást követő évben is fennáll, amit gyakran tapasztalhatunk például utak mellé ültetett, sóstressznek és aknázómoly kártételnek kitett vadgesztenyefákon, a növény nagyon legyengül, növekedése megáll, akár egész koronarészei is visszaszáradhatnak.
Szeptóriás orgonabokor másodvirágzása szeptember közepén
Az idei dús másodvirágzásnak két fő oka volt. Az egyik a nyári időjárás alakulása: a párás és nyirkos nyárelő kedvezett a különböző gombás foltbetegségek terjedésének (alma ventúriás varasodás levéltünete, cseresznye és meggy blumeriellás levélfoltossága, szilva polisztigmás levélfoltossága és rozsdabetegsége, orgona szeptóriás betegsége), melyek a nem kezelt növényeken komoly lombveszteséget okoztak a nyári időszak végére, melyet tovább súlyosbított az augusztus-szeptemberi forróság és aszály. A másik ok a szeptember közepétől beköszöntő kellemes őszi időjárás volt: ekkor a növények felszabadultak a hőstressz káros hatásai alól, lombjuk jelentős részét azonban ekkorra már elvesztették. Az ismét kedvezővé váló körülmények sok esetben feloldották a rügynyugalmat, és a növények – kompenzálni próbálva a nyári veszteségeket – újra kihajtottak. Mivel az indiánnyár sokáig kitartott (október végén is 20°C feletti napi maximumokkal!), így a másodvirágzásban is sokáig gyönyörködhettünk, ugyanakkor az érintett növényeken jövő tavasszal sokkal kevesebb virág és termés várható.
Az egyetlen védekezési mód a megelőzés: növényeinket tartsuk jó kondícióban, ügyeljünk a rendszeres tápanyag-utánpótlásra (alaptrágyaként szerves trágya vagy Kiskertész NPK 15-15-15 általános műtrágya, míg a virágzás és a termésnevelés idején Kiskertész Virágözön fejtrágya kijutattása) és az aszályos időszakokban a megfelelő öntözésre és párásításra! A téli időszakban kerüljük a sós olvadékvíz beszivárgását díszfáink gyökérzetéhez! Gondolkodjuk a lombfogyasztó kártevők (például vadgesztenyelevél-aknázómoly, lombosfa fehérmoly) és a különböző gombás lombbetegségek (lisztharmatok, rozsdák, foltbetegségek) elleni rendszeres védelemről, melynek gerincét a hamarosan időszerű őszi majd tavaszi lemosó permetezés (Agrokén, Meteor, Cuproxat FW) adhatja, melyet párás és csapadékos időben a vegetáció során felszívódó gombaölőszeres kezelésekkel (Dagonis, Fontelis 20SC, Polyram) egészíthetünk ki. A permetléhez ebben az esetben is keverjünk kontakt partnert (például kén hatóanyagú Microkén lisztharmatok esetén vagy réz hatóanyagú Hydrostar vagy Bordói Extra rozsdák és foltbetegségek esetén). Fontos: a rózsák őszi másodvirágzása nem a növényt ért stressz következménye, hanem a rózsafélék egy természetes tulajdonsága, melyet a nemesítés során igyekeznek minél jobban megerősíteni. A rózsakert őszi virágpompája tehát nem káros a növényekre, a virágzás mértéke a nyári első hullában elnyílt virágok gyors eltávolításával tovább fokozható.
Az őszi időszak végén, a lombozat lehullásával a gyümölcsfák téli mélynyugalomba vonulnak, azonban bőven vannak ekkor is olyan ápolási munkák, amelyek elvégzéséről gondoskodnunk kell.
Még mindig tart a tél, így folytatódhatnak a téli tennivalók a kertben, de az is hasznos, ha egy bögre forró csoki mellett, akár a kandalló előtt gondoljuk át a jövő évi terveinket.