Héjas gyümölcsűek szüret utáni teendői / dió, mandula, mogyoró

A héjasgyümölcsűek- a dió, mogyoró és mandula- igazi szezonja az ősz derekán van: október közepére a dió és mandula zöld burka megreped, és a termés kipotyog belőle, míg a mogyoró érettségét a megszáradó kupacslevelekből könnyedén kifordítható, száraz mogyorószemek jelzik. A szüret és a szüret utáni teendők megfelelő kivitelezésével a begyűjtött termés sokáig megőrzi frissességét, a tárolási betegségek kisebb eséllyel jelentkeznek, és a növényvédelem korábbi esetleges hiányosságait is részben orvosolhatjuk. Mutatom is hogyan!

Szedjük le őket a megfelelő időben!

Dió, mandula, mogyoró szüret

Legfontosabb a szüret idejének helyes megválasztása. Alapszabályként elmondható, hogy a gyakran nedves őszi időjárás következtében a másodlagos kórokozók (például a Penicillium és Aspergillus fajok) nagyobb eséllyel támadják meg a termések belsejét, ezért a szüretet nem célszerű halogatni. Amint a dió- és mandula burka megreped, a termés már érett és begyűjthető. A magasabban fekvő koronarészekről a termést az ágak hosszú bottal végzett, óvatos ütögetésével (amit a népnyelv dióverésnek nevez) távolíthatjuk el. Nagyon vigyázzunk, hogy nehogy kárt tegyünk a már fásodó hajtások kérgében, vagy a lombozatban. A szüretet célszerű száraz, napsütéses időjárás esetén végezni, és a begyűjtött terméseket fedett helyen, száraz és meleg körülmények között (legjobb a padláson) kiszárítani.

Nedves burokban tárolás és következménye: Adpergillus és Penicillium fertőzés a magbélben

Nedves burokban tárolás és következménye: Adpergillus és Penicillium fertőzés a magbélben

Begyűjtött héjasgyümölcsű termés feldolgozása

A termésekről a termésburkot minden esetben maradéktalanul távolítsuk el, ezáltal elősegítve a gyors száradást és elkerülve a termések belsejének penészesedését! A dió zöld burkának eltávolításához húzzunk háztartási gumikesztyűt, mert a benne található festékanyagok hosszú időre megszínezik a bőrt! Amennyiben a diót a dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) támadta meg, és a zöld burok elfeketedve bevonja a termést, a dióbél még mindig menthető! Ez a kártevő ugyanis- mint a neve is mutatja- csak a zöld burkot támadja, a dió belseje a súlyos tünetek ellenére is ép marad. Az ilyen károsított diószemeket a burokmaradványok eltávolítását követően egyrétegben kiszárítva belőlük teljes értékű dióbelet nyerhetünk ki. A fertőzött dióburkok összegyűjtése és megsemmisítése a kártevő következő évi gradációjának megfékezésében is komoly szerepet játszhat. A mandula moniliniásbetegsége (Monilinia laxa) gyakran erős mézgafolyást okoz a mandula zöld burkán vagy a terméshéjon, de a kórokozó a termés belsejébe csak ritkán hatol be, így megfelelően leszárítva a mandulabél még menthető. A szárítást megelőzően a begyűjtött termések közül távolítsuk el a súlyosan károsodottakat (diónál a xnathomonász és az almamoly, mandulánál a mandula magdarázs, mogyorónál a mogyoróormányos kártétele)!

Dióburok-fúrólégy nyű kártétele (növényvédelmi leírásért kattints a képre)

Almamoly kártétele dióban (növényvédelmi leírásért kattints a képre)

Héjasgyümölcsűek sikeres tárolása egész éven át

Dió, mandula, mogyoró tárolása

A szárításra szánt tételeket nedvszívó anyagra (például több réteg újságpapír) egyrétegben kiterítve, száraz és meleg körülmények között szárítsuk legalább két hétig! Az összes héjas a saját terméshéjában tartható el a legkisebb minőségi romlással a legtovább: így a dió és a mandula megtörése, illetve a mogyoró tisztítása csak közvetlenül a felhasználás előtt javasolt. A termések tárolása már több rétegben, valamilyen szellőző, de ugyanakkor jól záródó anyagba (például pamutszövet) csavarva a legoptimálisabb. A tárolás során is figyeljünk a száraz környezet megteremtésére, és a raktári károsítók (például egér) hatékony kizárására!