Csípős kérdések: a chilipaprika kiskerti termesztése és növényvédelme

A paprika valójában újvilági származású, Európába az amerikai kontinens felfedezését követően, mint egzotikus fűszer („törökbors”) került be, hazai „sikerszériája” csak az 1700-as években kezdődött – és rendületlenül tart a mai napig. Bár hazánkban elsősorban a nem csípős változatokat fogyasztjuk zöldségnövényként („zöldpaprika”) és fűszernövényként („édesnemes”), a világ legtöbb táján, így őshazájában is elsősorban a nagyon csípős chiliváltozatok ismertek, mint kedvelt fűszerek (főleg a mexikói és a kelet-ázsiai konyha használja előszeretettel). A chilitermesztés hazánkban is terjedőben van, ismerkedjünk meg ezért kicsit közelebbről is ezekkel a csípős szépségekkel!

Miért csíp a paprika?

Pontosabban paprikák, mert bármilyen meglepő, a paprikáknak több faja is létezik. Európában a legismertebb a közönséges paprika (Capsicum annuum), az összes ismert hazai változat (TV, kosszarvú, bogyiszlói, lamuyo, blocky, kaliforniai, kápia, kosszarvú, hegyes erős) ebbe a fajba tartozik. Őse egy kicsi, piros bogyójú, csípős vadpaprika, melyből hosszú nemesítéssel sikerült eltűntetni a csípősséget, és kialakítani a sokféle ma ismert alakkört. Egyébként a csípősségért felelős kémiai anyag, a kapszaicin kis mennyiségben még a „csípmentes” fajtákban is jelen van: a legtöbb kisgyermek azért nem eszi meg a nyers paprikát, mert a felnőttek által már nem érzékelhető csípősség a gyermekek kifinomultabb ízérzékelését még zavarja. A köznyelv chilinek nevez minden kisbogyójú, erősen csípős, vadpaprika jellegű fajtát, melyek azonban több, szintén amerikai eredetű fajba is tartozhatnak. A zöldségként már ismertetett közönséges paprika fajba tartoznak például a jalapenok, a cayenne, a macskapiros és a hölgyujj típusú chilik. A cserjés paprika (C. frutescens) kompakt méretű, tömör bokrot nevel, melyen számtalan, felálló paprikabogyó díszlik. Ide tartozik például a tabasco. A bogyós paprika (C. baccatum) változatos megjelenésű, nagyon csípős chilifaj, ide tartozak például az Aji fajtakör tagjai. A kínai paprika (C. chinense), mely szintén amerikai eredetű, de Európába egy ázsiai kitérőt követően érkezett, termései nagyobb méretűek, rendkívül csípősek, kellemesen gyümölcsös ízűek. Bár ide tartoznak a világ legerősebb paprikái: a habanerok és a nagák, ugyanakkor a közelmúltban kinemesítették egy teljesen csípmentes változatát is (’Habanada’), ami ízletes zöldségnövényként fogyasztható. A legkülönlegesebb talán a szőrös paprika (C. pubescens): a nagyméretű, haragoszöld levelű növény virágai lilák, bogyói kevésbé csípősek, olvadó húsúak, bennük fekete magvak fejlődnek. A rocoto és minirocoto fajtakör tartozik ide.

A chili hobbitermesztése

Bármelyik fajba tartozó fajtát választjuk is, a termesztési idényeik nagyjából megegyeznek, ugyanakkor kismértékben eltérnek a zöldpaprika termesztésétől. Legfőbb különbség a chilik hosszabb tenyészidejében van: márciusi vetéssel a növényeken csak a legelső termések érnének be őszre, majd a növény elrúgná a később nyíló virágokat és elfagyna. Éppen ezért a chilit már január második felében célszerű elvetni. A palántanevelés igényei megegyeznek a zöldpaprikáéval: 32°C a kelésig, majd 18°C az első lomblevelek megjelenéséig. Mivel januárban még kicsi a besugárzás, a megnyúlás elkerülése érdekében javasolt a vegetációs pótmegvilágítás alkalmazása. A chilipaprikák viszonylag lassan kelnek, ezért ne ijedjünk meg, ha vetés után akár 2-3 hétig sem látjuk a csíranövényeket. A táptalajt természetesen ezalatt is tartsuk állandóan nedvesen, de ne túl vizesen. A fejlett palántákat a fagyosszentek elmúltával, edzést követően ültethetjük ki kertünkbe, de az alacsonyabb változatokat nevelhetjük nagyobb dézsában is. Kiültetést követően igényei megegyeznek a zöldpaprikával. Bár a chiliket általában nem szükséges metszeni, de valamilyen támrendszert igényelnek, ami lehet akár a sor két szélén kifeszített zsinór is, ami megtartja majd a termésektől roskadozó növények súlyát. Gondoskodjunk a gyomnövények eltávolításáról, a folyamatos öntözésről és tápanyagutánpótlásról! Az érett terméseket óvatosan törjük le, majd fogyasszuk el, vagy szellős helyen, felfüggesztve szárítsuk meg! A paprika eredeti élőhelyén évelő növény, így a cserepes töveinket hűvös de világos helyen (például télikertben) át is teleltethetjük: tavasszal a töveket erősen visszametszve nagyon bőséges virágzással és terméshozammal hálálják meg a gondoskodást.

A chili növényvédelme

Bár a chilipaprikákat általában kevésbé támadják a kórokozók és a kártevők, mint a zöldpaprikákat, ennek oka elsősorban nem a csípősségükben, hanem az ellenállóbb vadpaprikákhoz való közelebbi rokonságukban keresendő. A gyapottok bagolylepke hernyója például vígan lakmározik az ember számára szinte ehetetlenül csípős fajták magházában is. A növényvédelmet elsősorban a tripszek, levéltetvek, molytetvek, takácsatkák és bagolylepkék elleni védelem jelenti, kórokozók közül elsősorban a vírusos betegségek és a paprikalisztharmat jelenhet meg eseti jelleggel. A chilipaprikák kisebb és vékonyabb húsú termésfaluk következtében a kalciumhiány okozta csúcsfoltosságra szerencsére kevésbé fogékonyak. Védekezésre rovarölő szerek közül a Full 5CS, a K1 (kontaktok, széles hatásspektrumúak), a Spilan 20 SG (felszívódó, széles hatásspektrumú), a Laser Duplo (felszívódó, tripszek ellen) és a Pirimor 50WG (felszívódó, levéltetvek ellen), míg gombaölőszerek közül a Hydrostar, a Meteor (kontaktok, széles hatásspektrumúak), a Mister, a Dagonis (felszívódók, széles hatásspektrumúak) és a Signum WG (felszívódó, csak lisztharmat ellen) ajánlhatók.