A jégvirágon túl: télen virágzó kerti növények

Okos növényválasztással azonban kertünk „virágmentes” időszaka jelentősen lerövidíthető: a novemberben még dúsan virágzó őszirózsák, krizantémok és rézvirágok lefagyása, és az első tél végi-kora tavaszi virágok nyílása között így csupán bő két hónap telik el. A kora tavasz legelső virágai kivétel nélkül évelő, hagymás, vagy fásszárú díszfajokon virítanak: ezek a növények már a késő nyár és ősz folyamán feltöltik tartalék tápanyagaikat, így fejlődésük már az enyhébb január-februári napokon megindulhat, majd az első komolyabb enyhülés alkalmával (ez Magyarországon jellemzően február második, vagy március első felére tehető) virágot is bontanak, élénk színfoltot csempészve a még kopár kertekbe. Ismerkedjük meg a legfontosabb fajokkal!

Hóvirág

Talán a legismertebb tél végi hagymásunk, ami az évek során a tavasz közeledtének és a Nemzetközi Nőnap (március 8.) egyik legfontosabb szimbólumává vált. A kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) hazánkban is elterjedt, őshonos és védett növényünk. Alacsony termetű, bókoló virágai három szirmúak, a lepellevelek hófehérek. A pompás hóvirág (Galanthus elwesii) mediterrán eredetű, hazánk kertjeiben dísznövényként egyre jobban terjedő változat. A kikeleti hóvirágnál magasabb, robusztusabb növény, virágában több a zöld szín. A hóvirágok virágzása városokban jellemzően január-februárban, míg a természetben február végén-márciusban várható.

Tőzike

A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) hóvirághoz hasonló kora tavaszi hagymás, de bókoló virága sok, összeforrott lepellevelével inkább a gyöngyvirágra emlékeztet, a lepelcimpák csúcsán fűzöld pöttyök díszlenek. Környezeti igényei megegyeznek a hóvirágéval, de pár nappal később nyílik közismert rokonánál.

Téltemető

A téltemető (Eranthis hyemalis) őshonos boglárkafélénk, mely elsősorba üde erdeink aljnövényzetében gyakori védett vadvirág, azonban feketés szárgumóit régóta ültetik kertekbe is mint látványos télutói dísznövényt. Örvös felleveleik csúcsán már február végén virítanak élénk citromsárga virágcimpái, innen kapta magyar nevét is: a ragyogó virágok temetik a hosszú téli hónapok szürkeségét. Virágát a rovarok intenzíven látogatják.

Hunyor

A hunyoroknak (Helleborus fajok) számos változata megtalálható kertjeinkben: az évelő növények hajtásai viszonylag magasra törnek, lombleveleik szellősek. Igazi díszítő értéküket a tél végén-kora tavasszal virító, nagyon látványos, a fajtól és fajtától függően eltérő színű (hófehér, zöldes, lilás, vöröses, feketés) virágai adják. Lombfakadásra kinevelik terméseiket, majd a talajba visszahúzódva nyári nyugalomba vonulnak.

Bőrlevél

A bőrlevelek (Bergenia fajok) kedvelt sziklakerti örökzöld évelő dísznövények: hatalmas, húsos, valóban bőrszerű leveleik tövében február végén virítanak pasztellrózsaszín virágfűzéreik. Érdekes alakú levelei egész évben üde színfoltot varázsolnak a sziklakertekbe, de nagy termete miatt ügyeljünk arra, nehogy elnyomja a kisebb termetű növénytársait a kompozícióban.

Télizöld jázmin

A télizöld jázmin (Jasminum nudiflorum) a legismertebb tél végén virágzó díszcserjénk: nagyon korán, még jóval a lombfakadás előtt bontja élénk mimózasárga, ötszirmú virágait. Virágzása hónapokig is eltarthat, így sokáig díszítve a kora tavaszi kertünket. A télizöld jázmin alacsony, elfekvő bokrának vesszői sötétzöldek, lomblevelei háromosztatúak. Terülő habitusa miatt ültetése főleg rézsűkre, tereplépcsők tetejére ajánlott: a lecsüngő, élénksárga virágokkal megrakott ágai nagyon harmonikus látványt nyújtanak.

Mahónia

A kerti mahónia (Mahonia aquifolium) egy észak-amerikai eredetű, télizöld cserjefaj, a borbolyafélék családjába tartozik. Összetett, bőrnemű, nagyon csillogó, tüskés szélű levelei egész évben a növényen maradnak, nagyon dekoratívak, a csúcsi levelek őszre élénk vörösre színeződnek. Tágtűrésű, jól bírja a szárazságot és a félárnyékos termőhelyet is. Március elején bontja nagyon illatos, mimózasárga virágfürtjeit, melyeket a telelésből ébredező vadméhek nagyon szívesen látogatnak. Ültetésekor legyünk elővigyázatosak, mert hazánkban annyira jól érzi magát, hogy könnyedén kivadul és gyomosít.

A télen virító dísznövények gondozása

A tél végi-kora tavaszi évelők (azaz a hóvirág, tőzike, téltemető, hunyor és bőrlevél) nevelése szerencsére viszonylag egyszerű. A telepítés időszaka az ősz: ekkor kerüljenek a jól előkészített, és tápanyagokkal feltöltött (szerves trágya vagy Kiskertész NPK 15-15-15 műtrágya) talajba a hagymák, szárgumók, rizómák. A növények következő tavasszal már virágot bontanak, gondozásuk megegyezik a többi tavaszi hagymáséval. Egyetlen nagy különbség, hogy ezek a legkorábban nyíló fajok (a bőrlevél kivételével) a lombfakadás idejére már befejezik teljes fejlődési ciklusukat, így bátran ültethetők lombhullató fák tövébe, félárnyékos környezetbe is. Nagyon fontos azonban, hogy a növényeket egészen addig ne nyírjuk vissza, amíg magától vissza nem húzódik a talajba, mert ebben az időszakban töltik fel a lomblevelek a növény tartalék tápanyagait a következő tavaszi virágzáshoz. A következő években ebben az időszakban érdemes fejtrágyázással (például Kiskertész NPK 15-15-15 vagy Kiskertész Virágözön lombtrágya) támogatni a növények jó kondíciójának megőrzését, és a következő évi dús virágzást. Rövid életciklusuk miatt a kórokozókra és kártevőkre szerencsére kevésbé fogékonyak, csak a hunyorokon és a bőrleveleken számíthatunk gombás foltbetegségek eseti előfordulására. Amennyiben szükségessé válik, a védekezés Misterrel vagy Signum WG-vel lehetséges.

A két bemutatott díszcserje (azaz a télizöld jázmin és a mahónia) ültetése is ősszel a legszerencsésebb: a faiskolában beszerezhető növényeket jól előkészített és tápanyagokkal feltöltött ültetőgödörbe telepítsük, majd jól öntözzük be! Mindkét faj tágtűrésű, napos és félárnyékos viszonyok között is szépen fejlődik. Nem túl vízigényesek, de az első években és a nagy nyári szárazságok idején meghálálják a kiegészítő öntözést. Az erős növekedésű jázminbokrok gyakran gyorsan „kinövik” a rendelkezésükre álló teret, ebben az esetben tavasszal, a virágzást követően bátran metsszük vissza a túlnőtt részeket!
A tél végén nyíló dísznövények jól illeszthetők bármely évelőágyásba vagy díszkertbe, de nagyon fontos, hogy az év legnagyobb részében ezek a növények a föld mélyén pihennek. Éppen ezért célszerű őket más, később díszítő évelőkkel (nárcisz, tulipán, díszhagyma, szegfű, őszirózsa, krizantém) vagy egynyáriakkal egy ágyásba elhelyezni, így díszkertünkben szinte mindig lesz olyan virág, aminek szépségében gyönyörködhetünk! Egy-egy lemetszett mahónia- vagy jázminvessző pedig vázában kivirágoztatva már december-januárban is egy kis tavaszt csempészhet szürke hétköznapjainkba.