Egy ismeretlen ismerős – mindent az eperfáról

Egy ismeretlen ismerős – mindent az eperfáról

„Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja…”

„Kicsiny falum ott születtem én,
nincs ott gyertya, nincs ott lámpafény.
Házunk előtt vén eperfa áll…”

A fenti két, népies költeményből származó idézet is jól mutatja, hogy a 18-19. század paraszti világának elmaradhatatlan növénye volt az eperfa (egyes tájakon szederfának, illetve faepernek is nevezik): szinte minden portán állt néhány terebélyes példánya, melyek árnyat adtak a nyári melegben, míg gyümölcsüket az emberek és a háztáji állatok is szívesen fogyasztották. Napjaink magyar kertjeiből sajnos eltűnőfélben van, általában kiszorították a „modernebb” gyümölcsfajok vagy dísznövények. Ismerkedjünk meg kicsit jobban ezzel a szívós gyümölcstermővel, és ültessük bátran kertjeinkbe, így csempészve egy kis igazi békebeli hangulatot udvarunkba!

 

Az ezerarcú haszonnövény

selyemlepkeAz utak mentén, mezsgyéken általában a fehér eper (Morus alba) elvadult példányaival találkozhatunk, ennek termése (kicsit megtévesztő módon) lehet fehéreszöld vagy lilásfekete színű is. A kertészetekben általában a fekete eper (Morus nigra), és különböző hibridek fajtáiból válogathatunk: létezik világos levelű, óriás (4-6 cm-es) termésű, és csüngő eperfa is. Az eperfák Kelet-Ázsiából származnak, ahol régóta nagy becsben tartják őket: a fehér eper a selyemlepke (Bombis mori) egyetlen tápnövénye, így az ókori kínai kultúrát nagyban előrelendítő selyemtermesztés (gondoljunk csak a selyemútra) gyakorlatilag ennek a fafajnak köszönhető. A tervgazdaság idején hazánkban is nagy mennyiségben telepítettek eperfa ültetvényeket hernyóselyem előállítására, a vadon termő eperfáink általában ezekből az ültetvényekből „szöktek ki”, azaz a termést elfogyasztó madarak elterjesztették az eperfa magjait is.
Az eperfa gyors növekedésű, magas terebélyes koronát nevel, éppen ezért ideális szoliter növény például a portánk elé. Nagyméretű, élénk sárgászöld színű levelei változatos alakúak, egyetlen növényen lehetnek teljesen ép szélű, és erősen karéjozott levelek is. Díszítőértékét is elsősorban a lombozat adja: üde nyári lombszíne és rikító citromsárga őszi levelei messziről vonzzák a tekintetet. Szélbeporzású növény lévén virágai jelentéktelenek, a termős virágzatokból május-júniusra érnek be a hosszúkás, rücskös epertermések. A gyümölcsök alacsony sav- és zamatanyag, viszont magas cukor- és színanyagtartalmúak, így friss fogyasztás mellett elsősorban lekvár, ivólé és pálinka készítésére alkalmasak. A gyümölcs feldolgozását kissé megnehezíti, hogy a termések nem egyszerre érnek a fákon, de cserébe egyetlen fa akár másfél hónapra is elláthatja a családot friss gyümölccsel.

 

 

 

 

Ha eperfát szeretnék a kertbe…

Az eperfa szerencsére nagyon könnyen nevelhető, kezdő kertbarátoknak is jó szívvel ajánlható. Az ültetés jól előkészített, és tápanyaggal megfelelően feltöltött (szerves trágya vagy Kiskertész NPK 15-15-15 műtrágya) gödörbe tavasszal és ősszel egyaránt lehetséges. A fácskát ültetést követően öntözzük be és a jobb eredés érdekében a vesszőket vágjuk vissza. Későbbiekben csak a rendszeres öntözésről és trágyázásról kell gondoskodnunk, és kis fácskánk hamarosan termőre is fordul. Az eperfa tágtűrésű fafaj: a teljes árnyékon, a pangó vízen és a nagyon gyenge talajon kívül szinte bármilyen körülmények között szépen fejlődik. Viszont, mivel nagyra nő, hagyjunk bőven teret neki: az eperfa akkor igazán szép, ha természetes koronaformáját veheti fel. Az oltott (általában csüngő) változatokat rendszeresen vadaljuk, azaz az oltási hely alatt előtörő hajtásokat tőből távolítsuk el!

 

eperfa termés

 

Az eperfa védelme

Az eperfának szerencsére kevés komoly károsítója van. A szintén kelet-ázsiai eredetű eperfa pajzstetű nőstények narancsos-fehér pajzsai, majd rajzáskor a hímek fehér „kókuszreszeléke” gyakran vastagon borítja az eperfa vesszőit. Védekezni a kora tavasz időszakban tél végi olajos (Agrokén) lemosó permetezéssel lehetséges. Kártevők közül a lombfogyasztók (araszolók, levélbarkók) kártétele általában nem jelentős. A pettyesszárnyú muslinca bár szívesen rakná tojásait az érő termésekbe, de szerencsére mire ez a kártevő rajzik, a faeper már leérett, legfeljebb az utolsó termések érésekor kell némi kártételre számítani. Védekezni ekkor – engedélyezett növényvédőszer híján – csak a gyors és gondos szüret elvégzésével lehetséges. Az eperfának jelentős gombás betegsége hazánkban egyelőre nem ismert. A lombozatot néha baktériumos foltosodás támadhatja meg, ez ellen réztartalmú szerekkel (Hydrostar, Meteor, Champion Gold, Cuproxat FW) vehetjük fel a küzdelmet.

Kerti kalendárium

Októberi teendők kisketünkben

Hidegebbre fordunak a napok, igyekezzünk elvégezni az utolsó tennivalókat is a fagyok beköszönte előtt.

Novemberi teendők kiskertünkben

Még gyönyörködhetünk virágoskertünk csodáiban: krizantém, díszkáposzta, örökzöldjeink. A folyamatos lombhullással akad egy kis dolgunk, az elhalt ágak levágása és levelek összetakarítása után a rezes lemosó permetezéssel is számolnunk kell. Ebben a hónapban odafigyelhetünk a karbantartási és tárolási munkálatokra.