Természetes ellenségek a kertben – környezetbarát növényvédelem

 Pálcát törni természetesen senki fölött nem szeretnénk: az okszerű és szakszerű növényvédelemre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy kertünk valóban „mindent termő”, növényeink pedig egészségesek és hosszú életűek legyenek. Csupán néhány olyan szempontot és praktikát szeretnénk megosztani Olvasóinkkal, melyek alkalmazása apró, de nagyon fontos lépéseket jelent a bőséges, egészséges és fenntartható kert megteremtése felé vezető úton.

Nem mind kártevő, ami rovar: hasznos hatlábú segítőtársaink a kertben

A növényvédelemmel foglalkozó írások, szakcikkek általában a kártevő rovarokkal foglalkoznak: bemutatják a legfontosabb károsítók felismerését, életmódját és a védekezés lehetőségeit. A kártevőkön felül azonban számtalan rovarfaj él a kertünkben, melyek legtöbbje a kertben termesztett növények szempontjából semleges, ugyanakkor a kerti életközösség, a biológiai sokféleség, és a kiskertész számára nyújtott esztétikai élmény szempontjából nagyon jelentős: gondoljunk csak a könnyed röptű, tarka lepkékre vagy a védett szarvasbogarakra. Az ízeltlábúaknak ezen felül van egy kisebb, de növényvédelmi szempontól nagyon jelentős csoportja is: ezek olyan ragadozó vagy parazita fajok, melyek bizonyos káros élőlényeket pusztítanak, méghozzá nagyon jó hatékonysággal. Őket mostantól, összefoglaló néven „természetes ellenségeknek” nevezzük. Legismertebb képviselőik talán a katicabogarak (leggyakoribb a kétpettyes, a hétpettyes és a harlekin), melyeknek lárvái és kifejlett egyedei is nagy levéltetűpusztítók. A nőstény katica a levéltetvek által kibocsájtott mézharmat szagát követve találja meg a tetűkolóniákat, itt lerakja narancsszínű tojáscsomóit, és a kikelő katicalárvák általában addig lakmároznak a levéltetvekből, míg az egész kolónia összeomlik, és a kártétel megszűnik. A zöldfátyolkák imágója nektárt szívogat, majd a nőstény fakéregre helyezi nyeles tojásait, és a kikelő lárvák különféle puha testű kártevőkkel (levéltetvek, fiatal hernyók) táplálkoznak. A zengőlegyek nyűszerű lárvái szintén nagy levéltetűpusztítók, míg a karolópókok már termetesebb zsákmányállatokat (legyeket, szúnyogokat) is elejtenek. A ragadozó poloskák sem válogatósak, minden olyan rovart elfogyasztanak, aminek testét képesek átdöfni szipókájukkal. A védett ájtatos manó (avagy imádkozó sáska) fogólábaival az egészen nagy termetű lepkéket és bogarakat is képes megragadni majd elfogyasztani. A fülbemászókról közismert, hogy nem másznak be az emberek fülébe (nevüket valójában fül alakú szárnyfedőikről kapták), ugyanakkor nagyon fontos ragadozó szervezetek: a levéltetveket és az egyéb kisebb rovarokat is mohón felfalják. Elsősorban nyugati, nedvesebb klímájú megyéinkben jelentős ragadozók. Az apró termetű, nyolc lábú, gyors mozgású ragadozó atkák a takácsatkák és a szélesatkák ádáz ellenségei: több fajuk biológiai ágensként megvásárolható, így kijuttatva biológiai védelmet nyújthatnak ezen jelentős kártevők ellen. Külön szót kell említenünk még a fürkészekről: ezek a parányi, néhány milliméteres nagyságú darazsak tojásaikat bizonyos kártevők (levéltetvek, molyetetvek, vértetvek) lárváiba helyezik: a kikelő darázslárva a kártevő testében parazitaként fejlődik, így a kártétel megszűnik, a parazitált rovar hamarosan elpusztul. Hatékonyságuk olyan nagy lehet, hogy – amennyiben megkíméljük őket – több jelentős kártevő felszaporodását teljesen meg is tudják akadályozni. A gerincesek közül a kertekben gyakori vendégnek számító sünök elsősorban a csupaszcsigák és a lótücskök gyérítésében játszanak fontos szerepet.

Tippek a környezetbarát növényvédelem megvalósításához

Mint a növényvédelemben általánosságban, itt is igaz, hogy a legfontosabb lépés a megelőzés: ha ellenálló, toleráns, a kert klímájának és talajának megfelelő növényfajokat és -fajtákat ültetünk, és növényeinket jó kondícióban tartjuk (megfelelő tápanyag utánpótlás, öntözés, gyomlálás, gondos talajmunka) általában kevesebb kémiai védekezés elegendő, így csökken kertünk növényvédőszer-terhelése is. Tanuljuk meg felismerni a legfontosabb kártevőket és hasznos szervezeteket, a növényvédelmet megfigyelésekre alapozva, csak indokolt esetben végezzük! Amennyiben permetszerhez nyúlunk, mindig szigorúan tartsuk be a címkén található utasításokat, különös figyelemmel az engedélyezett dózisra, a szükséges egyéni védőeszközökre, az élővizek védelmére és az esetlegesen előírt méhkímélő technológia alkalmazására. Amennyiben lehetséges, használjuk ökológiai termesztésben is engedélyezett (a Fatudor termékpalettájáról ilyen gombaölő szer az Agrokén, Hydrostar, Meteor, Microkén, Champion Gold, Cuproxat FW, rovarölő szer a Laser Duplo, adalékanyag az EcoFilm) vagy csak a célkárosító elleni, szűkebb hatásspektrumú (Pirimor 50WG: csak a levéltetveket pusztítja, Coragen 20 SC: csak a bogarakat és a lepkéket pusztítja) szereket, így kímélve a kertünkben élő természetes ellenségeket és beporzókat. A munkaegészségügyi és élelmezésegészségügyi várakozási időket mindig tartsuk be! Ha növényházunkba valamilyen természetes ellenséget (általában valamelyik ragadozó atkát vagy fürkész fajt) telepítjük, akkor ott abban az évben már nem használhatunk széles hatásspektrumú rovarölőszereket más károsítók ellen sem, mert azzal a hasznos szervezeteket is elpusztítanánk.

A kímélő növényvédelem és a mesterséges betelepítés mellett elősegíthetjük a természetes ellenségek és beporzók természetes betelepülését is: hagyjunk a kertükben nem kaszált, vadvirágos foltokat, vagy vessünk virágos növényeket, melyek a hasznos rovarokat a kertünkbe csalogatják. Ezen felül a gyümölcsfákra helyezett kartonövek, vagy az ágyások mellé épített rovarhotelek számos segítőnknek biztos menedéket nyújtanak.

Látható, hogy már pár apró változtatással is rengeteget tehetünk egy egészséges, természetközeli és fenntartható kiskert megteremtése érdekében. Élvezzük ki mi is természetközeli kertünk minden ajándékát a jól eső kerti munkától a kerti kikapcsolódáson át egészen az egészséges terményekig!