Minden, amit a dióról tudni kell

Amennyiben diófát szeretnénk ültetni, számolnunk kell azzal, hogy lombhullás után a levélben található juglon nevű hatóanyag gátolja a növények csírázását, és a fa árnyékoló hatása miatt, korlátozottak a lehetőségek a lombkorona alatti talaj hasznosítására. Mivel a diófa 150-160 évig is élhet, ezért hosszú távon tervezhetünk vele. Nagy tápanyag- és vízigénye van, ezért aszályos időszakban érdemes öntözni. A magas mész tartalmú talajokat nem szereti, de alapvetően jól alkalmazkodik a különböző talajviszonyokhoz, de a fagyzugos területeket kerüljük el. Hazánkban megfelelőek számára a klimatikus tényezők, a teleinket jól viseli, de tavasszal a kései fagyok károsíthatják a barkákat, amely hatással lehet a termésmennyiségre. 
Mivel diófát szórványban tartjuk házi kerti viszonyok között, ezért a növényvédelmi problémákat szinte egészében meg tudjuk oldani bio termesztésben is használható növényvédő szerekkel és agrotechnikai módszerekkel. Engedélyezett növényvédő szerek köre nálunk igen szűkkörű, emiatt is kell törekedni minden esetben a kórokozók és a kártevők felszaporodásának megelőzésére. A dió általános jó kondícióban tartásával a növény természetes védekezési mechanizmusait ki tudjuk használni a károsítók ellen. Május végétől érdemes fokozottan figyelni növényvédelemre és ezt folytatni a csonthéj kialakulásáig, ezután már ellenállóbb a dió.

DIÓFA BETEGSÉGEI

A diófa betegségei közül kettőt emelhetünk ki, amelyekkel a leggyakrabban találkozhatunk. A Xanthomonászos betegségét egy baktérium okozza, amelynek tüneteit megtalálhatjuk a levélen, levélnyélen, hajtáson, a hím virágokon és a gyümölcsön is. Feketés barna, szögletes foltok alakulnak ki, amelyek a levélből gyakran kitöredeznek. A termésen besüppedő barnás foltok később rothadni kezdenek, majd a dióbél elkorhad. A Xanthomnas jelenlétét baktérium nyálka folyás jelzi. 

A másik kiragadott és egyben a leggyakoribb betegsége a dió gnomóniás betegsége. A gomba a dió hajtásain, levelén és gyümölcsén okoz barna besüppedő kör alakú foltokat, amelyet sárga folt határol a levél fonákán. A levél színén később jelentkezik a betegség tünete, a barna szegélyű, középen kivilágosodó folt. A foltok később összefolyhatnak, így a levél elsárgul, barnul, majd a levél korai lehullását eredményezi. 
A két betegség ellen leginkább ősszel lombhullás után tudunk védekezni növényvédő szerrel. A következő évi fertőzési forrásunk lehet a lehullott levél és dióburok, amelynek összegyűjtésével, elégetésével, talajba forgatásával tehetjük a legtöbbet a diófa jó egészségi állapotának megtartásához. Rügypattanás előtt érdemes a fákat rézhatóanyagú szerekkel lemosásszerűen lepermetezni. Erre tudjuk ajánlani a bio kertészetben is felhasználható HYDROSTAR, METEOR készítményeket. Később, főleg ha előző években találkoztunk a betegségekkel, akkor virágzás után több fordulóval lehet ellenük védekezni az előbbiekben felsorolt termékekkel június közepéig. Csapadékos tavasz esetén növelni kell a permetezés gyakoriságát. 

gnomónia diótermésen

DIÓFA BETEGSÉGEI KÉPEKKEL A KERTI KISOKOSBAN⇒

DIÓ KÁRTEVŐI

A dió kártevői közül a legveszélyesebb, az almamoly. A kártevő második nemzedéke támadja meg a diót. A lárva a dió köldökrészén befurakodik a termésbe. A magbelet fogyasztja el, majd a héjon belül szövedékes ürüléket és rágcsálékot hagy maga után. A lárva szövedékgubóban telel a fatörzs repedései között, amelyet összegyűjthetünk ősszel. Az almamoly elleni védekezést, amennyiben almástermésű fák vannak a kertünkben, akkor júniusban el kell kezdeni, amelyre javasolható a FULL 5 CS készítmény. A két nemzedék összefolyhat, ezért megfigyelés alapján kell elvégezni a permetezést.
A dión két levéltetű faj károsít leginkább. A tarka diólevéltetű a levélszínen szívogat csoportosan a főér mentén. A tojásuk a rügyek mellett, a zugokban telelnek. A sárga diólevéltetű a fonákon szívogat elszórtan. A levéltetvek jelenlétét a hangyák jelzik, akik a mézharmat miatt keresik fel ezeket a kártevőket. A kis kolóniák megjelenésekor érdemes vegyszeresen védekezni, megelőzve ezzel a tömeges elszaporodásukat. Az egész vegetációs időszakban szükséges az ellenük való védekezés, amelyet FULL 5 CS-sel és SPILAN 20 SG-vel elvégezhetünk. Fokozhatjuk a permetezőszer tapadását és hatását, ha keverünk a permetlébe.
Dió kártevői közé tartoznak még a gubacsatkák, amelyek közül két faj is károsít. A nemezes gubacsatka a fonákon fehér, nemezes foltokat képez, amely a színen erősen kidomborodik, de zöld marad. A szemölcsös gubacsatka a levél színén szemölcsszerű, piros színű kidomborodásokat alakít ki, ezek a terméshéjon is megjelenhetnek. Védekezés általában nem indokolt ellenük, de idősebb, beteg fákon könnyebben felszaporodhatnak.

nemezes gubacsatka kártétele diófán

Dióburok-fúrólégy elleni védekezés avagy mi állhat a dió feketedése mögött?

Sajnos sokan megijednek a fekete termés láttán és végül a fa kivágását választják, holott van a levelek még egészségesek és a dióbél is ép. Ellenben ha a levélen is észlelünk tüneteket valószínűleg baktériumos betegséggel állunk szemben, amely ellen rezes készítménnyel védekezhetünk. Visszatérve a dió feketedésére nagy valószínűséggel dióburok-fúrólégy károsította meg a termést.  Nálunk nem őshonos fajnak egy nemzedéke van. Július elejétől szeptemberig folyamatosan rakja a petéit. Elhúzódó rajzását nyomon tudjuk követni sárga ragacsoslappal, amelyet a lombkorona felső harmadára kell helyezni. A védekezést a dióburok-fúrólégy ellen FULL 5 CS-sel és SPILAN 20 SG-vel végezhetjük el sikeresen, amit a rajzáshoz kell igazítani. Erre ajánlható a zöldessárga lapok kihelyezése, de ezeket a lombkorona felső részébe kellene kitenni július közepétől és októberig(!) rendszeresen megfigyelni. Ezek a lapok nem szelektívek és a dióburok fúrólégy könnyen összetéveszthető más legyekkel, például a cseresznyelegyekkel is. A zöld burkon az apró szúrásnyomok jelzik a tojásrakást. A lárvák augusztus elején kelnek ki. A termés barnul, elfeketedik, majd idő előtt lehull az étkezésre teljesen alkalmatlan dió. Védekezni lehet talajtakarással, mert az így lehullott termésből a dióburok-fúrólégy lárvái nem tudnak bebábozódni a talajban. Emellett a károsított termést érdemes összegyűjteni, majd megsemmisíteni. 

DIÓFA NÖVÉNYVÉDELMÉRŐL BŐVEBBEN ITT OLVASHATSZ⇒
DIÓFA BETEGSÉGEI KÉPEKKEL A KERTI KISOKOSBAN⇒