Mi történt idén a kajszivirágokkal? – A virágfertőző moníliáról

A korai virágzást követő erőteljes lehűlés a legtöbb régióban szerencsére nem hozott komoly fagyokat, így a kiskerttulajdonosok rövid időre fellélegezhettek: idén talán hagy majd a fákon barackot a fagy. Az öröm sajnos nem tartott sokáig: a kezdetben egészséges virágok majd az egész termőrészek lehervadtak és visszaszáradtak, gyakran még a növényvédőszerekkel szakszerűen kezelt barackfákon is. Mi történt? A kajszi teljes virágzása idején érkezett hűvös, időnként csapadékos időjárás nagyon kedvezett a virágot is fertőzni képes moníliafajok terjedéséhez, melyet tovább súlyosbított a hűvös időjárás miatti nagyon elnyúlt (majdnem három hetes) virágzási idő. A helyzetet tovább súlyosbíthatta egy hazánkban az utóbbi években megtelepedett, erős fertőzőképességű moníliafaj megjelenése is. Bár a moníliás virágkártétel elsősorban a meggyre jellemző (a virágzáskori nedves idő hatására a meggy virágai barnán lehervadnak, mintha leforrázták volna a fát), de az idei év bizonyította, hogy a betegség – a kórokozó számára ideális időjárási körülmények együttállása esetén – képes lehet a többi csonthéjas gyümölcsfajt is súlyosan károsítani.

Moníliák a gyümölcstermesztésben

A moníliák a gyümölcstermők egyik legismertebb kórokozó csoportját alkotják: mindenki, aki szedett már almát vagy cseresznyét, melyet nem fogyasztott el idejében, tapasztalhatta a Monilinia gombák által okozott barna termésrothadást, majd a koncentrikus körökben megjelelő spóratartó „párnácskák” (tudományos nevükön exogén sztrómák) kialakulását. A kórokozó általában valamilyen külső sérülésen (például rovarrágás, jégverés, repedés) hatol be az érett vagy érőfélben lévő gyümölcsbe, majd ezt követően a termés rothadása nagyon gyorsan végbemegy.

Gyakran megfigyelhetjük, hogy a fertőzött gyümölcsök egy része nem hullik le a talajra, hanem a fán „gyümölcsmúmiává” aszalódva komoly szerepet játszik a kórokozó áttelésében. A két őshonos moníliafaj (Monilinia fructigena és Monilinia laxa) gyümölcsön okozott kártétele hasonló, csupán a spórapárnácskáik színe eltérő. A Monilinia laxa ezen felül a csonthéjas gyümölcsök (elsősorban meggy, de kajszi, szilva, mandula és őszibarack esetében is) képes a virágok és hajtások fertőzésére is. A kórokozó spóraszóródása már roppant alacsony hőmérsékleten megindul, így, ha a virágzás idején hűvös és csapadékos az időjárás (azaz a növény felülete nedves, ugyanakkor elhúzódó a virágzás) a virágszirmokra kerülő spórák csíráznak, majd a szirmok felől elrohasztják a virágot majd az egész hajtásrészt. A fő vázágakhoz közeli termőrészekből a kórokozó könnyedén bejuthat a fő ágakba és a törzsbe is: ezt a fa bőséges mézgafolyása jelzi, mely a növény egyfajta védelmi reakciója a kórokozó ellen. Sajnos a fás részekbe hatolt kórokozót már nem érik el a növényvédő-szerek: a fertőzött törzsű fák életük végéig kénytelenek együtt élni a gombával, ami kondícióromlást, és az erősen fertőzött ágrészek hirtelen pusztulását is okozhatja (a moníliának fontos szerepe lehet a kajszi gutaütésszerű elhalásának kialakításában is).

Hazánkban az utóbbi évtizedben erősen terjedő, amerikai eredetű Monilinia fructigena az őshonos moníliáknál sokkal agresszívebben fertőz: a klasszikus érett gyümölcsöt és a virágokat érintő fertőzésen felül megtámadhatja a fiatal, még éretlen terméseket is, továbbá ép terméshéjon keresztül is képes behatolni a gyümölcsökbe, emellett virulenciája is nagyon nagy.

Monília fertőzés tünete: teljes termővessző pusztulás

Monília tünete: a kórokozó a vázágakba hatolt, elkezdődött a mézgásodás

A védekezés lehetőségei

A kiskertészekben az idei rendkívüli moníliás virágkártételt (mely különösen kajsziban volt jelentős) követően azonnal felmerül a kérdés: most mégis mit csináljak? Sajnos az okozott kártételt már nem tudjuk visszafordítani, az egyetlen, amit ilyenkor tehetünk, az a fa egészségének lehetőségeinkhez mért visszaállítása. A fertőzött, hervadásos tüneteket mutató vesszőket vágjuk le 10-15 cm-es egészséges hajtásrésszel együtt, így elkerülve a kórokozó további terjedését a vázágak felé. A metszsebeket gondosan kezeljük, a fertőzött hajtásokat semmisítsük meg!

A tavaszi virágfertőzés elkerülésének egyetlen módja a megelőző védekezés: ősszel a lehullott gyümölcsöket és a fán maradt gyümölcsmúmiákat gyűjtsük össze, és ne feledkezzünk meg az őszi és a tél végi rezes (Hydrostrar, Meteor, Cuproxat FW) lemosó permetezésről sem, mellyel nagymértékben csökkenthetük az áttelelő fertőző spórák számát! Ha a virágzás idején az időjárás kedvez a monília terjedésének, a kártátelt jelentősen csökkenthetjük felszívódó gombaölőszerekkel (Signum WG, Switch 62.5 WG) végzett ismételt permetezéssel: az ideihez hasonló elhúzódó virágzás esetén 3-4 kezelés is szükséges lehet a megfelelő eredmény elérése érdekében.

Fontos! A virágzás során használt gombaölőszereknek csak megelőző (vagyis preventív) hatása van, vagyis a készítmény csak akkor hatásos, ha a fertőzést megelőzően már volt ideje felszívódni a növényi szövetekbe. Éppen ezért, ha az időjárás-jelentés előre jelzi a moníliaveszélyes időjárást (általában a virágzás idején érkező tartós hidegfrontok), a növények kezelését a front betörését megelőzően (fél-egy nappal előtte) végezzük el, majd szükség szerint ismételjük lehetőleg akkor, amikor a növények felülete száraz. A nyár végi és őszi gyümölcsfertőzés ellen legjobb védekezési mód a kórokozó behatolási kapuinak „bezárása”, vagyis a károsítók (elsősorban a gyümölcsmolyok) és az elemi károk (jégverés, szél) elleni védelem, továbbá az időben elvégzett szüret és a termések gyors feldolgozása. A moníliát teljesen elkerülni sajnos nem tudjuk, de fegyelmezett kertészkedéssel és az okszerű növényvédelemmel sokat tehetünk a veszteségek csökkentése érdekében.