Foltok, pettyek, dudorok: a lombhullató kerti növényeken károsító gubacsatkák

Foltok, pettyek, dudorok: a lombhullató kerti növényeken károsító gubacsatkák

Április végére lombhullató kerti fáink és cserjéink friss, üde lombozatot hajtottak: a fiatal tavaszi levelek még teljesen épek és élénk zöldek.

Természetesen a meleg tavaszi napokon a károsítók aktivitása is megindul, és sok lombot fogyasztó vagy éppen szívogató kártevő éppen a frissen kifeslett, még puha szövetű leveleket részesíti előnyben. A tavaszi időszak egyik jellegzetes kártevőcsoportját a gubacsatkák alkotják: ezek a parányi, szabad szemmel nem is látható méretű pókszabásúak szipókájukkal a fiatal növényi részeken (elsősorban a frissen kifeslett leveleken) szívogatva fajra jellemző kárképtüneteket okoznak, ami lehet gubacsképződés, a bőrszövet nemezesedése vagy épp elszíneződése. Mindig a kifejlett egyed telel a növény védett zugaiban, kéregrepedésekben vagy a rügypikkelyek alatt, majd a tavasz és a nyár folyamán ivaros szaporodással számos további nemzedékük fejlődik. A gubacsatkák tápnövény-specifikusak, vagyis a különböző növényfajokon más-más atkafajok okoznak egymáshoz hasonló tüneteket. A gubacsatkák kártétele egy-két kivételtől eltekintve csak kis mértékben gyengíti a növényeket, gyümölcstermőkön éppen ezért másodlagos kártevőnek számítanak, azonban a díszfákon és díszcserjéken szívogató fajok komoly esztétikai kárt okozhatnak a lombozatban. Ismerjük meg közelebbről a kertünkben feltűnő leggyakoribb gubacsatka-fajokkal, és tekintsük át röviden a védekezés lehetőségeit is.

 

Mogyorórügy-gubacsatka (Eriophyes avellanae)

Abból a szempontból kivétel a listán, hogy jellegzetes kárképtüneteit nem a lombleveleken, hanem a még ki nem feslett rügyeken okozza: az atkák a tél folyamán folyamatosan szívogatnak a rügyek belsejében, így a rügy tavaszra megnagyobbodik, a rügypikkelyek szétállnak. A károsított rügyek tavasszal nem fakadnak ki, hanem elszáradnak. A telelőhelyet elhagyó kifejlett atkák a nyár folyamán fertőzik az éppen fejlődő rügykezdeményeket, a kártevő csak ilyenkor érhető el a növényvédőszerekkel. A faj kártételére európai és törökmogyorón egyaránt számítani lehet.

 

Szőlő nemezes gubacsatka (Eriophyes vitis)

A kártevő a szőlő rügypikkelyei alatt telel, majd a kirajzó egyedek a zsenge levelek fonákján szívogatva jellegzetes, szegletes, nemezes bevonatú foltok megjelenését okozzák, miközben a színi oldalon hólyagszerű dudorok jelennek meg. A levél még nagyobb kártevőnyomás esetén is megőrzi fotoszintetizáló képességét, és nem hullik le idő előtt, így a gubacsatka kártétele elsősorban esztétikai jellegű. 

Szőlő nemezes gubacsatka levélen

szőlő nemezes gubacsatka fonáki részen

Szőlő gubacsatka elleni védekezés

 

Figyelem! Az amerikai szőlőfajok levelein, melyeket hazánkban elsősorban mint alanyfajták és dísznövények használnak, gyakran találkozhatunk sűrűn álló, apró, kerek, gyakran pirosasan elszíneződő, kemény gubacsocskákkal, melyeket azonban nem gubacsatka, hanem a szőlőgyökértetű vagy más néven filoxéra (Daktulosphaira vitifoliae) levéllakó nemzedéke okoz. A kártevő az európai szőlőn szerencsére nem okoz levéltüneteket, míg a levéllakó alakok ellen alanytermesztő üzemekben rendszeresen védekeznek. Szőlő levélatka (Calepitrimerus vitis)

A nemezes gubacsatkával szemben ez az atkafaj a szőlő komoly károsítója: rügypikkelyek alól tavasszal előbújó telelő egyedek kihúzódnak a fejlődő hajtások csúcsaira, ahol a további nemzedékek szívogatásának hatására a fejlődő levelek és a vitorla erősen torzul és hólyagosodik; a hajtástengely deformálódik, a hajtáscsúcs gyakran vissza is szárad. A kártevő terjedésének elsősorban a meleg és száraz tavaszi időjárás kedvez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dió nemezes gubacsatka (Eriophyes erineus)

Életmódja és az általa okozott tünetek megegyeznek a szőlő nemezes gubacsatkáéval, azzal a különbséggel, hogy ez a faj dión károsít. A lombleveleken megjelenő, fehéres, nemezes foltok bár nagyon látványosak, de komoly kárt nem okoznak a fának.

dió nemezes gubacsatka

Dió nemezes gubacsatka elleni védekezés

 

Dió szemölcsös gubacsatka (Aceria tristiata)

A dión élő két gubacsatka faj közül a dió szemölcsös gubacsatka okoz jelentősebb gubacsosodást, bár a kártétel ebben az esetben is inkább esztétikai: a kártevő nagy egyedsűrűség esetén sem veszélyezteti a termést vagy a fa egészségét. A faj életmódja megegyezik a dió nemezes gubacsatkáéval (telelés a rügypikkelyek alatt vagy kéregrepedésekben, majd tavaszi szétrajzást követően sok, lombleveleken szívogató nemzedék kifejlődése), ez a kártevő azonban apró, kemény, kiemelkedő, gyakran pirosasan elszíneződő gubacsokat képez. Sok gubacska megjelenése esetén a levéllemez torzulhat, de az idő előtti lombhullás ritka.

 

Dió szemölcsös gubacsatka elleni védekezés

 

Hársgubacsatkák (Eriophyes tiliae és Eriophyes leiosoma)

Az összes parkfaként ültetett hársfajt fertőzik. A tünetek megjelenésére elsősorban a tavaszi időszakban, lombfakadást követően kell számítanunk. A két faj életmódja nagyon hasonló (és megegyezik a többi gubacsatka fajéval), az okozott kártételük azonban eltér: az Eriophyes tiliae gubacsai a levél színi oldala felé meredő, szarvszerű, gyakran pirosas színű kinövések, míg az Eriophyes leiosoma a levelek fonáki oldalán okoz jellegzetes nemezes gubacsosodást. A kártétel a növény egészségét nem befolyásolja, de a dísznövénykét ültetett hársfák díszítőértékét rontja.

hárs nemezes gubacsatka kártétel

hárs gubacsatka kártétel

 

Juhargubacsatka (Aceria macrorhyncha)

A díszfák közül késő tavasszal a különböző szilfajok levelein is találkozhatunk nagyobb méretű, zsákszerű, puha falú, gyakran pirosas levélgubacsokkal, melyeket azonban nem atka, hanem a szil zacskós gubacstetve (Tetraneura ulmi) okoz. A kártétel ebben az esetben is elsősorban esztétikai, azonban súlyos fertőzés esetén a nagy számban megjelenő zsákgubacsok idő előtti lombhullást is okozhatnak, így gyengítve a növényt. A kártevő ellen védekezni a felszívódó Spilan 20SG-vel tudunk elsősorban megelőző jelleggel: ha a zsákocskák megjelentek, általában már elkésünk.Megjelenésére bármely juharfajon számíthatunk, de különösen kedveli a mezei juhart. A többi gubacsatkától eltérően a levél színi oldalán nagy számban megjelenő, apró, gyakran pirosas színű, kemény gubacsocskák kialakulására elsősorban a nyári-kora őszi időszakban számíthatunk. Az okozott kártétel ennél a fajnál is csupán esztétikai.

juhar gubacsatka

 

Tűztövis gubacsatka (Aceria pyracanthi)

Hazánkban az elmúlt években gyorsan terjedő kártevő, melynek a levelek színi és fonáki oldalán egyaránt fejlődő, tűzpirosra színeződő, a levél síkjából kidudorodó gubacsai nagyon látványosak. A kártétel már tavasszal elkezdődik, majd a gubacsok száma egészen őszig gyarapszik, és a télizöld leveleken gyakran télen is látható marad. Bár a kártétel ebben az esetben is elsősorban a növény díszítőértékét rontja (vagy éppen javítja, valaki szerint kifejezetten látványos), nagy populációnagyság esetén azonban az erősen károsított levelek idő előtti lehullása jelentősen gyengítheti is a tűztövisbokrokat. 

 

Pár gondolat a védekezésről

Sajnos a kerti növényeken károsító gubacsatkák elleni közvetlen védekezésre kevés lehetőségünk nyílik: kis jelentőségű kártevők lévén az engedélyezett hatóanyagok száma csekély, és a legtöbb ezek közül sem éri el a rügypikkelyek vagy a gubacsok védelmében táplálkozó, rendkívül szapora állatokat. Házikerti körülmények között javasolt a fertőzött növényi részek eltávolítása és megsemmisítése, az őszi hullott lomb és a tavasszal lemetszett vesszők összegyűjtése. A telelőhelyükről előmászó atkákat hatékonyan gyéríti a kén hatóanyag, ezért érdemes a tél végi lemosó permetezést (Agrokén) az ökológiai termesztésben is engedélyezett Agrokén-nel elvégezni. A legtöbb gubacsatka faj esetén további, vegetációban elvégzett kezelésre már nincs szükség, de a súlyos károkat okozó szőlő levélatka ellen a kontakt hatású fenpiroxamat hatóanyagú növényvédőszerek kiskerti felhasználók részére is engedélyezettek. 

Összefoglalásként elmondhatjuk tehát, hogy sok kerti fásszárún találkozhatunk gubacsatka-kártétellel, mely általában látványos, de a növény egészségét kevésbé befolyásolja. A kártevőcsoport ellen a védekezés kiskerti körülmények között nehézkes, és általában a megelőzésre épül, ami szerencsére elégnek bizonyul a súlyos (főképp esztétikai) károk megelőzésére. 
 

Kerti kalendárium

Júniusi teendők kiskertünkben

Ez a hónap még elég tennivalót tartogat a konyha- díszkert valamint balkonkertben tevékenykedő kiskertészeknek. Vegyük sorra a feladatokat:

Júliusi teendők kiskertünkben

A nyári hónapokban gyönyörködhetünk az eddigi kemény munkánk eredményében, hiszen mind a virágoskertben, mind a balkonládákban hálásan virágoznak dísznövényeink.