Foltok, pettyek, dudorok: a lombhullató kerti növényeken károsító gubacsatkák

Természetesen a meleg tavaszi napokon a károsítók aktivitása is megindul, és sok lombot fogyasztó vagy éppen szívogató kártevő éppen a frissen kifeslett, még puha szövetű leveleket részesíti előnyben. A tavaszi időszak egyik jellegzetes kártevőcsoportját a gubacsatkák alkotják: ezek a parányi, szabad szemmel nem is látható méretű pókszabásúak szipókájukkal a fiatal növényi részeken (elsősorban a frissen kifeslett leveleken) szívogatva fajra jellemző kárképtüneteket okoznak, ami lehet gubacsképződés, a bőrszövet nemezesedése vagy épp elszíneződése. Mindig a kifejlett egyed telel a növény védett zugaiban, kéregrepedésekben vagy a rügypikkelyek alatt, majd a tavasz és a nyár folyamán ivaros szaporodással számos további nemzedékük fejlődik. A gubacsatkák tápnövény-specifikusak, vagyis a különböző növényfajokon más-más atkafajok okoznak egymáshoz hasonló tüneteket. A gubacsatkák kártétele egy-két kivételtől eltekintve csak kis mértékben gyengíti a növényeket, gyümölcstermőkön éppen ezért másodlagos kártevőnek számítanak, azonban a díszfákon és díszcserjéken szívogató fajok komoly esztétikai kárt okozhatnak a lombozatban. Ismerjük meg közelebbről a kertünkben feltűnő leggyakoribb gubacsatka-fajokkal, és tekintsük át röviden a védekezés lehetőségeit is.

Mogyorórügy-gubacsatka (Eriophyes avellanae)

Abból a szempontból kivétel a listán, hogy jellegzetes kárképtüneteit nem a lombleveleken, hanem a még ki nem feslett rügyeken okozza: az atkák a tél folyamán folyamatosan szívogatnak a rügyek belsejében, így a rügy tavaszra megnagyobbodik, a rügypikkelyek szétállnak. A károsított rügyek tavasszal nem fakadnak ki, hanem elszáradnak. A telelőhelyet elhagyó kifejlett atkák a nyár folyamán fertőzik az éppen fejlődő rügykezdeményeket, a kártevő csak ilyenkor érhető el a növényvédőszerekkel. A faj kártételére európai és törökmogyorón egyaránt számítani lehet.

Szőlő nemezes gubacsatka (Eriophyes vitis)

A kártevő a szőlő rügypikkelyei alatt telel, majd a kirajzó egyedek a zsenge levelek fonákján szívogatva jellegzetes, szegletes, nemezes bevonatú foltok megjelenését okozzák, miközben a színi oldalon hólyagszerű dudorok jelennek meg. A levél még nagyobb kártevőnyomás esetén is megőrzi fotoszintetizáló képességét, és nem hullik le idő előtt, így a gubacsatka kártétele elsősorban esztétikai jellegű. 

Szőlő gubacsatka elleni védekezés

Szőlő levélatka (Calepitrimerus vitis)

A nemezes gubacsatkával szemben ez az atkafaj a szőlő komoly károsítója: rügypikkelyek alól tavasszal előbújó telelő egyedek kihúzódnak a fejlődő hajtások csúcsaira, ahol a további nemzedékek szívogatásának hatására a fejlődő levelek és a vitorla erősen torzul és hólyagosodik; a hajtástengely deformálódik, a hajtáscsúcs gyakran vissza is szárad. A kártevő terjedésének elsősorban a meleg és száraz tavaszi időjárás kedvez.

Dió nemezes gubacsatka (Eriophyes erineus)

Életmódja és az általa okozott tünetek megegyeznek a szőlő nemezes gubacsatkáéval, azzal a különbséggel, hogy ez a faj dión károsít. A lombleveleken megjelenő, fehéres, nemezes foltok bár nagyon látványosak, de komoly kárt nem okoznak a fának.

Dió nemezes gubacsatka elleni védekezés

Dió szemölcsös gubacsatka (Aceria tristiata)

A dión élő két gubacsatka faj közül a dió szemölcsös gubacsatka okoz jelentősebb gubacsosodást, bár a kártétel ebben az esetben is inkább esztétikai: a kártevő nagy egyedsűrűség esetén sem veszélyezteti a termést vagy a fa egészségét. A faj életmódja megegyezik a dió nemezes gubacsatkáéval (telelés a rügypikkelyek alatt vagy kéregrepedésekben, majd tavaszi szétrajzást követően sok, lombleveleken szívogató nemzedék kifejlődése), ez a kártevő azonban apró, kemény, kiemelkedő, gyakran pirosasan elszíneződő gubacsokat képez. Sok gubacska megjelenése esetén a levéllemez torzulhat, de az idő előtti lombhullás ritka.

Dió szemölcsös gubacsatka elleni védekezés

Hársgubacsatkák (Eriophyes tiliae és Eriophyes leiosoma)

Az összes parkfaként ültetett hársfajt fertőzik. A tünetek megjelenésére elsősorban a tavaszi időszakban, lombfakadást követően kell számítanunk. A két faj életmódja nagyon hasonló (és megegyezik a többi gubacsatka fajéval), az okozott kártételük azonban eltér: az Eriophyes tiliae gubacsai a levél színi oldala felé meredő, szarvszerű, gyakran pirosas színű kinövések, míg az Eriophyes leiosoma a levelek fonáki oldalán okoz jellegzetes nemezes gubacsosodást. A kártétel a növény egészségét nem befolyásolja, de a dísznövénykét ültetett hársfák díszítőértékét rontja.

Juhargubacsatka (Aceria macrorhyncha)

Megjelenésére bármely juharfajon számíthatunk, de különösen kedveli a mezei juhart. A többi gubacsatkától eltérően a levél színi oldalán nagy számban megjelenő, apró, gyakran pirosas színű, kemény gubacsocskák kialakulására elsősorban a nyári-kora őszi időszakban számíthatunk. Az okozott kártétel ennél a fajnál is csupán esztétikai.

Tűztövis gubacsatka (Aceria pyracanthi)

Hazánkban az elmúlt években gyorsan terjedő kártevő, melynek a levelek színi és fonáki oldalán egyaránt fejlődő, tűzpirosra színeződő, a levél síkjából kidudorodó gubacsai nagyon látványosak. A kártétel már tavasszal elkezdődik, majd a gubacsok száma egészen őszig gyarapszik, és a télizöld leveleken gyakran télen is látható marad. Bár a kártétel ebben az esetben is elsősorban a növény díszítőértékét rontja (vagy éppen javítja, valaki szerint kifejezetten látványos), nagy populációnagyság esetén azonban az erősen károsított levelek idő előtti lehullása jelentősen gyengítheti is a tűztövisbokrokat. 

Pár gondolat a védekezésről

Sajnos a kerti növényeken károsító gubacsatkák elleni közvetlen védekezésre kevés lehetőségünk nyílik: kis jelentőségű kártevők lévén az engedélyezett hatóanyagok száma csekély, és a legtöbb ezek közül sem éri el a rügypikkelyek vagy a gubacsok védelmében táplálkozó, rendkívül szapora állatokat. Házikerti körülmények között javasolt a fertőzött növényi részek eltávolítása és megsemmisítése, az őszi hullott lomb és a tavasszal lemetszett vesszők összegyűjtése. A telelőhelyükről előmászó atkákat hatékonyan gyéríti a kén hatóanyag, ezért érdemes a tél végi lemosó permetezést (Agrokén) az ökológiai termesztésben is engedélyezett Agrokén-nel elvégezni. A legtöbb gubacsatka faj esetén további, vegetációban elvégzett kezelésre már nincs szükség, de a súlyos károkat okozó szőlő levélatka ellen a kontakt hatású fenpiroxamat hatóanyagú növényvédőszerek kiskerti felhasználók részére is engedélyezettek. 

Összefoglalásként elmondhatjuk tehát, hogy sok kerti fásszárún találkozhatunk gubacsatka-kártétellel, mely általában látványos, de a növény egészségét kevésbé befolyásolja. A kártevőcsoport ellen a védekezés kiskerti körülmények között nehézkes, és általában a megelőzésre épül, ami szerencsére elégnek bizonyul a súlyos (főképp esztétikai) károk megelőzésére.