Mi ellen kell védekezni szilva sziromhulláskor?

Ellene virágzásban kell védekeznünk, a kórokozó fertőző spórái már 5 celsius fokon képződnek az előző évi gyümölcsmúmiákon, elhalt virágokon, fertőzött fás részeken. A közhiedelemmel ellentétben azonban a kórokozó nem a bibén keresztül fertőzi a virágot, hanem a sziromlevélen át.

A monília elleni védekezést tehát virágzásban végezzük, a virágzás ideje alatt kétszer, elhúzódó virágzás illetve hűvös, nyirkos idő esetén akár háromszor is ajánlott kezelést végezni. Erre a célra használhatjuk a kontakt kaptán hatóanyagot, illetve a felszívódó gombaölők közül a triazol-származékok (tebukonazol, difenokonazol) nyújthatnak jó hatékonyságot, amennyiben rendelkeznek engedéllyel a kultúrában. Az utolsó kezelést a sziromhullást közvetlenül megelőző időszakra célszerű ütemezni.

SZILVA MONILIA ⇒

A sziromhullás idejére esik a sárga poloskaszagú szilvadarázs (Hoplocampa flava), illetve a fekete poloskaszagú szilvadarázs (Hoplocampa minuta) rajzása is, ezt sárga ragacslapokkal remekül nyomon lehet követni. Ezek az apró darazsak a sziromhullás idején, illetve sziromhullás után a csészelevélre helyezik tojásaikat. Innen a kikelő lárvák azonnal berágnak az apró terméskezdeményekbe, jellemző kárképük a gyümölcsön látható be- és kifurakodási helyek, a berágás helyén fekete ürülék és rágcsálék tolul ki a terméskezdeményből. Kártételük következtében a fertőzött gyümölcsök később lehullanak. 

SZILVADARAZSAK ⇒

Mindezek után kézenfekvő, hogy felszívódó rovarölőszerrel ajánlott ellenük védekezni, melyekből igen kevés található meg a piacon. Az acetamiprid (Spilan 20 SG) hatóanyag kifejezetten jó választás, ugyanis méhekre nem veszélyes, így nem jelent problémát ha a fát még látogatják a méhek amikor célszerűnek tartjuk a kezelés elvégzését. A korábban leírtak alapján tehát a szilvadarázs elleni védekezést, célszerű a monília elleni utolsó védekezéssel egy menetben elvégezni, azonban itt jön a csavar a történetben, a mászkáló méhek jelensége.
Ugyan az acetamiprid hatóanyag méhekre nem veszélyes, nyugodtan alkalmazható virágzó állományokban, illetve a triazol-származékok sem jelentenek repülő barátainkra kockázatot, tankkeverékként együtt alkalmazva kifejezetten méhveszélyesek. A mászkáló méhek zavarodottak, mozgásuk koordinálatlan, repülésre képtelenek, később elpusztulnak. Ez fennáll minden nem méhveszélyes felszívódó rovarölő és triazol-származék gombaölőszer együttes alkalmazása esetén, amennyiben a kijuttatás a méhek napi aktív repülési idejében történik. Azonban aggodalomra semmi ok, a már korábban említett (lásd Minden rovarölőszer káros a méhekre? című facebook posztban) méhkímélő technológiával történő növényvédelmi beavatkozás esetén nem kell félnünk a méhek mérgezésétől és a méhpusztulástól. 
Több hatóanyag tankkeverékként való kijuttatása esetén tehát mindenképpen célszerű tájékozódni nem csak az egyes hatóanyagok méhveszélyességéről, de az együttes kijuttatás esetén előforduló kockázatokról is. Ezekhez felkereshetünk növényorvosokat, illetve a német  nyelvű engedélyokiratokban ezek a kitételek leírásra kerültek, ez a keverési anomália sajnos a magyar engedélyokiratokban nem megtalálhatók.