Lomblevelű örökzöldek – a téli kert ékei

Ilyen esetben jó megoldást kínálhat valamilyen örökzöld lomblevelű cserje ültetése. Legtöbbjük a kisebb kertekbe is jól beilleszthető, a fenyőféléknél kevésbé kényesek, és a magyar kertek formavilágába is jobban beleillenek tűlevelű társaiknál. Számos lomblevelű örökzöld tavasszal-nyáron díszes virágpompával örvendeztetni meg a kertészt, míg ősszel a fejlődő termések sok madárfajnak fontos táplálékul szolgálhatnak. Ismerkedjünk meg a leggyakoribb fajokkal és nevelési igényeikkel!

Nemesbabér (Laurus nobilis)

Az ókor óta nagy becsben tartott fűszer- és gyógynövény, a babérkoszorú a görög városállamok óta a dicsőség jelképe, a növény nevének latin megfelelőjéből származik Laura keresztnevünk is. Bár igazi hazája a mediterrán vidékek, egyes fagytűrőbb változatai a védett, délies kitettségű hazai kertekben (Budai lankák, a Balaton-felvidék és Pécs-Villány környéke) is sikeresen kitelelnek. Természetesen nevelhető dézsás növényként is. Bár a fagyra érzékeny, egyéb környezeti tényezőkkel szemben tágtűrésű, kedveli a verőfényes napsütést. A konténeres csemetéket védett fekvésbe, jó minőségű kerti talajba ültessük, az első években fokozottan védjük a téli fagyoktól! Kártevője, kórokozója hazánkban nem ismert.

Babérmeggy (Prunus laurocerasus)

Az elmúlt egy-két évtized sztárnövénye, minden kertbe mediterrán hangulatot kölcsönöz ez az igénytelen, gyors növekedésű cserje. Bár bőrnemű, fényes leveleinek alakja valóban emlékeztet a nemes babéréra, valójában a kajszi, őszibarack és szilva rokona. Számtalan levélméretű és színezetű fajtáját kinemesítették, a sárga vagy halványzöld lombú kerti változatok általában kényesebbek a vad formánál. Bármilyen kerti talajon jól fejlődik, az erős metszést is jól tűri, így gyorsan nagyon látványos, elegáns sövényt nevelhetünk belőle.

Gránátalma (Punica granatum)

Napjainkban rohamosan terjed a hazai kertekben is ez az egzotikus megjelenésű mediterrán dísz- és gyümölcstermő növény. Léteznek kimondottan díszkertészeti célra nemesített, például telt virágú fajtái is. Igényei hasonlók a nemes babéréhez, csak védett fekvésbe, jó minőségű kerti talajba ültetve fejlődik kielégítően.

Madárbirs (Cotoneaster spp.)

Igazi túlélőbajnok: alacsonyan terülő bokrai jól tűrik az erős metszést, a szélsőséges talajviszonyokat és a városi klímát is. Apró, sötétzöld, fényes levelei között késő tavasszal nyílnak kicsi, törtfehér virágaik, melyekből őszre parányi, élénk piros színű almácskák fejlődnek, melyek szép kontrasztot adnak a haragoszöld lombozattal, és egyben kedvelt téli madárcsemegék.

Ráncoslevelű bangita (Viburnum rhytidophyllum) és prágai bangita (Viburnum x pragense)

Ez a két nagytermetű örökzöld cserje a ’70-es és ’80-as évek nagy lakótelepépítéseinek idején élte virágkorát: szétterülő bokrait csaknem valamennyi iparosodott városunk lakóövezetében megtalálhatjuk. Talajjal és klímával szemben igénytelen, gyors növésű cserjék, leveleik nagy méretűek és haragoszöldek, a rügyeik nyíltak. Jól tűrik a félárnyékos termőhelyet is. Május végén hozzák nagyméretű, fehér, erős szagú bogernyő virágzatukat. A két faj közötti fő különbség, hogy míg a ráncoslevelű bangita lombleveleinek színi oldalát is vastagon borítják a nemezszőrök, addig a prágai bangita lombozata fényesen csillogó. Gyors növekedésük, nagy méretük és tág tűrőképességük miatt ültetésük elsősorban magasabb sövénynek vagy szoliterként javasolt. Az intenzíven növekvő hajtásvégeket a levéltetvek a tavaszi időszakban megtámadhatják.

Mahónia (Mahonia aquifolium)

Kistermetű, szívós örökzöld. Levelei karéjosan tüskések, vöröseszöld árnyalatúak és fényesek, alakjuk hasonlít a magyal levelére. Mimózasárga virágzatai nagyon korán, már február- márciusban színt visznek a kertünkbe, egyben jó nektárforrást nyújtanak a telelésből ébredő méheknek. Őszre érnek be liláskék bogyótermései, a lombozat a hajtáscsúcsokon sötétvörösre színeződik. Alacsony sövénynek vagy magasabb cserjék elé átmeneti növénynek is ültethető, de vigyázzunk, mert a hazai körülmények között annyira jól érzi magát, hogy kivadulva gyomosíthat. Kártevője, kórokozója nem ismert.

Júlia borbolya (Berberis julianae)

Igazi „nadrágszaggató” cserje: szétterülő vesszőin 3-5 cm hosszúságú, hármas örvökben álló tövisek merednek az égnek, és a hosszúkás levelek szegélye is sűrűn tüskés. A levelek bőrneműek, kékeszöldek, csillogók. Citromsárga virágai tavasszal nyílnak, az őszre fejlődő hosszúkás bogyótermések élénk kékek, vastagon hamvasak. Őszre a hajtások csúcsán fejlődő levelek élénkvörösre színeződnek. Tágtűrésű, hosszú életű cserje, jól bírja az erős metszést, de alakítása a tövisek miatt nehézkes. Kerítések mellé telepítve garantáltan védelmet nyújt a behatolókkal szemben.

Puszpáng (Buxus sempervirens)

Az angolkertek kedvelt növénye: bármilyen formára alakítható, tömött, télen is mélyzöld sövény nevelhető belőle. Hazánkban elsősorban a kastélyparkokban és temetőkertekben elterjedt. Csak jó minőségű talajba ültetve, megfelelően öntözve és párásítva fejlődik kielégítően. Sajnos néhány éve hazánkban is megjelent egy újkártevője, a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis), melynek nagyméretű és nagy étvágyú hernyói a bokor közepétől kiindulva teljesen felélik a lombozatot. A károsított tövek növényvédelmi kezelések hiányában 1-2 év alatt teljesen felkopaszodnak, és a növény elpusztul. A kezdeti kártételt a hernyók rejtett életmódja miatt nehéz észrevenni. A növényvédelem nehézségei miatt a puszpáng eltűnőben van a hazai kertekből, helyettesítése a hasonló habitusú fagyallal (Ligustrum spp.) lehetséges .

puszpángmoly kártétele

Örökzöld orbáncfű (Hypericum calycinum)

A hazai kertekben és közparkokban az elmúlt években indult hódító útjára ez az alacsony, terjedő tövű talajtakaró cserje. Aranysárga virágai nyáron virítanak a tompán zöld, tojás alakú lomblevelek között. Jó minőségű talajba, öntözött körülmények közé ültessük!

Kis- és nagy télizöld (Vinca minor és Vinca major)

Kivételek a listán, mert nem valódi cserjék, hanem terjedő tövű, talajtakaró félcserjék: az előző évi sötétzöld lomblevelek tavasz végéig a töveken maradnak. Igazi árnyéki gyeppótlók: árnyékos és félárnyékos helyen, lombos fák tövében fejlődnek a legszebben. Virágaik tavasszal nyílnak, színük égszínkék, esetleg rózsaszínes vagy fehér, alakjuk jellegzetes, propellerszerű. A kis télizöld levelei hosszúkásak, a nagy télizöldé tojásdadok, mindkettő kis igényű, erősen terjedő dísznövény.

A lomblevelű örökzöldek védelme

Bár a lomblevelű örökzöldek általában nem túl nagy igényű fajok (kivétel a babérmeggy és a puszpáng), ennek ellenére a megfelelő fejlődés és a szép lombozat neveléséhez elengedhetetlen a növények megfelelő tápanyag-utánpótlása és öntözése, legalább a telepítést követő néhány évben és a nyári szárazságok idején. Ültetés előtt az ültetőgödör talaját töltsük fel tápanyagokkal: használhatunk szerves trágyát vagy Kiskertész NPK 15-15-15 műtrágyát is. A tápanyag utánpótlást a későbbiekben Omex Ferti I lombtrágyával egészíthetjük ki, így növényünk lombozata biztosan egészséges és élénk zöld marad. A károsító rovarok (levéltetvek, selyemfényű puszpángmoly) ellen a növényállomány folyamatos megfigyelésén alapuló, felszívódó Spilan 20SG-vel végzett permetezéssel védekezhetünk. A gombás és baktériumos betegségek ellen megelőző jelleggel, rézoxiklorid hatóanyagú Meteor-ral, vagy rézhidroxid hatóanyagú Champion-Gold-dal vehetjük fel a küzdelmet.

ÖRÖKZÖLDEK ÁPOLÁSA -->