Az örökzöld cserjék közkedvelt színfoltjai közterületeknek és kerteknek, udvaroknak egyaránt. Számos lomblevelű örökzöldet a díszítésen felül praktikussági okokból is telepítenek, főként térálválasztóként, sövénykerítésként alkalmazva. A teljesség igénye nélkül említhetjük a babérmeggyeket (Prunus sect. Laurocerasus fajcsoport), japán kecskerágót (Euonymus japonicus), turkesztáni szilt (Ulmus pinnato-ramosa), örökzöld puszpángot (Buxus sempervirens), hamisciprust (Callitropsis nootkatensis) is ezen fajok között. A lomblevelű örökzöldek mellett különböző fenyőféléket is fellelhetünk a kínálatban, például a cukorsüvegfenyőket (Picea glauca), duglászfenyőket (Pseudotsuga spp.) vagy a törpefenyőt (Pinus mugo). Kedvelt tulajdonságaik, hogy megfelelő gondozás mellett egész évben díszítenek lombjukkal, és a növények méretét igényeink szerint alakíthatjuk a legtöbb faj esetében.
Az örökzöld cserjék, fák származásukat tekintve igencsak eltérő éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodott fajok. Ennek eredménye, hogy lombhullató társaikkal szemben lombozatukat egész évben megtartják. Fontos azonban kiemelni, hogy ezek a növények is megújulnak, így folyamatosan cserélődnek leveleik az év során. Ez a cserélődés önmagában még semmilyen bajt nem jelez. Fényigényüket tekintve a lomblevelűek és tűlevelűek esetében is igaz, hogy fényigényesek, egyenletes fejlődésükhöz folyamatos megvilágítottság szükséges. A lomblevelűek között találhatunk olyan fajokat, amelyek árnyéktűrőek. A vízutánpótlás nem csupán a telepítés után hangsúlyos, hanem a növények életének hátralévő részében is. Ahogy a hőmérséklet nő úgy az örökzöldek is több öntözést igényelnek. Az öntözés időzítése kora reggel vagy az esti órákban a legjobb, így biztosan hasznosul a kijuttatott víz. Javasolt télen is néhány alkalommal öntözni, természetesen fagymentes napokon.
Sokat tehetünk örökzöld növényeink egészségéért, ha már telepítéskor figyelünk 1-2 részletre. Az ültetőgödör nagysága alapból meghatározza mekkora területen helyezkedhetnek a növények gyökerei. Ne sajnáljuk a helyet a gyökérzettől és a beiszapoló öntözésről se feledkezzünk el. Mindenképp távolítsuk el a nem lebomló anyagokat a földlabdából, mielőtt elültetjük a növényeket. Itt kell megemlíteni, hogy a cserebogár lárvái, a pajorok ellen talajfertőtlenítő is alkalmazható. A pajorok (amennyiben jelen vannak a talajban) a gyökérzet elrágásával komoly fejtörést okozhatnak nekünk, akár az egész növény gyors pusztulását is. Az ültetési távolság eltérő, ha sövényként vagy szoliterként szeretnénk telepíteni növényünket. Előbbi esetén kb. 1 méter távolságot, míg utóbbi esetén kb. 1,5 méter távolságot érdemes hagyni a növények között.
Eredeti elterjedésük alapján az örökzöld növények a savanyú, alacsonyabb pH-val rendelkező közegben fejlődnek a legjobban. Éppen ezért érdemes tőzeget adni a talajhoz a megfelelő kémhatás elérése végett. A lombtrágya adagolása szintén hozzájárul ahhoz, hogy a növények megfelelően fejlődjenek, ezért a növekedési fázis során 1 hónapban egyszer érdemes ezt megtenni. A tápanyagok mellett a talaj sótartalma is meghatározó tényező, a túl magas sótartalmú közeg nem kedvez a növény életben maradásának és fejlődésének.
A megfelelő előkészítés, telepítés mellett a sövényként használt örökzöldek méretét alakíthatjuk metszéssel. A metszés időzítése a legfontosabb, ez a vegetációs időben kell, hogy megtörténjen. Mindenképp kerülendő, hogy a tél előtt metsszük a növényeket, így ugyanis nem tudnak felkészülni megfelelően a hideg beálltára és könnyedén elfagyhatnak. A metszés funkciója a növények „irányításán” felül az, hogy az ágrendszer és levelek sűrűbbek legyenek, ezáltal mutatósabb, kompaktabb egyedet nevelhessünk.
Sajnos gyakorta találkozhatunk azzal a látvánnyal, amikor örökzöldek száradnak, elhalnak. Ennek főként élettani okai lehetnek, de néhány kórokozó, és számos kártevő is megtámadhatja növényünket. Az élettani okok között szerepel a szárazság és aszály vagy a pangó víz, ezek mind hajtásszáradást idéznek elő. A túl sűrű térállás és fényhiány szintén megmutatkozhat a növényünkön, ekkor a belső ágrészek száradnak el. Az alsóbb ágak száradása az útsózás nyomaira hívják fel a figyelmünket. Sőt még a forró kipufogógáz is perzselheti a növényeket, lomblevelű örökzöldek esetén a pikkelylevelek egy szintben száradnak el.