Minden a szemnek: a téli kert nem ehető és mérgező termései

Osszázsnarancs (Maclura pomifera)

Bizarr, tekervényes termései és viszonylagos ritkasága folytán sokunk gyermekkorának meghatározó növénye az osszázsnarancs: ősz végi-tél eleji sétákon begyűjtött gyümölcseit nagy becsben tartottuk és szívesen díszítettük vele íróasztalunkat. Ez a sokoldalú növényfaj amerikai eredetű, ellenálló fájából az őslakosok kenukat és szerszámokat készítettek. Számtalan magyar neve közül (osszázsnarancs, vadnarancs, narancseper) legbeszédesebb talán a majomagy elnevezés: zöld terméságazatainak felszíne valóban emlékeztet egy agy alakjára. A terméságazat megsértve tejnedvet ereszt, benne találhatók az apró, feketés magvak. A gyümölcs nem fogyasztható, keserű ízű, azonban a gyógyszeripar jelenleg is vizsgálja esetleges felhasználhatóságát. Az osszázsnarancs közepes termetű, erősen elágazó és lehajló ágrendszerű fát nevel, nagyméretű, sötétzöld, bőrnemű levelei egészen az első komolyabb fagyokig díszítenek. A fiatal vesszőkön gyakran erős pálhatövisek fejlődnek, így kitűnő élő kerítést is nevelhetünk belőle. Tágtűrésű, jól bírja a városi klímát és az erős metszést is. Az osszázsnarancs kétlaki növény, így gyümölcsöket csak a termős egyedeken várhatunk.

Osszázsnarancs termése ⇒

Fagyal (Ligustrum fajok)

Tágtűrésű, mérsékelt égövi eredetű fajok, a közönséges fagyal (L. vulgare) például a hazai erdők egyik gyakori őshonos cserjéje. A fagyal szártarackokkal terjed, a metszést jól tűri, így sűrű sövények kialakítására is ideális. A fagyal télizöld növény, azaz az előző évi lomblevelek enyhe téli időjárás esetén tavaszig fent maradnak, és csak az új hajtások fakadásakor hullanak le. Májusban hozza fehér, émelyítően édes illatú fürtvirágzatát, a virágokból késő őszre fél centiméter nagyságú, fényes fekete bogyók fejlődnek. A fagyal termése mérgező: elfogyasztva gyomor és bélrendszeri panaszokat okoz, azonban a kerti madarak kedvelt téli tápláléka.

< Fagyaltermés

Magyal (Ilex aquifolium)

Nem keverendő a fagyallal! Ez a Nyugat-Európában, elsősorban enyhe és nedves óceáni éghajlaton honos növény ritka kerti dísz, jellegzetesen szúrós, bőrszerű levelei és piros bogyói azonban a karácsony motívumvilágának elmaradhatatlan alkotórészei. Megfelelően páradús, nem túl napos környezetbe, savanyú vagy semleges talajba szoliternek ültessük! Bogyói emberek számára mérgezők, de ugyanakkor kedvelt téli madárcsemege.

Fehér hóbogyó (Symphonicarpos albus)

Alacsony termetű, tőben elágazó, könnyed, légies lombozatú cserje. Nyár folyamán elhúzódóan nyílnak kicsi, jelentéktelen, rózsaszínes virágai. Igazi díszítőértékét a lombhullást követően éri el: a fürtökben lógó, 1,5-2cm átmérőjű fehér bogyók tényleg parányi hólabdákként csüngnek a csupasz vesszőkön. A bogyók emberre mérgezők, a kerti madarak és kisemlősök számára viszont kedvelt csemegék. Tágtűrésű cserje, akár szennyezett városi körülmények közé is bártan ajánlható.

Hóbogyó ⇒

Borostyán (Hedera fajok)

„Fordított életmódú”, árnyékkedvelő, örökzöld futónövények, melyek kora ősszel virágoznak, és kékeslila bogyótermésüket a tél végére érlelik be. Tágtűrésű árnyéki gyeppótlók, de rézsűk és támfalak befuttatására is kiválóan alkalmasak. A növény minden része súlyosan mérgező!

 Borostyán termés

Ördögcérna (Lycium barbarum)

Ázsiai eredetű fásszárú burgonyaféle, mely eredetileg dísznövényként került hazánkba, de elsősorban parlagokon és töltésoldalakban erősen gyomosít, így további ültetése nem javasolt. Szártarackokkal könnyen és gyorsan terjedő, erősen tövises, fekvő habitusú lombhullató cserje, állománya szinte teljesen áthatolhatatlan bozótot képez. Nyár folyamán nyílnak jelentéktelen lilás virágai, élénkpiros bolyói késő őszre érnek be. Enyhén mérgező, elfogyasztva emésztőrendszeri panaszokat okoz. Vigyázat! A kínai orvoslásban elterjedt goji bogyó is ördögcérna faj, de a kertészetekben gyakran a mérgező közönséges ördögcérnát is goji néven hozzák forgalomba. Mielőtt bármit elfogyasztanánk, győződjünk meg róla, hogy valóban ehető-e az adott faj!

< Ördögcérna bogyója

Kecskerágó (Euonymus fajok) 

Nagytermetű szoliter cserjék, fajtól függően lombhullatók, télizöldek vagy örökzöldek is lehetnek. Télen felnyíló négyrekeszes tokterméséből szinte kivilágítanak a narancssárga magköpenyes magvak, melyek nem fogyaszthatók. Bár a legtöbb kecskerágófaj tágtűrésű, a kecskerágó pajzstetű (Unaspis euonymi) kártétele miatt nehéz jó kondícióban tartani.

Kecskerágó ⇒

Fehér fagyöngy (Viscum album)

Kakukktojás a listán, mivel ezt a félparazita növényt sosem ültetjük kertünkbe. Egyes lombhullató fafajok (nyár, alma, körte) gyakori gyomnövénye, és a karácsony elmaradhatatlan tartozéka. A fagyöngy lombozata zöld színű, azaz képes az aktív fotoszintézisre, így a gazdafától csak vizet szív el, ennek ellenére nagyarányú fertőzése jelentősen legyengíti a gazdanövényt. A parazita faj minden része súlyosan mérgező, és bár az egyik legjelentőseb gyógynövényfajunk, gyűjtését és feldolgozását csak megfelelően felszerelt gyógyszeripari laboratóriumok végezhetik. Termését tehát semmi esetre se fogyasszuk el, ugyanakkor a fagyöngy bogyója a madarak egyik legkedvesebb téli táplálékforrása. A növény szaporodásmódja is ehhez igazodik: a fagyöngy ragadós magjai a madarak csőrén utazva jutnak el egyik gazdanövénytől a másikig.