A gyöngyvesszők

Sok faj és rengeteg fajta

A gyöngyvesszők nemzetségébe számtalan, hasonló igényű, de eltérő megjelenésű és habitusú cserjefaj tartozik. Mindegyikre jellemző az erős bazitóniás elágazódási hajlam, azaz a cserjék már közvetlenül a talaj felszíne fölött sűrűn elágaznak. Ágszerkezetük vékony és légies, rendívül széles tűrőképességük révén kedvelt városi cserjékké válhattak. 
Leggyakrabban a kerti gyöngyvesszővel (Spiraea x vanhouttei) találkozhatunk: közepes növekedési erélyű bokrai az erős metszést is jól tűrik, ezért előszeretettel telepítik elősövénynek vagy akár zajfogó cserjesornak például kerítések vagy villamossínek mellé. A növény természetes habitusa enyhén szétterülő, áprilisban minden hajtás teljes hosszában apró, fehér, valóban apró gyöngyszemekre hasonlító virágok özöne virít. Levelei viszonylag kicsik, fordított tojásdad alakúak, csúcsuk jellegzetesen csipkésen kicsípett. Jó só- és szárazságtűrő, hosszú életű cserje. Sövénynek telepítve folyóméretenként 2-3 tövet ültessünk! Kisebb kertekbe javasolhatók a japán- (Spiraea japonica) vagy a pomás- (Spiraea x bumalda) gyöngyvesszők fajtái: ezek csupán 80-100 cm magasságot érnek el, számtalan színváltozatban (fehér, rózsaszín vagy piros virágú, bordó vagy sárga lombszínű) kaphatók, viszont a kerti gyöngyvesszőnél igényesebbek: egyenletesebb tápanyagellátást és nem túl meszes talajt kívánnak. Virágzásuk a kerti gyöngyvesszőnél később, nyáron várható, így ebben a virágokban szegényebb időszakban is élénk színfoltot nyújtanak kertünknek.

A kantoni gyöngyvessző (Spiraea cantoniensis) nagyobb (3-4 cm-es) lomblevelei és lazább habitusa miatt inkább szoliternek ajánlható, őszi lombszíne különösen mutatós! Nagyobb kertekbe javasolható a kerti gyöngyvesszőre hasonlító, de még erősebb növekedésű nipponi gyöngyvessző (Spiraea nipponica).

A gyöngyvesszők gondozása

Bár a gyöngyvesszők az igénytelen díszcserjék közé tartoznak, a gondos ápolást tömöttebb lombozattal és még gazdagabb virágzással hálálják meg. Általánosságban elmondható, hogy az alapfajok a legigénytelenebbek, míg a vörös vagy sárga levelű változatok nagyobb odafigyelést igényelnek. A cserjék telepítése kora tavasszal vagy késő ősszel lehetséges az előre elkészített, tápanyaggal megfelelően feltöltött (szerves trágya + Kiskertész NPK 15-15-15 műtrágya) ültetőgödrökbe. A töveket olyan mélységbe telepítsük, amilyen mélyen a faiskolában vagy a konténerben voltak, ültetéskor mérsékelten öntözzük meg, és tömörítsük a gödör talaját. A gyökeresedési időszakban rendszeresen, de mérsékelten öntözzük, illetve az ültetést követő tavasszal érdemes a cserjéket a jobb bokrosodás érdekében visszacsípni. A gyöngyvesszők eredést követően gyorsan nőnek, már az első-második tavasszal virágoznak is. A még dúsabb virágzást Kiskertész Virágözön lombtrágyával segíthetjük elő. A későbbi években a színes lombú változatokat rendszeresen, az alapfajokat a nyári szárazság idején öntözzük, szükség szerint végezzünk tápanyag utánpótlást szerves trágyával vagy Kiskertész NPK 15-15-15 általános műtrágyával. A tövek elöregedésének és felkopaszodásának elkerülése érdekében javasolt néhány évente egy erősebb, a korai kihajtás miatt tél végi (február) metszéssel megifjítani a növényeinket. Amennyiben a gyöngyvesszőt az utcafrontra határolósövénynek telepítjük, ügyeljünk arra, hogy a sós hólé ne folyjon a növények gyökérzónájába, mert az erős sóstresszt a tágtűrésű gyöngyvessző sem kedveli!

A gyöngyvesszők növényvédelme

Szerencsére a gyöngyvesszőknek kevés károsítója van, a növényvédelem gerincét a két levéltetűfaj elleni védelem adja. A barna gyöngyvessző levéltetű (Aphis spiraephaga) csillogó fekete tojásai nagy tömegben telelnek a gyöngyvesszőbokrok hajtásvégein. A levéltetű ősanya már február elején kikel a tojásból, és a levéltetvek a rügypattanás időszakától folyamatosan szívogatják a fejlődő hajtásvégeket. Kolóniái legnagyobb méretüket a virágzás idején érik el, ekkor a 2-3 mm nagyságú barna levéltetvek gyakran vastagon borítják a hajtásokat, a növény felülete pedig csillog a ragacsos mézharmattól. Egész évben a gyöngyvesszőn marad, de a kártétel mértéke a nyári hónapok során szerencsére mérséklődik, újabb felszaporodás csak ősszel, a tojások lerakásának időszakában tapasztalható.

A zöld gyöngyvessző levéltetű (Aphis spiraecola) az előbbi fajtól eltérően magányos tojások formájában telel, és aktivitását csak áprilisban kezdi meg. Élénkzöld kolóniái a barna gyöngyvessző levéltetvek hanyatlását követően, május-júniusban borítják vastagon a gyöngyvessző hajtásait, a kártétel megegyezik az előző fajéval. A zöld gyöngyvessző levéltetű a nyár második felében átmigrál az almára, a telelő tojásokat lerakó egyedek csak az ősszel térnek vissza a gyöngyvesszőre. Védekezés a levéltetvek ellen egyrész megelőző jelleggel, a barna levéltetvek tojásait tartalmazó vesszők lemetszésével és megsemmisítésével, másrészt a már kikelt egyedek ellen kémiai úton a felszívódó Spilan 20 SG-vel lehetséges. A levéltetvek számát csökkenti a könnyű nyári olajokkal, vagy káliszappannal végzett permetezés is, ezzel a módszerrel a levéltetvek természetes ellenségeit is kíméljük. A jó kondícióban tartott gyöngyvessző bokrokat gombás betegségek nem támadják meg: fontos tehát a megfelelő tápanyag- és vízellátás biztosítása növényeink számára!

Telepítsünk bátran gyöngyvesszőt, kísérletezzünk az egyes fajokkal és változatokkal! Ezek a hálás növények kis odafigyeléssel rengeteg színt visznek még a kisméretű kertekbe is, februártól decemberig folyamatosan virítva egy csepp természetet csempésznek a mindennapokba!
 

Levéltetvek gyöngyvesszőn