Téli vitaminbomba – a kerti zsázsa termesztése

A sokoldalú csíranövény

A zsázsa legősibb kultúrnövényeink egyike, különböző fajait már a nagy ókori kultúrák is fogyasztották, magjait egyiptomi királysírokban is megtalálták. A kerti zsázsa a középkorban Magyarország területén is kedvelt fűszer- és gyógynövény volt, de napjainkra sajnos eltűnőben van a hazai kertekből. Nyugat-Európában, főleg Franciaországban azonban ma is kedvelt salátanövény, főleg a nagylevelű fajtákat kertészetekben is termesztik, eladásra. Legfőbb erénye, hogy a friss zöldségekben és gyümölcsökben szegény téli időszakban is könnyedén termeszthető és igazi vitaminbombaként fogyasztható: magas C-vitamin, karotinoid, ásványi anyag és mustárolaj tartalma erősíti a szervezet védekező képességét. A kerti zsázsa (tudományos nevén: Lepidium sativum) a káposztafélék családjába tartozik, a retek, a mustár és a torma közeli rokona. A kifejlett növény viszonylag nagy termetű, leginkább a közönséges pásztortáskára hasonlít. Ilyen állapotban azonban ritkán láthatjuk: szüretét szikleveles és két lombleveles kor között el kell végeznünk, mert a túlfejlett növény rágóssá és csípőssé válik. Időben leszüretelve azonban kellemes, enyhén csípős ízű fűszer- vagy salátanövény, íze a torma és a rukkola közé tehető.

Sikeres termesztés akár egy napos ablakpárkányon!

A kerti zsázsa az egyik legrövidebb tenyészidejű zöldségnövényünk: üde lombtömege már 12-14 nappal a vetést követően szüretelhető. A magvetéshez jó minőségű, lehetőleg steril palántaföldet és sekély, széles ültetőedényt válasszunk. Akár egy nagyobb cserépalátétben is sikerrel megtermeszthető, ügyeljünk azonban arra, hogy a felesleges öntözővíz el tudjon távozni. Az apró, barna magokat az elegyengetett és ujjal kissé megtömörített táptalaj felületén oszlassuk el egyenletesen, majd fél- egy centiméter vastagon takarjuk és óvatosan tömörítsük ismét. Ne takarékoskodjunk a vetőmaggal: a sűrű, tökéletesen záródó növényállományt a legkönnyebb tisztán leszüretelni. A táptalajt a növénykék fejlődése idején tartsuk egyenletesen nyirkosan, a szobahőmérséklet (20-25°C) tökéletesen megfelel a zsázsa számára. A vetést követően 3-5 nappal már kelnek a csíranövénykék, ekkor helyezzük a tenyészedényt egy napos ablakpárkányba, ezáltal elkerülve a növények felnyurgulását, és elősegítve a haragoszöld lombszín kialakulását. Nagyjából egy hét elteltével már szüretelhetünk is: a növénykéket tiszta, éles ollóval a talaj felszíne fölött vágjuk el, és mosást követően már fogyaszthatók is! A levágott növénykék sajnos nem sarjadnak újra, ezért célszerű szakaszos vetéssel gondoskodni a folyamatos zsázsaellátásról. Még egyszerűbb, ha a magvakat talaj nélkül, több réteg nedves itatóspapírra helyezve csíráztatjuk, a takarást ekkor tiszta vattával végezzük. Az így termelt növénykéken biztosan nem lesznek talajmaradványok! A tavasz beköszöntével megpróbálkozhatunk a zsázsa kerti nevelésével is: aprómorzsás magágyba sűrűn vetve hamarosan gazdag termést szüretelhetünk le egészen kis területről is.

Kis növény – kis gond

A kerti zsázsa nagyszerűsége egyszerűségében rejlik: ha gondoskodunk a megfelelő talaj-, fény-és vízellátottságról egyszerűen nem lehet elrontani. Bártan ajánlható növény a kertészettel még csak éppen ismerkedők, vagy kisgyerekkel kertészkedők számára is! Szerencsére kevés kártevője és kórokozója ismert. Fertőzött táptalajba ültetve a növényállományt gyorsan kipusztíthatja a foltokban terjedő palántadőlés (Rhizoctonia spp., Phythium spp.). A fertőzött növénykék elfekszenek, de zöld színüket még néhány napig megtartják, majd teljesen elszáradnak. Egyetlen védekezési mód a megelőzés: a növényeket tiszta, lehetőleg steril táptalajba vagy itatóspapírra vessük, ügyeljünk a tenyészedények tisztaságára is. Kerüljük a túlöntözést, a fényhiányt, vagy a túl alacsony (18°C alatti) nevelési hőmérsékletet, mert ezek kedvező feltételeket teremtenek a gombás betegség felszaporodásához. A növényeket szabadföldön nevelve a keresztesvirágúak földibolháinak (Phyllotreta spp.) eseti kártételére számíthatunk, főleg száraz és meleg tavasz idején. Védekezni a növénykék megfelelő öntözésével és párásításával lehetséges. Kémiai növényvédelem – már csak a szüret közeli időpontja miatt - sem indokolt.