Pajzstetvek a kiskertben – felismerés és védekezés

A pajzstetvek sok esetben nem is hasonlítanak egy rovarhoz: a testtájak, a lábak és a csáp hiányában könnyen valamilyen betegségnek, esetleg a kéreg élettani elváltozásainak gondolhatjuk őket. A súlyos kártétel megelőzése érdekében azonban elengedhetetlen a kártétel időben (még a tömeges felszaporodást megelőzően) való felismerése, és a hatékony növényvédelem elvégzése. Mutatom is hogyan csináljuk!

A pajzstetvek életmódja

A pajzstetvek a levéltetvek rokonságába tartozó apró rovarok: a levéltetvektől eltérően azonban elsősorban nem a frissen növekvő hajtásvégeken, hanem az idősebb fás részeken károsítanak. Fontos különbség még, hogy míg a levéltetvek megjelentése igazi „rovarszerű”, addig a pajzstetvek a második nimfa stádiumot követően egy kemény és ellenálló pajzsot választanak ki testük fölé, aminek védelmében szívogatnak, miközben testrészeik (lábak és csápok) elcsökevényesednek. Szúró-szívó szájszervük van, amivel a levéltetvekhez hasonlóan növényi nedveket szívogatnak, és gyakran nagy mennyiségű mézharmatot ürítenek. Tojásokkal szaporodnak, a frissen kikelő nimfa még aktív mozgásra képes, ilyenkor hódít meg új területeket. Gyakran a friss hajtásokra és a termésekre is kivándorol, ahol szívogatásának hatására jellegzetes piros színű, úgynevezett lázfolt jelenik meg. A későbbi lárvastádiumok már a pajzs védelmében fejlődnek, amit csak a kifejlett szárnyas hím egyed hagy el később, hogy megtermékenyíthesse a nőstényt. Szívogatásuk hatására a növény satnyul, növekedése visszamarad, erős fertőzöttség esetén akár teljes pusztulás is bekövetkezhet.

A leggyakoribb fajok a kiskertben:

Kaliforniai pajzstetű

a leggyakoribb és legsúlyosabb kártételt okozó, távol-keleti eredetű faj. Polifág, gyakorlatilag bármilyen fás szárú tápnövényen előfordulhat: a kérget vastagon borítják kis méretű, lapos pajzsai. A hímek rajzása tavaszra tehető, ilyenkor a felnyílt pajzsok helyén kókuszreszelék szerű bevonat jelenik meg a károsított vesszőkön. A kelő lárvák a nyár elején kihúzódnak a levelekre és termésekre is, gyakran lázfoltot okozva.

Eperfa pajzstetű

szintén polifág, főként díszfákon károsító faj. A nőstény pajzsok narancssárgás színűek, a hímek rajzásakor vastag, hófehér „kókuszreszelék” borítja a fertőzött vesszőket.

Közönséges kagylós pajzstetű

elsősorban a szilva károsítója: valóban kagylóhéj alakú, nyújtott, barna pajzsai gyakran szinte második kéregként borítják a szilvafák fás részeit.

Piros körtepajzstetű

a pajzsok nagyon aprók és szinte alig észrevehetők, a kártétel azonban nagyon látványos: a körte 1-2 éves vesszői a szúrások helyén behorpadnak, alakjuk torzul.

piros körtepajzstetű kártétele (behorpadások a körte ágon)

Teknős pajzstetvek

nagyméretű, akár 1-2 centiméter nagyságú barnásvörös pajzsaikkal elsősorban gyümölcsfák (dió, kajszi, őszibarack) kérgén találkozhatunk. A tojások a nagyméretű pajzs védelmében fejlődnek, a továbbterjedést a mozgékony nimfák biztosítják. Gyakran nagyon nagy mennyiségű mézharmatot ürítenek.

Gyapjas pajzstetvek

elsősorban a szőlő látványos károsítói. Nagyméretű nőstény pajzsukat vastag, hófehér viaszcsomó borítja, innen kapták nevüket. A lárvák nyár elején rajzanak, és aktív mozgásra képesek.

Kecskerágó pajzstetű

a kecskerágó legfontosabb kártevője, melynek piszkosfehér pajzsai vastagon boríthatják a kérget és a lombleveleket is. Erős fertőzöttség esetén néhány év alatt a növény teljes leromlását és pusztulását okozhatják.

Oleander pajzstetű

csak az oleanderen károsít, gyakran a teleltetés során szaporodik fel. Trópusi eredetű faj, ami hazánkban nem lenne képes áttelelni, azonban a teleltetés során legyengülő oleandertöveken sikerrel kitelel. Károsításának hatásásra a növény kondíciója romlik, a leveleket gyakran vastagon borítja a mézharmat.

Citrus pajzstetvek

a szobában nevelt citrusfélék (mandarin, citrom) gyakori és jelentős károsítói, világosbarna pajzsai gyakran vastagon borítják az ágakat, az egész növény ragad a mézharmattól.

citrus pajzstetvek és kagylós pajzstetvek citromfán

A védekezés lehetőségei

A pajzstetvek elleni védekezés legnagyobb nehézségét az adja, hogy a pajzs védelmében a növényvédő szerek nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem érik el a károsítót. Éppen ezért nagyon fontos szerepe van a megelőzésnek: csak pajzstetvektől mentes csemetéket ültessünk, és tartsuk mindig jó kondícióban növényeinket! A kártevők gyérítésében sokat segíthet a tél végi Agrokénnel végzett olajos lemosó permetezés, ami a pajzsokba beszivárogva a telelő kártevőt elzárja a levegőtől, így elpusztítva azt. Kagylós pajzstetvek (ide tartozik a kaliforniai, az eperfa- és a közönséges kagylós pajzstetű) esetében a lemosó permetezést kiegészíthetjük a kéreg óvatos tisztogatásával is, így tovább csökkente az áttelelő károsítók mennyiségét. Hagyományos kontakt (K1, Full 5CS) és felszívódó (Spilan 20 SG) rovarölő szerekkel csak két időpontban: a szárnyas hímek rajzásakor, és a mozgó nimfák tömeges kelésének idején vehetjük fel a harcot a károsító ellen, a permetezést mindig a növényállomány megfigyelésére (szárnykezdeményes hímek megjelenése a felhajtott pajzsok alatt, tömeges nimfakelés kezdete) alapozva végezhetjük el. A későbbiekben a pajzs védelmében szívogató károsító már nem érhető el klasszikus növényvédő szerekkel, azonban a könnyű nyári olajokkal vagy káliszappannal végzett permetezés a pajzsok károsítása révén gyérítheti a pajzstetveket, miközben a hasznos szervezeteket (köztük a pajzstetvek parazitoidjait) kíméli. Látható, hogy a pajzstetvek elleni védekezés nem egyszerű, ugyanakkor a növények gazdag terméssel és hosszabb élettartammal hálálják meg a kertész erőfeszítéseit.