Tavaszi fás metszés - növényvédelmi szempontok

A metszés több célt is szolgál: segítségével beállíthatjuk a termések optimális számát; kedvező, a napfény által jól átjárt koronaszerkezetet alakíthatunk ki, így a gyümölcseink megfelelően színeződnek, és a növényvédőszerek is eljutnak a lombozat minden részére; a termő fáinkat fiatalon tartjuk vele, így évtizedek elteltével is bőséges termésre számíthatunk; továbbá a metszés során eltávolíthatjuk a sérült vagy károsított vesszőket is (lásd részletesen a Kerti károsítók telelőn: áttelelő képletek és megelőző növényvédelem című bejegyzésben). A jól elvégzett metszés tehát nagyon fontos a gyümölcsfák egészsége szempontjából, ugyanakkor nem szakszerűen végezve akár árthatunk is vele, és éppen mi nyitunk behatolási kaput a károsítók számára. Mutatom is, mire ügyeljünk!

A metszés ideje

A gyümölcsfák metszésének legfőbb ideje a kora tavasz, azonban az optimális időszak gyümölcsfajonként jelentősen eltér. Az almát és a körtét a tél kezdetétől egészen a rügyfakadás kezdetéig, még nyugalmi állapotban metszhetjük, azonban szigorúan csak fagymentes időben. Ennek oka, hogy ha fagyos időben meleg kézzel megérintjük a vesszők kérgét, a növény nedvei rövid időre megolvadnak, majd hirtelen visszafagynak, ami komoly fagyási sérüléseket is okozhat a gyümölcsfának. Naspolyán csak ritkító metszést végezhetünk, mert a termőrészek a hajtások csúcsán találhatók, így, ha azokat eltávolítjuk, nem számíthatunk gyümölcsökre. A csonthéjasok (meggy, cseresznye, kajszi, őszi, szilva) metszési időszaka ezzel szemben a rügyfakadástól a virágzás végéig terjed. Ha túl korán metszenénk őket, a lassan beforradó sebeken könnyedén behatolhat a vesszőkbe a hideg időben nagyon aktív monilinia, majd onnan tovább terjedve néhány év elteltével akár teljes fapusztulást is okozhat. A bogyósokat és a szőlőt az almához hasonlóan a nyugalmi időszakban metsszük. Nagyon speciális a dió metszése: amennyiben koronaritkításra vagy felnyesésre van szükség, azt augusztusban végezzük, mivel a dió nedvkeringése a tavaszi időszakban annyira erős, hogy a „könnyező” metszsebek nehezen záródnának, és könnyen felülfertőződnének. Újabban terjedőben van a gyümölcsfák második, nyári metszésének gyakorlata is: a nem kívánatos hajtások nyári eltávolításával megalapozhatjuk a következő téli metszés sikerét, ugyanakkor nyáron a sebek is gyorsabban gyógyulnak, így kisebb a kórokozók behatolásának esélye is.

Mindent csak mértékkel!

Növényvédelmi szempontból nagyon fontos a metszés mértékének megfelelő megválasztása, a túl erős metszés ugyanis számtalan növényvédelmi problémát okozhat a jövőben. Amennyire lehetséges, kerüljük a vastag ágak eltávolítását és a csonkoló metszést: a nagy sebzések kiváló behatolási kaput jelenthetnek a kórokozóknak és a kártevőknek. Ha a felesleges koronarészeket, fejlődő vízhajtásokat minden évben szakszerűen eltávolítjuk, a túl erős metszés általában elkerülhető. A másik ok, amiért kerülendő a túl intenzív metszés, hogy ebben az esetben a gyümölcsfa a korona elvesztett részeinek mielőbbi pótlására törekszik, így a drasztikus metszés hatására a rejtett rügyekből intenzív vízhajtásnövekedésre számíthatunk a következő évben. A gyenge szövetű vízhajtások pedig kiváló felszaporodási lehetőséget nyújtanak a levéltetvek, pajzstetvek és vértetvek számára, amik ellen így külön védekezésre is szükség lehet.

Csonkolásos metszés eredménye, felülfertőződött, rákos seb

Megfelelő sebkezelés esetén a nagyobb metszése sebek is szépen gyógyulnak

A metszsebek kialakítása és kezelése

A metszést mindig frissen élezett metszőollóval végezzük, így csökkentve a fa szöveteinek roncsolódását. Az egy-másfél centiméternél nagyobb átmérőjű ágrészeket már éles fűrésszel távolítsunk el, mert a „feszegetett” metszőolló könnyen felhánthatja a kérget. Visszametszés esetén a végálló rügy fölött nagyjából egy centiméteres csonkot hagyjunk, míg az eltávolítani kívánt ágakat tőből távolítsuk el úgy, hogy a metszseb egy síkba essen a kéreggel, ne hagyjunk „kabátakasztókat”, melyek visszaszáradva fertőzési kaput nyitnak a kórokozók és kártevők számára. Alapszabályként elmondható, hogy az egy centiméretnél nagyobb metszsebeket már le kell zárni valamilyen sebzáró anyaggal: a kereskedelemben különféle paszták és kencék kaphatók erre a célra. A sebzáró anyag ne csak a sebet, hanem a seb széleit is mindenütt egyenletesen takarja be, mert csak így tud kielégítő védelmet biztosítani a károsítók behatolása ellen.

Életlen metszőolló használatának eredménye, roncsolt metszlap

Szabályos, egyenes metszlap

Kiegészítő praktikák 

A tavaszi fás metszést célszerű kiegészíteni lemosó permetezéssel, amit a metszést követően, de még a rügyek kifeslése előtt tanácsos elvégezni (a lemosó permetezésről bővebb információ a Fatudor Magazin 2022 tavaszi számában olvasható). A vírusos és baktériumos betegségek átvitelének esélyét jelentősen csökkenti, ha a metszéshez használt eszközöket legalább az egyes fák metszése között valamilyen fertőtlenítő hatású szerrel (például hipóoldat, vagy alkohol) alaposan lefertőtlenítjük. A metszéssel egy menetben távolítsuk el a sérült (vértetves, lisztharmatos, mézgás, fagyléces) ágrészeket is. A nyári zöld metszés elvégzése (például a fejlődő vízhajtások tőből való kitörése) csökkenti a tavaszi fás metszés intenzitását, így az kevésbé viseli meg a fáinkat. A korán virágzó csonthéjasok (például mandula és barack) metszését végezhetjük két menetben is: a virágzáskor több termőrészt hagyunk meg, mint amennyi optimális lenne, majd a fagyok végleges elmúltával beállítjuk a megfelelő termésmennyiséget. Ezáltal elkerülhető, hogy egy esetleges kései fagy a teljes termést elpusztítsa. Normál metszés esetén is szükség lehet azonban a túlkötődött termések eltávolítására, mert így elkerülhető a gyümölcs aprósodása, és a fa kimerülése. Látható, hogy a metszés nem nagy ördöngösség: kis odafigyeléssel a kívánt, egészséges termőegyensúly könnyedén kialakítható, és a gyümölcsfák egészsége is megőrizhető.

Túl hosszú és nem lezárt csonk körül megjelenő vértetű kártétel almán