Levéltetvek őszi kártétele

ŐSSZEL SE FELEDKEZZÜNK MEG A LEVÉLTETVEKRŐL A GYÜMÖLCSÖSKERTBEN!

Levéltetvek. Apró, zöldes, sárgás vagy feketés színű, nagy tömegben előforduló rovarok, melyek szinte bármely kerti növényünket megtámadhatják. Gyümölcsfákon elsősorban a tavaszi és kora nyári időszakban kell számítanunk súlyos kártételükre: népes kolóniáik az intenzíven növekvő hajtáscsúcsokon táplálkozva a levelek sodródását okozzák, a hajtás gyakran deformált marad és a csúcs el is halhat. A meleg idő beköszöntével azonban a levéltetvek elhagyják a gyümölcsöst, szárnyas alakokat képeznek és különböző lágyszárú növényeken folytatják táplálkozásukat a nyár folyamán. Ezt a folyamatot nevezzük migrációnak. Természetesen a levéltetveknek valamikor vissza kell térniük a fásszárú tápnövényre, mivel telelő tojásaikat csak itt tudják biztonsággal lerakni. De mikor történik mindez? Ismerkedjünk meg a levéltetvek titokzatos életmódjával!

LEVÉLTETVEK GYORS SZAPORODÁSA – NAGY KÁRTÉTELE

A levéltetvek szaporodása a tavaszi és a nyári hónapokban egészen speciális. Ebben az időszakban ugyanis kizárólag nőstény egyedekkel találkozhatunk, melyek ivartalanul szaporodnak, azaz saját magukat klónozzák. Így lehetséges, hogy egyetlen levéltetű utódai néhány hét alatt is nagy számban boríthatják a fertőzött növényeket. A nagy népességrobbanás révén a levéltetvek igyekeznek kihasználni a számukra optimális időszakot: amikor a hőmérséklet kellemes és a tápnövény intenzíven növekszik.

LEVÉLTETVEK TELELŐRE VONULÁSA

A nagy tavaszi-nyári bőség azonban idővel megszűnik, a rövidülő nappalokat és az egyre hűvösebb éjszakákat a levéltetvek is érzékelik. Elkezdenek tehát felkészülni a télre. Ha magunk elé képzeljük a puha, csak vékony kutikulával borított testű levéltetveket, nehéz elhinni, hogy egy ilyen törékeny lény képes átvészelni a mínusz 15-20 fokos hidegeket. Valóban, a levéltetvek az első őszi fagyok idején elpusztulnak, addigra azonban lerakják telelő tojásaikat, méghozzá arra a fás szárú tápnövényre, ahol majd tavasszal az új nemzedékek elkezdhetik a kártételt. Szeptember-októberben, még a lágyszárú nyári tápnövényen megszületnek olyan speciális, szárnyas nőstények, melyek visszarepülnek a fásszárú tápnövényre. Itt megszülnek néhány szárnyatlan, de már ivaros nőstényt, melyek petefészkében kialakulnak a telelő tojások kezdeményei. Ezzel egy időben a lágyszárú tápnövényen megszületnek a szárnyas hímek, melyek a fásszárú tápnövényre átrepülve megkeresik és megtermékenyítik a várakozó ivaros nőstényeket. Az ivaros nőstény lerakja a telelő tojásokat, amelyek már gond nélkül ellenállnak az időjárás viszontagságainak.

MIÉRT FONTOS EZ EGY KISKERTÉSZNEK?

A gyümölcsfáinkat a tavaszi időszakban károsító levéltetvek legtöbbje: a fekete cseresznye- és meggylevéltetű, a zöld őszibarack levéltetű, a kajszilevéltetű, a fekete és a hamvas szilvalevéltetű, a szürke és a zöld almalevéltetű illetve a közönséges levélpirosító ribiszkelevéltetű is ilyen, tápnövénycserés életmódot folytat, azaz a tavaszi kártételt okozó tojásokat az ősz folyamán rakják le a gyümölcstermő növényekre. Az őszi megjelenésük azonban egyáltalán nem látványos, ebben az időszakban semmilyen kártételt nem okoznak, csupán néhány levéltetű lézeng a fákon. Maguk a telelő tojások sem feltűnőek, mivel a zöld almalevéltetű kivételével valamennyi faj egyesével rögzíti őket a kéregre, ahol a fekete apró tojások szabad szemmel szinte észrevehetetlenek maradnak. A figyelmes kertész azonban egy megfelelően időzített növényvédelmi kezeléssel már az ősszel elejét veheti a tavaszi súlyos kártételnek. A levéltetvek őszi visszatelepülésének idején célszerű egy növényvédőszeres kezelést beiktatni a hideg időjárás esetén is hatékony Full 5CS vagy K1 kontakt rovarölő szerekkel. A lombhullást követő Agrokénnel végzett őszi olajos lemosó permetezés az áttelelő tojások számát csökkenti. Itt is igaz a mondás: könnyebb a bajt megelőzni, mint a komoly tavaszi kártételt kezelni.
 

Fekete cseresznye- meggylevéltetű ⇒

Zöld őszibarack levéltetű ⇒

Hamvas szilvalevéltetű ⇒

Levélpirosító ribiszkelevéltetű ⇒