Örökzöld túlélőbajnok: a tiszafa

Bár a hazai kertekben az örökzöldek telepítésének fénykora a 90-es években volt, napjaink kiskertjeiből sem hiányozhatnak. Sajnos a kiskerti örökzöld fák és cserjék sok esetben nagyon gyorsan leromlanak és elvesztik díszítőértéküket. Ennek legfőbb oka, hogy a hazánkban leggyakrabban telepített örökzöldek (leylandciprus, nyugati tuja, kínai boróka, törpefenyő, cukorsüvegfenyő) a hazai talaj és klimatikus viszonyokat nehezen tolerálják: igazán jól enyhén savanyú talajon és párás környezetben fejlődnének, amit egy hobbikertben csak nehezen tudnánk biztosítani számukra. Szerencsére létezik megoldás: a tiszafa (Taxus baccata), amely bármely hazai kertben szépen díszlik télen-nyáron. Ismerkedjünk meg vele kicsit közelebbről! 

Sötétzöld lomb és piros termések, a tisztafa környezeti igényei

A tiszafa közepes termetű, kimondottan lassan növekvő, de nagyon hosszú életű fa vagy bokorfa. Természetes habitusa hasonlít a többi fenyőfélére, metszés nélkül egészen a tövéig ágas. Napos körülmények között sűrűbb, félárnyékban szellősebb koronát nevel, és gyakran már tőből elágazik. Puha tűlevelei sötétzöldek, 3-4 cm hosszúságúak, nincs jellegzetes fenyőillatuk. Kétlaki, porzós és termős virágzatai külön növényeken fejlődnek. Porzós barkái kora tavasszal szórják a pollent, a termős egyedeken kora ősszel fejlődnek jellegzetes termései: egy fekete, kemény magot húsos, élénkpiros színű magköpeny szegélyez, a mag fekete csúcsa kilátszik a magköpeny alól. Léteznek kertészetileg nemesített fajtái is oszlopos és elterülő habitussal, illetve sárgászöld hajtásvégekkel. Az alapfaj mellett kicsit hosszabb és világosabb tűjű, oszlopos hibridjét (Taxus x media) is gyakran megtalálhatjuk a kertészeti lerakatok árukínálatában.

A tiszafa felhasználhatósága

A tiszafa egyike a Magyarországon is őshonos fenyőféléknek, így minden hazai kertben megtalálhatja szükséges életfeltételeit. Legjobban napos vagy félárnyékos környezetben fejlődik, de a mélyárnyékot is viszonylag jól tűri. A talajban nem válogatós, a többi fenyőfélétől eltérően a meszes talajokat is tolerálja. Az erősebb növekedésű változatok szoliterként, az oszloposak szoliterként vagy sövényként, míg a terülők talajtakaróként használhatók. Fontos megjegyezni, hogy a tiszafa minden része (a piros magköpeny kivételével) erősen mérgező, így amennyiben a kertet kisgyermekek vagy háziállatok látogatják, telepítése nem javasolt. Ugyanakkor a kert téli madárvendégei előszeretettel fogyasztják a piros magköpenyeket, így a tiszafa jó választás lehet egy madárbarát kertbe.

Ha tiszafát szeretnék…

Telepítés előtt célszerű a talaj tápanyagtartalmát Kiskertész NPK 15:15:15 műtrágyával feltölteni, ami a meggyökeresedés időszakában ellátja a növényt a szükséges tápelemekkel. A tiszafa viszonylag nehezen eredő növény, így telepítésre elsősorban az őszi időszak javasolható. A faiskolai lerakatokban általában konténeres kiszerelésben árusítják, az ültetés mélysége egyezzen meg a konténerben lévő földkeverék szintjével. Első években célszerű rendszeres öntözéssel segíteni a gyökeresedést. Telepíthetjük napra vagy félárnyékba is, a huzatos, téli szélnek erősen kitett kertrészeket viszont kerüljük! Amennyiben sövénynek telepítjük, a tőtávolság fajtától függően 50-80 cm legyen. Meggyökeresedést követően az erős metszést is jól tűri, így bármilyen sövényformára jól alakítható. Kifejlett korában rendkívül szárazságtűrő, de a nagy nyári hőhullámok idején végzett öntözést meghálálja. Hazai körülmények között teljesen télálló, a mikroklimatikus tényezőkre nem érzékeny. A tiszafa rendszeres tápanyagutánpótlását a rendszeres tavaszi fejtrágyázás (például Kiskertész NPK 15:15:15) mellett FitoMaxx Örökzöld lombtrágyával egészíthetjük ki. Jelentős kórokozója vagy kártevője nincs, így a kémiai növényvédelem általában nem szükséges. Telepítsük bátran a tiszafát, ez az ősi mondákban is gyakran felbukkanó őshonos növényünk jól illeszkedik bármelyik hazai kiskertbe, kis energiaráfordítással is nagy örömet okozva a kerttulajdonosnak!
 

ÖRÖKZÖLDEK NÖVÉNYVÉDELME ÉS ÁPOLÁSA A KERTI KISOKOSBAN⇒

TUJA GONDOZÁSA⇒