A házi palántanevelés kihívásai

Napjainkban ismét egyre inkább terjedőben van a házi palántanevelés is, mivel jól kivitelezve olcsóbb a készen vásárolt palántánál, vetőmagként sokkal szélesebb fajtaszortimentből válogathatunk, illetve növénykéink fejlődését már egészen a csírázás pillanatától nyomon követhetjük. A házi palántanevelés nem nagy ördöngösség, ha néhány alapvető szabályt követünk, néhány napos ablakpárkányon mi magunk is könnyedén megtermeltetjük melegigényes zöldség- és dísznövény palántáinkat. Mutatom is hogyan!

Jó vetőmag - félsiker!

A magról vetett kultúrákhoz hasonlóan a házi palántanevelés egyik kulcskérdése a megfelelő vetőmag kiválasztása. Legjobb gazdaboltokban vagy hipermarketekben fémzárolt vetőmagot vásárolni: az ilyen vetőmag minden esetben fajtaazonos, általában csávázott és csíravédő csomagolásba van csomagolva. Egy csomagolási egység általában a házikerti felhasználásra van optimalizálva, felbontás után ajánlott a teljes mennyiséget elvetni! 

Vetőmagot rendelhetünk természetesen az Internetről is, vagy különböző magbörzéken különleges fajtákhoz is könnyedén hozzájuthatunk. Figyeljünk azonban arra, hogy a vetőmag megbízható forrásból származzon, illetve amennyiben a vetőmag nem csávázott, célszerű híg (~1%-os) hypo oldatba mártani a magvak felszínén található kórokozók elpusztítása érdekében. Vetés előtt az így csávázott magokat öblítsük át tiszta vízzel!
Vetőmagot foghatunk saját terméseikből is, azonban legyünk körültekintőek, mivel házi vetőmagfogás esetén csak az öntermékeny és nem hibrid (azaz standard) fajták esetében fognak megegyezni az anyanövény és az utódnövények tulajdonságai. Hibrid fajták esetében a fogott vetőmagból fejlődő növények egyáltalán nem hasonlítanak az anyanövényre, így ilyen esetben nem is érdemes próbálkozni a házi vetőmaggyűjtéssel. A hibrid fajták vetőmagjának csomagolásán a fajta neve után szerepel az F1 jelölés, de a legtöbb zöldségespultban kapható zöldségféle szintén hibrid. Szabad beporzású zöldségfajok (például paprika) esetében, ha a kertünkben több fajta is megtalálható, szintén nagy a keresztbeporzás esélye, így a házilag fogott magból nagyon sokféle, a szülők tulajdonságait keverten tartalmazó utódnövény fejlődik. A saját magunk által fogott vetőmagot tisztítsuk meg a termés maradványaitól, szárítsuk meg, és vetés előtt alkalmazzunk hypo oldatos csávázást!

A tápközegről

A vetőmaghoz hasonlón a sikeres palántanevelés elengedhetetlen feltétele a megfelelő tápközeg használata.

A jó tápközeg jellemzői

► pH semleges

► jó víztartó és

► egyben jó vízáteresztő

► levegős szerkezetű

► kórokozó- és kártevőmentes és

► biztosít minden olyan tápanyagot, amire a fejlődő növénykének szüksége van.

Legszerencsésebb gazdaboltokban is kapható palántázó földkeverékeket használni, ezek általában sterilek, és a palántanevelés végéig elegendő tápanyagot tartalmaznak a növények számára, így a kiültetésig nem lesz szükség külön tápoldatozásra.

A palántanevelés módja

Figyeljünk a megfelelő időzítésre: az egyes növényfajok palántanevelési ideje nagymértékben eltér! Leghosszabb ideig a chilipaprika és a zeller fajtáké tart, ezeket már február elején érdemes elvetni, míg legrövidebb ideig a kabakosoké, ezeket ráérünk csak április elején indítani. A különböző növényfajok vetőmagjának életképessége jelentősen eltér: a paradicsom, paprika és káposztafélék esetén a csíraképesség csupán 3-4 évig marad megfelelő, míg az uborka és a tökfélék vetőmagja 6-8 év elteltével is jól csírázik. Régebbi vetőmag esetén a vetést megelőzően végezzünk csíráztatási próbát: ha nedves papírba csavarva a magok nagy része csírázásnak indul, akkor bátran elvethetjük az adott magtételt!
A vetést végezhetjük közvetlenül a tápközeggel előzetesen már feltöltött szaporítóedényekbe, vagy pedig sűrűn vetőtálcába, ahonnan 2 lombleveles korban ültetjük szét őket a szaporítóedényekbe (pikírozás vagy tűzdelés). Egy szaporítóedénybe csak egyetlen palánta kerüljön, mert így szétültetéskor nem sérül majd a fiatal növényke gyökere! 

A magokat azonos időpontban vetettük el, a fertőzött palánta sokkal visszamaradottabb.

Hőmérséklet – fény – nedvesség

Igyekezzünk a fejlődő növényke igényeit a lehető legjobban kielégíteni. Általánosságban elmondható, hogy a növények a csírázás időszakában magasabb, míg szikleveles és két lombleveles koruk között a megnyúlás elkerülése érdekében alacsonyabb hőmérsékletet igényelnek. Természetesen az egyes növényfajok hőmérsékletigénye is nagyban eltér: a káposztafélék 13-15°C-on, míg a paprika és a padlizsán 25°C-on fejlődik a legjobban. A fényből a kora tavaszi palántanevelés idején sosem lehet elég: használjuk a legnaposabb ablakpárkányt, a szoba felőli oldalra tegyünk energiaernyőt, amit egy fehér kartonpapírból saját kezűleg is elkészíthetünk. Még jobb, hogyha mezőgazdasági boltokban kapható vegetációs pótfénnyel is megvilágítjuk a növekvő állományt. A fejlődő palánták táptalaját tartsuk egyenletesen nedvesen, de ne túl nyirkosan! A nyirkos, levegőtlen, hűvös talaj és a túl sűrű növényállomány kedvez a palántadőlést okozó Rhizoctonia, Pythium és Fusarium gombák fertőzésének. A fertőzött növények foltokban elfekszenek, de élénkzöld színüket még napokig megtartják, majd ezt követően elrothadnak. Védekezés steril tápközeg használatával, a tápközeg előzetes fertőtlenítésével, nem túl nedves és megfelelően meleg nevelési körülmények biztosításával lehetséges.
Amint a palánták elérték a kiültetéshez szükséges fejlettségi szintet, és elérkezett a kiültetés ideje is (fagyérzékeny növényeknél a fagyosszentek elmúltával!) a palánták egy nagyjából egy hetes edzési időszakot követően kiültethetők. Ebben az időszakban már számíthatunk a levéltetvek károsítására, ellenük Pirimor 50WG-vel védekezhetünk. A kiültetést megelőzően javasolt egy rezes permetezést is beiktatni (Cuproxat FW, Hydrostar, Meteor), így védve palántáinkat a gombás megbetegedések fellépése ellen. Az edzés során a növénykéket folyamatosan szoktassuk a változó környezeti feltételekhez (a Nap UV sugárzása, szél, alacsonyabb éjszakai hőmérséklet), így a kiültetés időszakát komolyabb károsodás nélkül átvészelik, és rövidesen bőséges terméssel hálálják meg a kiskertész fáradozásait.