Szamóca a kiskertben – már ősszel sokat tehetünk a jövő évi bő termésért

A szamóca kártevői

Szerencsére a szamócának viszonylag kevés kártevője ismert: házikertben elsősorban a szamócaatka, a kétfoltos takácsatka, a levéltetvek és a csupaszcsigák megjelenésére kell számítanunk, elsősorban a késő tavaszi időszakban, a gyümölcsfejlődés és -érés idején. Az atkák közül a szamócaatka a szívlevelek tövében szívogat, kártételének hatására torz, féloldalas lomblevelek fejlődnek. A kétfoltos takácsatka száraz, meleg időjárás esetén szaporodhat fel: a már kifejlett lombleveleket szívogatva azok sárgulását majd idő előtti leszáradását okozza. Az atkák elleni védekezésben nagy szerepe van a megelőzésnek: csak atkamentes palántát vásároljunk, és tartsuk korában a gyomokat! Kémiai védekezés az első tünetek megjelenésekor speciális atkaölőszerekkel lehetséges. A levéltetvek a szamóca levél-és virágkocsányait szívogatják: a károsított levelek gyengülnek, a gyümölcskezdemények lehullanak.

Védekezni az első kis kolóniák megjelenésekor a kontakt hatásmódú, és rövid várakozási idejű Full 5CS-sel tudunk ellenük. A foltosszárnyú muslica új kártevőként hazánkban is terjedőben van: a nőstény fűrészes tojócsövével az érőben lévő szamócaszemekbe rakja tojásait, a kikelő nyüvek felélik és elrothasztják a bogyókat. Mivel a kártevő nyáron rajzik, így komoly kártételére elsősorban a kétszer- és folytontermő fajtákon számíthatunk. Védekezni a termésérés kezdetekor kontakt Full 5CS-sel vagy felszívódó Laser Duplo-val tudunk. A szedés során ügyeljünk a várakozási idők szigorú betartására! A Laser Duplo kijuttatása egyben védelmet nyújt az esetlegesen megjelenő tripszek kártételével szemben is. A csupaszcsigák elsősorban meleg, nedves időjárás esetén mozognak az állományban: előszeretettel fogyasztják a zöld és érett szamócabogyókat. Kártételükre a szabálytalan rágásuk, és a csillogó nyálkanyom hívja fel a figyelmünket. Védekezni valamilyen házi praktikával (sörcsapda, tejsavó csapda, égetett mész), esetleg csigaölő granulátummal (az idei évtől II. forgalmi kategóriás besorolásúak!) lehetséges.

A szamóca kórokozói

Kórokozók a szamócatövek bármely részén okozhatnak tüneteket: vannak csak a leveleket, indákat, terméseket, de az egész növényt fertőző gombafajok is. A diplokarponos és a mikoszferellás levélfoltosság egyaránt a lombleveleket károsító foltbetegségek: a mikoszferellára a kicsi, ovális, kivilágosodó közepű foltok, míg a diplokarponra a nagyobb, összefolyó, lilás színű foltok jellemzők. A fertőzött levelek fotoszintézise csökken, idő előtt lehullanak, így a tő gyengül, a következő évi termés csökken. A gnomóniás betegség és a kolletotrichumos betegség (antraknózis) a levelek mellett a termést és az indákat is fertőzik: a gnomónia a levelek széléről induló barnulást, míg az antraknózis indapusztulást okoz. A terméseken mindkét kórokozó esetén besüppedő foltok jelennek meg, azonban a gnomóniás termés elrothad, míg az antraknózisos szárazan elhal, összeszárad. A szamócalisztharmat fehér micéliumtömege vastagon borítja a szamócatövek valamennyi föld feletti részét: a fertőzött levelek kanalasodnak, a virágok leszáradnak, míg a termések összeesnek, megbarnulnak és parásan beszáradnak. A szamóca legfontosabb termésbetegsége a szürkepenész (botrítisz): a gyümölcsök nedves, hűvös időjárás esetén nagyon rövid idő leforgása alatt barnán elrothadnak, a maradványokat vastagon borítja az egérszürke spóraszóró penészgyep. A még nyíló virágokra átfertőzve virágpusztulást is okozhat.

A szamóca kórokozóira általánosan jellemző, hogy nedves, csapadékos időjárás kedvez terjedésüknek. A fertőzési forrás általában a talaj és a lehullott növénymaradványok. Mivel a szamócát évelőként neveljük, ezért nem lehetséges minden évben a vetésforgó betartása, de a szamócaágyásokat maximum 3-4 évig javasolt fenntartani. Ezt követően ugyanis az elöregedett tövek termőképessége leromlik, és a kórokozók szaporítóképletei is felgyűlnek a talajban. A fertőzés veszélyének csökkentése érdekében bevált praktika a szamóca nyári lombtalanítása (csak egyszertermő fajtáknál kivitelezhető): a termések leérését követően távolítsuk el az összes lomblevelet, így csökkentve a fertőzési gócok talajba kerülését. A szamóca a nyár folyamán új, egészséges lombozatot fog nevelni, amivel feltöltheti téli tápanyagraktárjait. A talajból felfreccsenő spórák ellen jó védelmet biztosít az ágyás talajának takarása: ezt végezhetjük fekete fóliával vagy szalmatakarással is.

A kórokozók számára kedvező időjárás esetén a legkörültekintőbb nevelés esetén is szükséges a növényállomány permetezése: ezt valamilyen felszívódó gombaölőszer (foltbetegségek ellen: Signum WG, lisztharmat ellen: Dagonis, szürkepenész ellen: Switch 62,5WG) és kontakt réz (Hydrostar, Meteor) hatóanyag keverékével végezhetjük. A jobb borítottság elérése érdekében a permetléhez keverjünk tapadásfokozót, a kezeléseket szükség szerint ismételjük! A várakozási időket természetesen a gombaölőszerek esetén is szigorúan tartsuk be! Zárszóként ismét nagyon fontos megjegyezni, hogy a szamóca gondozása nem „ér véget” a gyümölcsök szüretelésével: a következő évi bő termés elengedhetetlen feltétele az ápolási és növényvédelmi munkák folytatása a nyár és az ősz folyamán, mert csak az egészséges nyári lombozatú tövek fognak dúsan virágozni a következő tavasszal!
 

SZAMÓCA ÁPOLÁSÁRÓL MINDEN A KERTI KISOKOSBAN⇒