Kis téliaraszoló: téli rajzás, tavaszi kártétel

A rovarok anyagcseréje - mivel nem állandó testhőmérsékletű állatok – a hűvös idő beköszöntével lelassul, a telet vagy valamilyen védett helyen (például kéregrepedésekben), vagy pedig valamilyen ellenálló fejlődési alakként (például vastag héjú tojásként a felszínen, vagy bábként a talajban) vészelik át. Bizonyos lepkefajok, köztük a jelentős kártevő kis téliaraszoló (Operopthera brumata) a tél előtti utolsó fagymentes heteket használja ki párosodásra: ebben az időszakban már kevés éjszakai lepke aktív, így a rajzás és a párosodás zavartalanul megtörténhet, a november végén lerakott tojás pedig károsodás nélkül elviseli a legzordabb téli hideget is. Ismerkedjünk meg kicsit részletesebben is ezzel a kártevővel!

Kis téliaraszoló - ivari kétalakúság

A kis téliaraszoló leírása nem is olyan egyszerű, ugyanis a lepkéknél egyébként viszonylag gyakori ivari kétalakúság (idegen szóval ivari dimorfizmus) egy egészen szélsőséges formáját mutatják: a hím és a nőstény egyáltalán nem hasonlít egymásra. A hím kinézete hagyományos „molylepke”-szerű: a kifejlett lepke 3-4 cm szárnyfesztávolságú, piszkosfehér szárnyszínű, jellegzetes csipkés mintázattal. Teste karcsú, jó repülő. Ezzel szemben a mindössze 1-1,5 cm testhosszúságú, tömzsi nőstény szárnyainak csupán csökevényei fejlődtek ki, első pillantásra nem is gondolnánk, hogy egy lepkével állunk szemben. A nőstény röpképtelen, csupán a fák törzsén tud mozogni lábai segítségével. Mivel a kis téliaraszoló az araszolólepkék (Geometridae) családjába tartozik, lárvája ennek megfelelően araszolóhernyó: a valódi lepkehernyóknál kevesebb, csak 5 pár lába van, melyekkel jellegzetes araszoló mozgást végez a lombozaton. A lárva színe zöldessárgás. A talajban bábozódik, bábja élénkbarna színű, jellegzetes múmiabáb. Bár hazánkban a kis téliaraszoló a leggyakoribb, bizonyos években felszaporodhat a nagy téliaraszoló (Erannis defoliaria) is, mely az előbbinél nagyobb termetű lepkefaj, és a hím szárnyszínében inkább a barnás színek dominálnak. A bükk téliaraszoló (Operopthera fagata) elsősorban a hűvösebb, hegyvidéki területek lepkefaja.

Életmód és kártétel

A kis téliaraszoló elsősorban erdei faj, a hazai lombhullató erdőkben (elsősorban tölgyesekben) mindenhol elterjedt és gyakori. A lepke az egész nyarat báb alakban tölti a talajban mélynyugalmi állapotban (idegen szóval diapauzában). Az első őszi vagyok feloldják ezt a nyugalmi időszakot, és a következő felmelegedéskor, főleg hogyha egy kis csapadék is esett, a kifejlett imágók tömegesen rajzanak az esti-éjszakai órákban. A röpképtelen nőstény felmászik az erdei fák törzsén, és feromonjelekkel csalogatja magához a szárnyas hímeket. Párosodás közben a nőstény fejjel felfelé, a hím fejjel lefelé helyezkedik el a törzsön. Miután megtörtént a megtermékenyítés, a nőstény a kéregrepedésekbe lerakja a telelő tojásokat, majd az imágók elpusztulnak. A telelő tojások mélynyugalomban várják a tavaszt, majd a lombfakadás idején a kisméretű araszolóhernyók vékony selyemszálat bocsájtanak ki, és a szél segítségével további fásszárú tápnövényeket népesítenek be.

Az egyre nagyobbra növekvő araszolóhernyó szélsőségesen polifág, gyakorlatilag bármelyik hazai lombhullató fajt elfogadja tápnövényül, a vegetatív és a generatív növényi részeket egyaránt nagy mennyiségben fogyasztja. Amellett, hogy jelentős erdészeti kártevő, a tavasszal szálló fiatal hernyók az erdőhöz közeli gyümölcsöskertekbe is betelepülhetnek, kedvenc tápnövényeik itt a cseresznye és a meggy. Kártételük kettős: egyrészt a lombozatot fogyasztva gyakran akár tarrágást is okozhatnak, másrészt nagyon szívesen fogyasztják az éppen kötődött cseresznye és meggy terméseinek magkezdeményeit: az ilyen kiüregesített gyümölcskezdemények rövidesen lehullanak, belőlük termés nem fejlődik. A lárva kifejlődése májusra befejeződik, ekkor a talajban bábozódik és a késő őszi rajzásig ismét nyugalomba vonul.

Araszolók elleni védekezés lehetőségei

A kis téliaraszoló kártételére tehát elsősorban nagyobb erdőterületek közelében fekvő kertekben számíthatunk, itt a gyümölcsfák megfigyelésre alapozott vegyszeres növényvédelme is indokolt lehet a tavaszi időszakban. A kis téliaraszolónak forgalomban van a feromoncsapdája, ezzel október-novemberben ellenőrizhetjük, hogy a környékünkön rajzott-e a kártevő, azaz kell-e tavasszal jelentős kártételére számítani. Tavasszal a lombfakadást követően indokolt esetben egyetlen jól időzített növényvédőszeres kezelés elég lehet a kártétel megelőzésére. Mivel a kis téliaraszoló lárvája nem fénykerülő, a növény felszínén táplálkozik, így mind a kontakt (K1, Full 5CS) mind a felszívódó (Spilan 20 SG, Coragen, 20 SC) rovarölőszerek jó hatékonyságúak ellene. Ökológiai szemléletű kertészek a Bacillus thuringiensis var. kurstaki baktériumot tartalmazó készítményeket is használhatnak a kártevő populációnak kordában tartására.

Ne féljünk ettől a kártevőtől: kis odafigyeléssel a kártétel többnyire könnyedén megelőzhető. A lepkék novemberi rajzásának éjszakai megfigyelése pedig akár egy jó családi program is lehet, ami során sokat tanulhatunk az éjjeli lepkék biológiájáról!