Gyümölcsfák metszésének alapelvei

A fák látványa metszés idején

Gyümölcskertekben nagyon sok esetben lehet találkozni relatíve metszetlen fákkal, amelyek évek, vagy akár évtizedek óta nem részesültek szakszerű ápolásban. Viszonylag ritkább, de nem példa nélküli ennek az ellenkezője is, amikor a kerttulajdonos a tenni akarás hevében, jó szándékkal, de indokolatlanul erős metszést alkalmaz, ami legalább olyan káros hatású, mintha a fákat érintetlenül hagytuk volna. A jelenség oka abban keresendő, hogy házi kertekben az emberek többsége a gyümölcsfák metszését ösztönszerűen, konkrét célok megfogalmazása nélkül végzi. Mielőtt metszőollót fognánk a kezünkbe, fontos lenne a növény mellett megállva minőségi jelzőkkel ellátni a fánkat (sűrű, ritka, magas, terebélyes, szétterülő, felfelé törő, stb.), és ez alapján meghatározni ez elérni kívánt célt.

Például egy évek óta metszetlen gyümölcsfa

az elsűrűsödés és felkopaszodás állapotát tükrözi,

ahol a korona belsejébe nem jut be a napfény,

így az nagymértékben felkopaszodik és

nem képes jó minőségű gyümölcsöt teremni.

Ebben az esetben elsődleges feladatunk kell legyen, hogy a koronába nagyobb lyukakat nyissunk egy-egy idősebb, túlvastagodott elágazás tőből való eltávolításával, valamint hogy a fiatalabb gallyazat ifjító jellegű visszametszésével a hajtások növekedését serkentsük. Ilyenkor nem szabad sajnálni a fákat, ne legyen visszatartó erő a nagy mennyiségben képződött nyesedék tömeg. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy a fát szellőssé, napfény által megvilágítottá tegyük, amivel a fán megmaradó rügyek táplálkozási lehetőségét javítjuk, így nagyobb méretű, jobb színeződésű, és harmonikusabb ízű gyümölcsöket kapunk.

 
A kelleténél erősebben metszett fák esetében ugyancsak problémát jelent a fák túlzott elsűrűsödése. A metszésnek ugyanis az egyik legfontosabb fákra gyakorolt hatása a növekedés serkentése, így a fák „leborotválásával” megborítjuk a növekedés és terméshozás közötti egyensúlyt, így a gyümölcsök képződése helyett nagyszámú hajtás fogunk kapni. Ennek eredményeként termésünk se lesz, és a fánk is túl nagyra nő. 
Fontos lenne tehát, hogy megtaláljuk az arany középutat a metszés erősségének megítélésekor. Ehhez segítséget nyújthat, ha számba vesszük a fákra jellemző tipikus termőrészek egymáshoz való arányát. Alma és körte fák esetén például megkülönböztetünk rövid termőrészeket (1-20 cm közötti), úgynevezett dárdákat és termőnyársakat, illetve hosszú termőrészeket (20 cm feletti), vagyis a klasszikus termővesszőket. A metszés után akkor jártunk el helyesen, ha fákon a rövid termőrészek aránya körülbelül 2/3, míg a hosszúaké 1/3. Ilyenkor a dárdákból és a termőnyársakból megfelelő számban képződik gyümölcs, míg a vesszőkön kihajtó lombozat elsősorban a szerves anyag termelésért, a gyümölcsök táplálásáért lesz felelős. 

Koronaforma metszés idején

A gyümölcsfákon elérhető termés mennyiségét és minőségét nagyban meghatározza a fák koronaformája, azok alakja is. Házi kertekben sokszor találkozni olyan fákkal, amelyek habitusa a természetes gömb alakjára hasonlít. Ez fényhasznosulás szempontjából a legkevésbé ideális megoldás, ugyanis az ilyen típusú fáknak csak a külső palástja, a korona külső héja termőképes, a belső részek inaktívak, jelentősen felkopaszodottak. Tipikus példája ennek a „fáramászós” cseresznyefa, amely a legtöbb helyen nagyra növő gömb koronaformával rendelkezik, ám a gyümölcs többsége a számukra nehezen elérhető külső, felső részén terem. 

Alma és körte metszése esetén

ha új fák telepítésén gondolkodunk, egyszerű metszési fogásokkal kialakíthatók és fenntarthatók az úgynevezett központi tengelyes orsó koronaformák. Használatuk a korszerű üzemi ültetvényekben már általánosan bevált köszönhetően az általuk elérhető kiváló minőségű és nagy mennyiségű gyümölcsöknek. Jellemzőjük, hogy metszés során a rövid, 70-90 cm magas törzs felett egy határozott központi tengelyt, sudárt nevelünk, amin elhelyezkedik a 2-4 éves korú termőgallyazat. Ennél idősebb részeket legfeljebb a fák alsó részén alakítunk ki, a középső és a felső zónákban viszont, ha egy adott elágazás eléri az ötéves kort, akkor azt egy rövid csonk meghagyásával lemetsszük. Fontos jellemzője az ilyen típusú fáknak, hogy az elágazások vastagsága és hosszúsága alulról felfelé haladva csökken. Így egy szabályos piramis, vagy kúp alakú faformát kapunk, ami a teljes térfogatában jól megvilágított. Az alma és körte metszése során fokozott figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a tengelyen lévő elágazásokat ne hagyjuk túlvastagodni, meg kell őriznünk a sudár dominanciáját. Ezt úgy tudjuk biztosítani, hogy lemetszünk a tengelyről minden olyan elágazást, aminek az induló vastagsága meghaladja az elágazás alatt mért tengely vastagságának a felét. Magyarul, ha a sudár vastagsága 5 cm, akkor a rajta lévő gallyazat induló vastagsága nem haladhatja meg a 2,5 cm-t. 

►ALMA ÉS KÖRTEFÁK METSZÉSÉRŐL BŐVEBBEN ITT

Metszés a csonthéjas fajok nagy részénél (meggy, kajszi, szilva)

a legegyszerűbben tölcsér vagy más néven váza koronaformát alakíthatunk, ami nyitott jellegénél fogva jól hasznosítja a napfényt. Ezeknél a fáknál 70-90 cm törzsmagasság felett 3-4 db vázág kerül kialakításra, amelyek 60-70°-os szögállásban törnek az ég felé. A csonthéjasok metszése során törekedni kell a fa nyitottságának a fenntartására, azaz a korona belsejében képződő elágazásokat, főként vízhajtásokat rendszeresen tőből távolítsuk el. Az igen fényigényes őszibaracknál az úgynevezett katlan koronaformát alkalmazzuk, amelyen az elágazások laposabb szögállásban (30-40°) helyezkednek el a törzsön, így annak a közepe is fényben jól megvilágított lesz. Ennek az alakításánál és fenntartásánál is figyelnünk kell a terítő jellegű metszésre, kifelé irányítva az elágazásokat. 

►CSERESZNYE ÉS MEGGYFÁK METSZÉSÉRŐL BŐVEBBEN ITT

►KAJSZI ÉS ŐSZIBARACKFÁK METSZÉSÉRŐL BŐVEBBEN ITT

Bármilyen koronaformáról is legyen szó, törekedjünk az évenkénti rendszeres optimális mértékű metszés elvégzésére. Annak megkezdése előtt próbáljuk meg elemezni a fa szerkezetét és ez alapján megfogalmazni a metszés stratégiáját. A megfontolt és szakszerűen ápolt fáktól ezek után nagy reményekkel várhatjuk a bő termést és a kimagasló minőséget.