Gyümölcsfák őszi, téli ápolási munkái

A gyümölcsfák őszi, téli munkái közül számos olyan van, amelyek a tavasszal és a nyáron végzett növényvédelmi kezelések hatékonyságát jelentősen befolyásolják. A házi kertek tulajdonosai körében gyakran jellemző, hogy a növényvédelem esetében csupán a permetezőgépekkel végrehajtott kezelésekre gondolnak. Valójában azonban számos olyan ápolási művelet van, amelyeknek növényvédelmi szerepe van, és év ezen szakaszában szükséges elvégezni. 

A kertekben, illetve a kertek körül alapvetően törekedni kellene egy jó higiéniai állapot fenntartásában, ugyanis a növényvédő szeres permetezéseknek csak akkor lesz megfelelő hatása, ha a terület fertőzési forrásoktól mentes. Ebben

igen nagy szerepe van különböző

mechanikai védekezési módoknak.

Fertőzött lombozat kezelése

Az egyik ilyen fontos beavatkozás a fákról lehullott fertőzött lombozatnak a kezelése. A jövő évi fertőzéseket jelentősen csökkenthetjük, ha a leveleket összegyűjtjük, talajba forgatjuk, vagy karbamidos permetezést végzünk, amivel a korhadást segítjük elő. Almánál, körténél veszélyes lombkárosító a varasodás, cseresznyénél és meggynél a blumeriellás levélfoltosság, szilvánál a polisztigmás levélfoltosság és a szilvarozsda. 

Súlyos fertőzési forrásnak tekinthetők a gyümölcsmúmiák is, amiknek az összegyűjtéséről szintén gondoskodni szükséges a tavaszodást megelőzően. Nyáron a fejlődő gyümölcsök mechanikai vagy rovarkártétel miatt rothadásnak indulnak, majd az időjárástól függően a fára aszalódnak, vagy a földre hullanak, tavasszal pedig gombaspórák millióit ontják magukból. Ha ezek a fák közelében maradnak, a permetszerektől hiába várjuk a gombaölő hatást. 

Moníliás gyümölcsmúmia barackfán és cseresznyefán

Kéregkaparás és törzsmetszés 

A tél végi lemosó permetezés előtt célszerű a törzsön, illetve a vastagabb elágazásokon kéregkaparást végezni, amivel az áttelelő károsítókat gyéríthetjük. Különösen praktikus körtén, kajszin és szilván végrehajtani, ahol nagyobbak a törzsön a kéregrepedések. A képződött kaparékot pedig mindenképp szedjük össze, égessük el, ne hagyjuk a fa alatt.

A fák törzsének ápolási munkái közé tartozik az őszi törzsmeszelés is, amellyel megelőzhetjük azok kirepedését, valamint gyéríthetjük a károsítókat. A mésztejes bevonat hatására a törzs az átmeneti téli felmelegedések hatására nem csattan ki, mivel a fehér szín visszatükrözi a napfényt. Emellett pedig a mésznek közvetlen gyérítő hatása van az állati kártevőkre is. Különösen indokolt elvégezni a meszelést a törzsrepedésre leginkább érzékeny kajszifákon, de az őszibarack, szilva és diófák esetében is ajánlott védekezési mód. 

A gyümölcsfák gyökérnyaki részén gyakran jelennek meg tősarjak, amelyek sok szempontból károsak a fákra. Jelentős mennyiségű vizet és tápanyagot használnak fel az év során, élősködve ezzel az anyanövényen. Életteret biztosítanak a kártevőknek (vértetvek, levéltetvek), mivel a tősarjak kiesnek a permetezés zónájából. Ha vegyszeres gyomirtást végzünk, akkor a tősarjak jelenlétükkel akadályozzák a permetezést. A gyümölcsfák közül a leggyakoribb a tősarjképződés a szilva, kajszi, cseresznye és meggy esetében. Ezeket akár évente akár 2-3 alkalommal is szükséges lehet az eltávolítani, de mindenképpen szabaduljunk meg tőlük a tél folyamán. 

A téli, tél végi metszés során a beteg, fertőzött növényi részeket mindenképp metsszük le a fákról. Nagyon fontos, hogy ezeket az ágakat, gallyakat távolítsuk is el a kertből, vagy semmisítsük meg, ne csak a fa alá dobjuk le, ahol tovább fertőznének. Gyakran találkozhatunk almánál, körténél, birsnél a tűzelhalás okozta hirtelen hervadással, majd az elszáradt levelek még télen is a fán maradnak. A csonthéjasoknál a moníliás betegség okoz „forrázásszerű” tüneteket a vesszőkön, gallyakon, amiktől meg kell szabadulni. A kajszifáknál különösen fontos a fertőzött, elhalt növények kivágása, ugyanis az utóbbi időszakban sajnos nagyon gyakorivá vált fák hirtelen pusztulása. Ezt célszerű még a tél végi metszési időszak előtt megtenni, mielőtt a metszőollóval a fertőzést szétterjesztenénk az ültetvényben. 

A metszés után mindig végezzünk sebkezelést a gombák és baktériumok, illetve a vértetvek megtelepedésének elkerülése miatt. Ha a sebek átmérője nagyobb, mint az öt forintos érme, akkor feltétlen kezeljük azokat a metszés után valamilyen pasztával, géllel.  
A metszés során képződött nyesedékről is gondoskodni szükséges. Ha az jelentős mennyiségű beteg részeket nem tartalmaz, akkor aprítás után a legjobb, ha a talajba dolgozzuk, így szerves anyaggal gazdagítjuk a termőföldet.