Télre a legelszántabb kiskertészek is többé-kevésbé beszorulnak a négy fal közé, és próbálják hasznosan elütni az időt tavaszig: ágyást terveznek, vetőmagokat válogatnak, megkezdik a legkorábbi fajok palántanevelését, egy-egy enyhébb napon pedig a kertbe kiszabadulva megkezdődhet az almafélék metszése, a kertben végzendő kisebb javítások elvégzése, vagy a tavaszi veteményezés előkészítése. Az okos kertészt persze télen is csupa zöld veszi körül: sose találkoztam még olyan kertőrülttel, akinek ne lett volna egy kisebb-nagyobb zöld sziget az otthonában, ahol különböző, télen-nyáron virító cserepes trópusi növények gondoskodnak a kiegyensúlyozott hangulatról, na meg persze az állandó tennivalókról. Merüljünk el kicsit mélyebben a szobanövények titokzatos világába: tekintsük át azokat a legfontosabb ápolási és növényvédelmi praktikákat, melyekkel garantált a siker és az egészséges, erőtől duzzadó cserepes növényállomány!
Amennyiben valamilyen tünetet észlelünk a szobanövényen (és nem látható egyértelműen valamilyen kártevő vagy kórokozó jelenléte), mindig ezt a kérdést kell elsőként feltennünk magunknak! A cserepes szobanövényeknek ugyanis meglehetősen kevés, és szerencsére nagyon könnyen felismerhető károsítója van, ugyanakkor nagyon-nagyon hajlamosak a különböző élettani megbetegedésekre, amelyek mindig valamilyen tartási hibára vezethetők vissza.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a szobai körülmények között, főleg a téli időszakban a fény a leginkább kritikus tényező: az ablakokon bejutó, kevés és erősen szűrt fény – ez a világos szobákra is igaz, figyeljük csak meg, mennyivel világosabb van, amint kilépünk a házból – csak kevés növény fényigényét képes tartósan kielégíteni. Éppen ezért a legelterjedtebb cserepes dísznövények olyan trópusi vagy szubtrópusi fajok, melyek vagy az őserdők aljnövényzetében, vagy a fák koronájában, de biztosan árnyékos, párás körülmények között élnek. Ide tartoznak – a teljesség igénye nélkül – a lepkeorchideák, a dracénák, a broméliák, a zebrapletyka, a sugárarália, a diffenbachiák, a filodendronok és a fikuszok. Túlzottan alacsony megvilágítás esetén ezek a növények is mutathatják a fényhiány jellegzetes tüneteit: a növények megnyúlnak, a levelek elveszítik élénkzöld színüket, és a növény felkopaszodik. A fényigényesebb növényfajokon a tünetek még korábban és még intenzívebben jelentkeznek: ki ne látott volna már felnyurgult, teljesen alakját vesztett mikulásvirágot vagy korallvirágot! A mediterrán növények (leander, rózsamályva, aloék, agávék, citrusfélék) a téli nyugalmi időszakukban elviselik ugyan a fényszegény szobai körülményeket, de a fagyok elmúltával jobb őket a kertben tovább gondozni. A túl sok fény is ártalmas lehet: általában az első komolyabb tavaszi nap betűzése szokott jellegzetes égési foltokat hagyni az érzékenyebb szobanövények levelein.
A másik nagyon gyakran tapasztalt tünetcsoport a levélhullás: általában alulról felfelé haladva a levelek sorban sárgulnak majd lehullanak, a növény gyorsan felkopaszodik. A jelenséget több környezeti tényező is okozhatja, sőt gyakran egyszerre több probléma együttes jelenléte váltja ki a növények gyors leromlását. Levélhullást leggyakrabban a huzat, a becsapó hideg levegő (a növény „megfázik”), a gyenge talajminőség, a levegő túl alacsony páratartalma, a túl hideg öntözővíz vagy a túlöntözés következtében rothadó gyökerek okoznak. Legjobb védekezés a megelőzés: kerüljük a huzatot, jó minőségű, a növény típusának megfelelő földkeveréket használjunk, elég nagy méretű legyen a növény cserepe, kerüljük a túlöntözést és a pangó víz kialakulását. Amennyiben a tüneteket valamilyen talajprobléma okozta, a növény gyors átültetésével a további leromlás általában megelőzhető.
A virágok, virágkezdemények elrúgását is általában valamilyen környezeti probléma, leggyakrabban huzat vagy a növények túl gyakori mozgatása okozza.
Végül említést kell tennünk a tápanyaghiányról is: szobanövényeinken leggyakrabban a nitrogénhiány okozta sárgulással, és az alsó leveleken megjelenő foszfor és káliumhiány tüneteivel találkozhatunk. Növényeinket évente ajánlott átültetni jó minőségű, a növény igényeinek megfelelő típusú virágföldbe, míg év közben tápoldatozással (Kiskertész Virágözön és Laminaveg alga készítmény) segíthetjük növényeinket, de ügyeljünk arra, hogy a túlzott tápanyagbevitel sómérgezést is okozhat, aminek következtében a növény gyökerei elszáradnak, a növény kókad majd elpusztul.
Fellépésükre szerencsére csak ritkán kell számítanunk, mivel a száraz szobaklíma általában nem kedvez a megtelepedésüknek. Néhány növényfaj levelein előfordulhatnak foltbetegségek, ellenük az első tünetek megjelenésekor Mister-es (felszívódó) permetezéssel vehetjük fel a harcot. Fontos szerepe van a megelőzésnek is: növényeinket lehetőleg úgy öntözzük, hogy a lombleveleken ne álljanak meg a vízcseppek. A gyökér- vagy tőrothadást – bár szintén a talajban élő lebontó baktériumok és gombák okozzák – nem tekinthetjük kórképnek, mivel kiváltó oka egy technológiai hiba: a túlöntözés és a cserepekben pangó víz. Ha időben észrevesszük, a növény gyors átültetésével és az öntözés mérséklésével esetleg még megmenthetjük az érintett töveket.
sztigminás levéllyukacsosodás díszbabéron
Néhány meleg- és szárazságkedvelő rovarfaj előszeretettel károsít szobai dísznövényeinken, súlyos kártétel esetén a növény rövid idő alatt nagyon legyengül, akár el is pusztulhat. A takácsatkák és a szélesatkák a levelek fonáki, majd színi oldalán szívogatnak, az apró állatok szúrásainak hatására a levelek jellegzetesen elsárgulnak, megjelennek az atkák ürülékcseppecskéi, majd a fertőzött levelek idővel lehullanak. A teknős és viaszos pajzstetvek, és a gyapjastetű főleg a fásszárú dísznövények hajtásain, levelein és levélnyelein, vagy az orchideafélék virágszárain szívogatnak. A károsított növények növekedése lelassul, gyengülnek, az alsó leveleket vastagon borítja a csillogó mézharmat, melyen később a korompenész is megjelenik. A szobában teleltetett leander levelein gyakran olyan mértékben szaporodik fel az oleander-pajzstetű, hogy védekezés hiányában a növény tavaszra szinte a teljes lombját elveszíti. A melegkedvelő, folyamatos fejlődésű levéltetűfajok (oleander levéltetű, zöld gyöngyvessző levéltetű, fekete bükköny levéltetű, zöld őszibarack levéltetű) kártételére elsősorban tavasszal, az ekkor intenzíven növekvő új hajtásvégeken számíthatunk. A károsított hajtások gyengülnek, torzulnak, gyakran vissza is száradnak, az alsóbb leveleken itt is megjelenik a korompenész.
A kártevő rovarok ellen legjobb védekezés a gyors védekezés: igyekezzünk elkerülni ezen kártevők lakásba hurcolását, ha mégis bekerülnének (erről növényeink folyamatos, alapos megfigyelése révén bizonyosodhatunk meg) haladéktalanul kezdjük meg a kezelést! Levéltetvek és pajzstetvek ellen kifejezetten hatásos a káliszappanos permetezés, vagy a fertőzött levelek szappanos vízzel történő lemosása (ez utóbbi főleg vastag, bőrnemű levelekkel rendelkező fajok esetében járható út). Kémiai védekezésre a felszívódó Spilan 20SG-t használhatjuk, akár permetszerként, akár a növényt az oldattal belocsolva, így a hatóanyagot maga a növény veszi fel a táptalajból. Atka és pajzstetű kártétel esetén segíthet a levegő páratartalmának emelése is.
Összefoglalva láthatjuk tehát, hogy szobanövényeink jó kondícióban tartása bár nem egyszerű, de pár praktika betartásával bárkinek sikerülhet! Növénykéink pedig nagyon hálásak lesznek erőfeszítéseinkért: színesebbé és természetközelibbé teszik lakókörnyezetünket az év 365 napján!
gyapjas pajzstetű legyező pálmán
pajzstetű
Az őszi időszak végén, a lombozat lehullásával a gyümölcsfák téli mélynyugalomba vonulnak, azonban bőven vannak ekkor is olyan ápolási munkák, amelyek elvégzéséről gondoskodnunk kell.
Még mindig tart a tél, így folytatódhatnak a téli tennivalók a kertben, de az is hasznos, ha egy bögre forró csoki mellett, akár a kandalló előtt gondoljuk át a jövő évi terveinket.