A zeller növényvédelme

A zeller termesztése

A fajták közötti különbségek a tenyészidőszak hosszában, a gumó küllemében, illetve a felhasználási módban mutatkoznak meg. A magvetés hosszas folyamat (10-12 hét) és már februárban neki kell látni, így, ha először vágunk bele a zellertermesztésbe érdemes palántázással szaporítani. A palánták kiültetése hőmérséklet függvényben május közepétől (fagyosszentek elmúltával) június elejéig történhet, amikor a hőmérséklet már elérte a 20 °C-t. Talajigényét tekintve középkötött vályogtalajban érzi legjobban magát, a szélsőséges talaptípusokat nem tolerálja jól (homok, agyag). A termesztés előtti évben történő istállótrágya bedolgozását meghálálja, így tavasszal célszerű ezekre a területekre helyezni a palántákat. Ültetése sekélyen történjen, a mélyre került palánta nem fejlődik megfelelően. Tovább haladva fontos kiemelni, hogy a zeller kifejezetten fényigényes növény, így mindenképpen napos helyre kell kerülnie. Vízigénye is magasabb a többi gyökérzöldségnél, ügyeljünk a folyamatos, kis adagokban történő vízutánpótlásra (30-40mm). A palánták kiültetésekor ne maradjon el a „beiszapolás”, ezzel biztosíthatjuk a megfelelő eredéshez szükséges vízmennyiséget a növényke számára. A talajnedvesség megőrzéséhez (illetve növényvédelmi okok miatt is) érdemes mulccsal fedni a talajfelszínt. Erre a célra a szalma kiváló megoldás. Tápelemek közül káliumigénye a legmagasabb. Összefoglalva tehát elmondható, hogy a zeller számára a jó vízháztartású, vályog talaj a legmegfelelőbb, ebben zavartalanul fejlődhet gumója. A megfelelő megvilágítottság és folyamatos vízutánpótlás kardinális termesztése szempontjából.
 

Zeller gyomirtása

A gyomnövények komoly víz-, és tápanyagkonkurenciát jelentenek a kiültetett palánták számára, így fordítsunk kellő figyelmet a gyomirtásra. Ez eleinte történhet mechanikai úton kézzel, később, mikor már erősebb az állomány kapával. A tenyészidőszak folyamán 3-4 alkalommal szükséges a gyommentesítés és ezzel együtt a talajlazítás is. Amennyiben a gyomirtáshoz kémiai eszközt keresünk, úgy segítségünkre lesz a Sharpen 330 EC, amely magról kelő egyszikű, és néhány kétszikű gyomnövény ellen hatásos. A készítmény kijuttatása mindenképpen megfelelően elmunkált és előkészített, aprómorzsás talajba történjen legalább 8-10 nappal a palánták kiültetése előtt. Dózisa: 20 ml/10L.
 

Zeller kórokozói 

Zeller fómás gumóvarasodása (Phoma apiicola)

A zeller legveszedelmesebb gombás betegsége, amely kizárólag a gumón okoz tüneteket. Amennyiben a kórokozó felüti a fejét a betegség jelentős mennyiségi és minőségi veszteséget okozhat számunkra. A gomba a zsenge gumót fertőzi, főként sebzéseken keresztül hatol be (de akár az ép bőrszöveten át is). A gumón hosszanti és keresztirányban parás hegeket, repedéseket láthatunk. A hegek és széleik feketés színűek, rajtuk a gomba nehezen észrevehető szaporítóképletei megjelenhetnek, a piknídiumok. Amennyiben ilyen állapotban kerül betárolásra a gumó a foltok megnőnek, besüppednek, ráncolódnak. A kórokozó terjedhet fertőzött vetőmaggal és a már fertőzött növények maradványaival terjed.
Védekezés: fertőzött növényi maradványok eltávolítása, egészséges szaporítóanyag. Mivel a kórokozó fertőzéséhez legoptimálisabb hőmérséklet kb. 18-19°C, így a kiültetést időzítsük inkább június elejére. Érdemes betartani a vetésforgót, illetve kerüljük a mélyfekvésű, kötött talajokat.

Zeller szeptóriás levélfoltossága (Septoria apiicola)

Szintén jelentős kórokozó, tüneteket levélen, levélnyélen, virágzaton okoz. A foltok barna szegélyűek, közepük kivilágosodik. Ha alaposabban szemügyre vesszük a foltokat, bennük apró fekete pontokat láthatunk, ezek a gomba szaporítóképletei. A fertőzött levelek elszáradnak, a gumófejlődés gyengébb, tömege csökken. A kórokozó szaporodásának kedvez a párás időjárás.
Védekezés: fertőzött növényi maradványok megsemmisítése. Kémiai: Mister (10ml/10L) állományban kiültetéstől, amennyiben észleljük a legelső tüneteket. Amennyiben a fertőzés továbbra is fennáll ismétlés szükséges 10-14 nappal később.

Zellermozaik (többféle vírusfaj)

Ahogy a betegség neve is elárulja, a zellermozaik a levélzet mozaikfoltosságában mutatkozik be, a fertőzött növény deformálódik, visszamarad a növekedésben.
Védekezés: a beteg, tünetes növény eltávolítása. Terjedésében kulcsszereplők a levéltetvek, így ezek gyérítése és az állomány gyommentesítése a legfontosabb teendő a betegség megelőzésében. Vírusok ellen kuratív megoldás nincs, csak megelőzés.

Zeller kártevői

Terrikol kártevők (cserebogarak-Melolonthidae, pattanóbogarak-Elateridae)

Ilyen talajlakó kártevők a jól ismert pajorok (fehér színű, C-alakban görbült lárvák), a és pattanóbogarak lárvái (barna, kitinnel borított lárvák). 1 nemzedék kifejlődése fajtól függően 3-4 évig tart. Gyökérzöldségek esetében a gumó megrágásával komoly károkat okozhatnak. A károsított gumó betárolásra már nem alkalmas. A terrikol kártevők a talaj hőmérsékletének függvényében „vándorolnak” a talajrétegek között. Májustól szeptember végéig tartózkodnak a felsőbb rétegekben, majd a hideg idő beköszöntével lehúzódnak kb. 60-70 cm mélyre.
Védekezés: mindenképp szükséges az előzetes felvételezés, mielőtt gyökérzöldséget termesztünk egy adott területen. Amennyiben 2 négyzetméterenként 1 pajort találunk megfontolandó a zeller termesztése. Talajműveléssel a kártevők egy részre gyéríthető, ugyanis a lárvák talajfelszín felé kerülve elpusztulnak. Kémiai védekezés: palántázás előtt vagy palántáskor cipermetrin  hatóanyagú készítménnyel.

Vetési bagolylepke (Agrotis segetum)

Sok tápnövényű, ismert kártevő, lárváját ’mocskos pajornak’ is nevezik. Mozgása jellegzetes, ’araszoló hernyónak’ nevezik. Évente 2 nemzedéke fejlődik, fejlett lárvaként képes áttelelni a talajban. A lárva a talajba húzódva megrágja, kiodvasítja a gumót, ezzel súlyos károkat okozva. A sérült gumó nem tárolható már be. A veteményes ápolása közben figyeljük a felső, átforgatott talajréteget. A barnás színű, meggörbült lárvákat eltávolíthatjuk saját kézzel is.

Gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.)

Zellerben is felléphet különböző fonálféreg fajok károsítása. A fonálférgek lárvái a gyökerek szívogatásával a növények lankadását, hervadását okozzák. A növény visszamarad a növekedésben. Gyökérzöldségek esetében „szakállasodó” gyökértestnek is hívják a jellegzetes kárképet. Ez a jelenség a lárvák szívogatásának „köszönhető”. Ciszta alakban nagyon sokáig képes fennmaradni a kártevő. 
Védekezés: mindenképp fertőzésmentes területre ültessünk, célszerű rövidebb tenyészidejű fajtákat használni, így csökken a károsítási időszak

Levéltetvek

Ismert vírusvektorok, számos fajuk megjelenhet a zelleren. A fentebb említett mozaikvírus vektorai. Természetes ellenségeik kímélésével sokat tehetünk ellenük, kerüljük a széles hatásspektrumú rovarölő készítményeket.

Zeller betakarítása

A betakarítás ideje a fajta tenyészidejétől függően átlagosan október végére, november elejére esik. A kisebb fagyok (-4°C) még nem tesznek kárt a növényben. A betakarítás idejét jelzi a növény: alsó levelei sárgulnak. A gumók felszedéséhez száraz időt válasszunk, ugyanis a nedvesen felszedett gumók betároláskor többféle tárolási betegségnek eshetnek áldozatául.

ZELLER ÁPOLÁSÁRÓL A KERTI KISOKOSBAN⇒