Több fajuk is ismert, találkozhatunk kiskertünkben például zöld-alma levéltetűvel, uborka levéltetűvel, közönséges almapirosító-levéltetűvel, káposzta-levéltetűvel, fekete cseresznye-levéltetűvel, levélpirosító ribiszke-levéltetűvel, hamvas szilva-levéltetűvel vagy akár a több száz tápnövényt károsító zöld őszibarack-levéltetűvel. A levéltetvek több, mint 150 vírust terjesztenek, az egyik legveszedelmesebb, általában több tápnövényű kártevők. A tojások a fakéreg repedéseiben, a fák rügyein, növényi részeken vagy egyéb rejtekhelyeken telelnek, majd márciusban kelnek ki a lárvák. Évente több, akár tíz nemzedékük is fejlődik hazánkban.

Kárkép

A levéltetvek a növények leveleit szívogatják, amivel gyengítik, torzítják azokat. Kártételüket fokozza, hogy mézharmatot ürítenek, amin megtelepszik a korompenész, ezzel is csökken az asszimiláló felület. A legnagyobb veszélyt a vírusok terjesztése okozza. Egyes fajták károsítása nyomán nemcsak torzul a levél, hanem a színe is változik (levélpirosító ribiszke levéltetű, levélpirosító almalevéltetű).

Védekezés/Megelőzés

A kis kolóniák megjelenésekor érdemes vegyszeresen védekezni, megelőzve ezzel a tömeges elszaporodásukat. Az egész vegetációs időszakban szükséges az ellenük való védekezés. A lemosó permetezések és a téli fatisztogatási munkálatok csökkentik a kikelő állományt.

A képen: zöld őszibarack-levéltetű; forrása: Agrofórum

Szőlő