„Hiába, ez sem olyan, mint a nagymama paradicsoma volt” – fajtaválasztási dilemmák a zöldségeskertben

A kérdést más országokban, vagy más zöldégfajra megismételve is hasonló trendek rajzolódnának ki: az európai fogyasztók számára a sárgarépa narancsszínű és hengeres, a padlizsán lila és körte alakú, a karfiol fehér és tömött, és így tovább… Pedig a kertészeti növények legtöbbje meglepő változékonyságot mutat, és sok fajnak rengeteg változata létezett vagy létezik még ma is a világban, melyek közül azonban általában csak egy-két divatos típust termesztenek nagy mennyiségben. Napjainkban a kiskerttulajdonosok körében fellendülőben van a kommersz, nagyüzemi termesztésben is lévő fajták mellett a régimódi vagy különleges tulajdonságokkal rendelkező változatok nevelése, sokan már direkt keresik az ilyen kuriózumok vetőmagját. Tekintsük át röviden a zöldségfajták kiválasztásának szempontjait, kitérve az egzotikus fajták termesztésére is, így megkönnyítve a megfelelő vetőmagok kiválasztását a tavaszi veteményezéshez!

Tudtad, hogy a sárgarépa eredetileg fehér volt?

Bizony, sok ma termesztett kerti növényünk egyáltalán nem hasonlít vad alakjára vagy régen termesztésben lévő változataira: a régi sárgarépafajták fehérek vagy lilák voltak; a padlizsán törtfehér színű és tojás alakú (innen ered a tojásgyümölcs elnevezés is), míg az étkezési paprika pici, kerek és ehetetlenül csípős terméseket hozott. A ma ismert fajták és változatok sokezer éves nemesítői munka eredményei. Sokáig csak az egyes helyi közösségek által szelektált fajták voltak termesztésben, amik rendkívül nagy változatosságot mutattak, majd a nagyüzemi növénytermesztés elterjedésével a fajták száma erősen lecsökkent, és azóta fajonként általában egy-két jellegzetes típusba tartozó fajtákat termesztenek nagy mennyiségben. A régi, szelekciós nemesítés során elsősorban a jó termőképességet és a megfelelő íz kialakítását tartották szem előtt, az ipari fajták esetében azonban inkább a könnyű termeszthetőség, a nagy hozam, a szép megjelenés, a pulton tarthatóság és a károsítókkal szembeni rezisztencia kialakítása került előtérbe, ami sajnos sok esetben az íz és zamat rovására történt. Mivel a legtöbb házikerti termesztésre árusított vetőmag is valamilyen (általában régi) ipari fajta magja, így sok esetben ezek a növények sem tudják felvenni az „ízversenyt” a régi, nagymama által fogott vetőmagokból fejlődött növényekkel. Cserébe a termések, például paradicsom esetében sokkal tovább eltarthatók, egységesebbek, jobban színeződnek, a növények gyakran könnyebben termeszthetőek, jobb betegségellenállóságúak, azaz ezen fajták házikerti ültetésének is megvan az előnye. De ha egy kis változatosságra vágyunk a kiskertünk zöldségkínálatában, vagy olyan növényeket is szeretnénk ültetni, amilyen „biztos nincs a szomszédnak”, bátran próbálkozhatunk az egzotikus fajtákkal is!

SÁRGARÉPA TERMESZTÉSE A KERTI KISOKOSBAN⇒

Piros volt a paradicsom, nem sárga...

A fajták változatosságát legegyszerűbb a paradicsom példáján bemutatni, mivel ez az egyik legváltozékonyabb zöldségnövényünk, ráadásul a különleges vagy nagyon régi fajták vetőmagját egyre több gazdaboltban beszerezhetjük. Maradva a hagyományos piros színnél: a „klasszikus” kerek formán kívül léteznek ökörszív alakú, kosár alakú, ovális, szögletes, szív alakú, megnyújtott és gerezdes változatok is; a termés mérete az alig borsószem méretűtől a másfél kilós bogyókat termő óriás fajtákig változhat. A paradicsomfajták színe is roppant változatos lehet. A rózsaszín bogyójú fajták általában puhábbak és kevésbé savasak az élénkpiros színűekhez képest, míg a citrom- vagy narancssárga színű termések savtartalma még alacsonyabb, bár ezek a fajták hajlamosabbak a túlérésre és a kásásodásra. A törtfehér színűre érő fajták a legédesebbek, ezek a bogyók szinte semennyi savat nem tartalmaznak, azonban kisebb sérülések hatására könnyen megbarnulnak. Léteznek még barnára és zöldre érő fajták is, utóbbinál az érettséget a zöld szín árnyalatának megváltozásából tudjuk megállapítani. A lila bogyójú és a sárgán tigriscsíkos fajták nem rendelkeznek külön színezettel, ebben az esetben a piros- vagy sárgabogyójú fajta terméshéjában (amint a köznyelv a paradicsom „bőrének” hív) szaporodnak fel a lila (antocián) vagy sárga (xanthofil) színanyagok. A különleges színű bogyók is fajtánként nagyon eltérő alakúak és méretűek lehetnek. A különleges fajták környezeti igénye ugyanakkor általában megegyezik a hagyományos fajtákéval, azaz ugyanolyan könnyedén megtermeszthetők.

PARADICSOM TERMESZTÉSE A KERTI KISOKOSBAN⇒

Hogyan válasszunk tehát fajtát?

Legfontosabb: olyat válasszunk, ami tetszik, aminek a termését valóban szívesen elfogyasztanánk! Kérdezzük meg bártan szomszédjainkat, ismerőseinket, vagy akár a kertbarátkörök vagy online fajtacsereberélő csoportok tagjait, hogy nekik mi a tapasztalatuk, mit ajánlanak. Persze a legjobb az elsőkézből származó tapasztalat: vessünk pár tövet az általunk szimpatikusnak ítélt fajtákból, jegyezzük le tulajdonságaikat, majd a nekünk legjobban megfelelő fajtákat neveljük az elkövetkező években! Hagyományos, modern és különleges fajták vetőmagjait beszerezhetjük nagyobb szupermarketekben vagy gazdaboltokban fémzárolt vetőmagként, ilyenkor biztosra vehető a fajtaazonosság és az egészséges vetőmag. Szerencsére a hazai vetőmagtermesztők kínálatában is egyre nagyobb számban jelennek meg a zöldségkülönlegességek, és a különleges fajták, érdemes próbálkozni termesztésükkel! A szenvedélyes gyűjtők rendelhetnek egzotikumokat online webshopokról, vetőmagbörzéken vagy akár online kertészeti csoportokban is, de merjünk bátran magot kérni kertész ismerőseinktől és barátainktól is a nekünk tetsző fajtákból. Végül egy fontos figyelmeztetés: bár a régi fajták íze és minősége gyakran meghaladja a modern fajtákét, de a környezeti tényezőkre, kártevőkre és betegségekre általában fogékonyabbak, ezért fokozott figyelmet kell fordítanunk az ápolási munkák elvégzésére és a növényvédelemre. Ehhez látogasd meg a KERTI KISOKOST⇒