A szivarfa egy sokoldalú díszfa, melyet szépsége miatt házikertekbe, várostűrő képessége miatt pedig sorfaként is előszeretettel ültetnek. Nemcsak gömb alakú koronájával díszíthet, hanem hatalmas méretű szív alakú leveleivel, valamint tavasztól nyíló, dekoratív, harang alakú virágaival, ősszel pedig hosszúkás, ceruzára emlékeztető termésével. A szivarfák ápolása és gondozása megfelelő termőhelyen nem nehéz feladat, viszont a tetvek megjelenésükkel nem várt problémákat, a fák gyengítése mellett díszítőértékük csökkenését egyaránt okozhatják.
Az egyik tetűfaj nem más, mint az uborka levéltetű, mely több száz másik tápnövénnyel is rendelkezik. Évente számos nemzedéket hoz létre, telelése pedig tojás állapotban a fás részeken megy végbe. A másik tetűfaj az eperfa-pajzstetű, mely csakugyan számos növényfajt kedvel táplálékául pl. az eperfákat, orgonát, de szőlőn és gyümölcsfákon is találkozhatunk jelenlétükkel. Évente két nemzedéke van és a kifejlett nőstények telelnek át a károsítás helyén.
Uborka levéltetű
Eperfa-pajzstetű
Az eperfa pajzstetű a fák ágain és a törzsein, ritkábban a leveleken is megtelepedhet. Szívogatása nyomán akár ágelhalás, még fiatal növények esetében azok pusztulását is okozhatja. A fák gyengítése során azok lombjának sárgulása, majd pedig lehullása is bekövetkezik, valamint a kártevő élettevékenysége által mézharmattal is szennyezi környezetét. A hím pajzsok még hosszú ideig, akár hónapokig is fennmaradnak a fás részeken, mely messziről fehér bevonatnak tűnik, közelebbről megfigyelve azonban kókuszreszelékszerű kinézetük jobban megmutatkozik.
Az uborka levéltetű már tavasztól, egészen kihajtástól károsíthat a leveleken, legnagyobb egyedszámban azonban a nyár közepén találhatók meg a fákon. Az egyre jobban hidegedő időjárás ősztől fokozatosan csökkenti egyedszámukat, míg üvegházi körülmények között télen is tovább szaporodhatnak. Károsításuk a fák kondíciójának gyengítésében, valamint nagy mennyiségű mézharmat megjelenésében és az azon megtelepedő fekete korompenészben egyaránt megmutatkozik.
Elsősorban kiemelt szerepe van a megelőzésnek. Ezt az újonnan vásárolt szaporítóanyag átvizsgálásával, szemrevételezés alapján történő kártevőmentességének megbizonyosodásával érhetjük el. Bizonyos idő után azonban, mivel mindkét tetűfaj meglehetősen sok tápnövényűnek mondható, elkerülhetetlen megtelepedésük. Az eperpajzstetű hímek fehér pajzsainak jelenléte meglehetősen feltűnő, főként a lombját vesztett fákon. Az egy-két kisebb fás részt érintő megtelepedésük esetében akár azok lemetszésével és megsemmisítésével is védekezhetünk. Sűrűn álló, az egész fát érintő jelenlétük esetében azonban az őszi és tavaszi, olajos tartalmú készítményekkel lehetünk igazán hatékonyak. A lemosó kezelés hatással van a fán telelő levéltetű alakok ellen egyaránt, de ellenük a vegetációs időszakban is hatékonyan lehet permetezni. A pajzstetvek elleni permetezés azonban már nehezebben feladat a nyugalmi állapoton kívül, hiszen nem egyszerű annak optimális idejét meghatározni. Igazán jól csak a mozgó lárvák gyéríthetők jól a permetezéssel, melyet rendszeres szemrevételezéssel tudunk időzíteni, majd akár többszöri permetezéssel érdemes kezelést végezni úgy, hogy a fás részeket is érje a permetlé. Mindkét kártevő ellen jó hatékonysággal használható fel a Spilan 20 SG készítmény 2 g/10 liter dózisban.
Az őszi időszak végén, a lombozat lehullásával a gyümölcsfák téli mélynyugalomba vonulnak, azonban bőven vannak ekkor is olyan ápolási munkák, amelyek elvégzéséről gondoskodnunk kell.
Még mindig tart a tél, így folytatódhatnak a téli tennivalók a kertben, de az is hasznos, ha egy bögre forró csoki mellett, akár a kandalló előtt gondoljuk át a jövő évi terveinket.