Ne féljünk ritkítani a gyümölcsöt!

Miért szükséges a gyümölcsöket ritkítani?

Több indokunk is van a gyümölcsritkításra. A legfontosabb oka a gyümölcsfajták igen nagy termékenységében rejlik, amelyeket napjainkban termesztünk. A gyümölcsfajok többségénél ugyanis az utóbbi évtizedeben jelentősen átalakult a fajtahasználat, és egyre nagyobb termőképességű fajták kerültek be a termesztésbe. Ezekre jellemző a virágrügysűrűség, amelyekből jó megporzás esetén jóval több gyümölcs fejlődik, mint amennyire szükség van. Ez egyrészt kedvező tulajdonság, mert növeli a termésbiztonságot a fagykárokkal szemben. A tavaszi lehűlések alkalmával ugyanis nem mindegy, hogy egy fán a nagyobb, vagy kisebb mennyiségű virágrügynek pusztul el az 50-80%-a, mint ahogy ez sajnos többször is megtörtént az elmúlt években. Ha nagyobb a fákon a virágrügyek száma, akkor még a súlyos fagykárok mellett is lehet számítani kisebb mennyiségű termésre.

A gazdagabb rügykészlet másrészt viszont plusz feladatot jelenthet a termelő számára, mert ha éppen nincsennek tavaszi lehűlések, akkor túlzott mennyiségű gyümölcs alakulhat ki a fákon. Ebben az esetben kisebb lesz a gyümölcsök mérete, rosszabb, savanyúbb lesz az ízük, gyengébb lesz a színezettségük, valamint romlik a tárolhatóságuk is. Az ilyen terméseket elfogyasztani sem tudjuk olyan élvezettel, illetve minőségük miatt értékesítésre sem alkalmasak.

A gyümölcsfák túlterhelése legalább olyan káros a növények erőnlétének romlása szempontjából, minthogy aprósodik a gyümölcsök mérete. A növények kondíciója hasonlóképpen rosszabb lesz, mint az embereké, ha azok túl vannak terhelve. Ez azzal jár, hogy a fák is fogékonyabbá válnak a betegségekre, hajlamosabbak a pusztulásra. A tehermentesítéssel tehát javítjuk a fák ellenállóképességét, illetve megnöveljük az élettartamukat. A fentiek mellett további súlyos probléma a túlterhelt fákon, hogy a terméshozásban beáll egyfajta szakaszosság, vagyis a bőtermő éveket gyengébb termésű évek követik. Ennek élettani okai vannak. A nyár folyamán ugyanis a fáknak a termésképzés mellett több feladatuk is van. Ekkor fejlődnek a növényeken a hajtások, valamint a termőrügyek is, amelyekből a következő évi termés képződik. Ez a folyamat felöleli a nyár jelentős részét, ami nagy mennyiségű vizet és tápanyagot igényel. Azok a virágrügyek tehát, amelyek tavasszal nyílnak, az előző év nyarán kezdenek kialakulni a fákon és a fejlődésük a lombhullásig folyamatos. A gyümölcsfejlődés, illetve a virágrügyképződés között így folyamatos verseny áll fenn, amely „harcban” mindig a virágrügyek maradnak alul. A terméstől roskadó fákon tehát nem lesznek jövőre virágrügyek, amiből a gyümölcs kialakulhatna.

Melyik gyümölcsfélét hogyan ritkítsuk?

Gyümölcsritkítás elvégzésére a rendszertelen terméshozásra leginkább hajlamos fajoknál van szükség, ilyenek az alma, a körte, az őszibarack és a kajszi. Az alma kézi gyümölcsritkítását június közepétől július közepéig végezhetjük, amikor azok kisdió méretűek. Elsőkörben szabaduljunk meg a kisebb méretű, beteg, deformált gyümölcsöktől. Viszont sokszor ez még nem elegendő az optimális terhelés kialakításához, ezért ritkítani szükséges az egészséges kisalmákból is. Vezérelvként azt tartsuk szem előtt, hogy szüntessük meg a fán a gyümölcscsokrokat. Az almánál ugyanis kedvező időjárási feltételek mellett akár 4-5 db gyümölcs is fejlődhet egy- egy csokorban, amelyekből egyet, maximum kettőt szabad meghagyni a ritkítás során. Úgy próbáljuk ritkítani az almát, hogy annak elvégeztével a kisgyümölcsök már ne érintkezzen egymással. Ilyenkor képzeljük oda, hogy a megmaradó gyümölcsök az érésig még jelentősen nőnek, elérik a 70 mm-es átmérőt, amikor már ismét össze fognak érni. Miután befejeztük a ritkítást, ijesztő lehet a látvány, hogy milyen sok termés van a fa alatt. Ez viszont ne tántorítson el minket, ugyanis sosem azt kell nézni, hogy mennyi gyümölcs van a földön, hanem azt, hogy mennyi van a fán. Jó terméskötődés esetén az almánál akár a gyümölcsök felét is le kell dobni a földbe.

A körte gyümölcsritkításánál az alapelvek nagyon hasonlóak az almához. A különbség az, hogy a csokrokon belül még több, akár 5-7 db gyümölcs is kialakulhat, amelyek közül elegendő 1-3-at meghagyni, attól függően, hogy mennyi csokor található a fán. A gyümölcsfák tehermentesítésére az őszibarack és a kajszi esetében talán még nagyobb szükség van, mint az almánál és a körténél. Ennek oka, hogy a gyümölcsminőség romlása, valamint az egyenetlen terméshozás mellett további súlyos veszélyt jelent a fapusztulás, ami sajnos erre a két növényre igen jellemző. Az őszibarack és a kajszi mediterrán származású, nagyon igényes gyümölcsfajok, amelyek a gombás és baktériumos fertőzésekre fokozottan érzékenyek. Ha legyengül a fák kondíciója, mert túl vannak terhelve gyümölccsel, akkor jelentősen nő a veszélye a fák részleges vagy teljes elhalásának. Ezért is szükséges alaposan megritkítani a kis gyümölcsöket.

Ennek optimális időpontja a virágzás után van 4-5 héttel. Mindkét fajnál viszonylag könnyen számszerűsíthető a meghagyható gyümölcsök száma. Az őszibarack 50-70 cm hosszú termővesszőin 4 db gyümölcs maradhat meg, míg az ennél rövidebb részeken 2-3 db, úgy hogy a termések között 10-15 cm, ökölnyi távolság maradjon. A kajszinál a hosszú, 60-80 cm-es vesszőkön 5-7 db gyümölcsöt hagyjunk, míg a rövid 5-20 cm-es nyársakon 1-3 db-ot. Mivel mindkét növény nagyon hajlamos a túlkötődésre, az alapos ritkítás után a kisgyümölcsök akár 50-70%-a is a fa alatt, a földön végezheti. De itt se ezt nézzük, hanem azt, hogy mennyi gyümölcs maradt a fán.

Fagykároktól mentes években merjük tehát bátran megritkítani a fákon kialakult gyümölcsöket, ugyanis ezzel javítjuk azok méretét, színeződését, ízét, tárolhatóságát, valamint fokozzuk a növények erőnlétét, így életkorukat is meghosszabbíthatjuk.