Hogyan neveljünk diófát

A dióról 

A dió széleskörűen felhasználható, őshonos növényünk. A dióbelet senkinek sem kell bemutatni, számtalan sütemény alapanyaga vagy sok vitamint tartalmazó rágcsálnivaló. A zöld diót is felhasználják, befőtt vagy likőr készül belőle. A festékipar számára is alapanyagként szolgál és értékes faanyagot is biztosít. A leveléből készült főzet javíthat az emésztőrendszer betegségein.

Diófa

A dió lombhullató, egylaki fa, magassága elérheti akár a 20 métert is. Átlagosan elélhet akár 70-80 évig is, emiatt és tekintélyes mérete miatt is érdemes többször átgondolni hol lenne a tökéletes helye a kertünkben. A telepítéshez alkalmas időszak megegyezik a többi fás növény ültetésével, így a diónak is a kora ősz és a tavasz megfelelő. A ma kapható korszerű oltványokkal már nem az unokáinknak ültetjük diófánkat, hiszen ezek már 3-4 év múlva termőre fordulnak. Habár a mondás úgy tartja, hogy a madarak által elejtett dióból lesz a tökéletes fánk, a korábbi termőre fordulás és a megfelelő fajta kiválasztása érdekében mindenképpen faiskolából vásároljuk csemeténket. A fa ültetésénél vegyük figyelembe, hogy nemcsak a magassága, de a gyökérzete is nagy helyet igényel, ezért nem ültessük közvetlenül a kerítés vagy a ház tövébe.

A dió károkozói

A diófákról elterjedt, hogy károkozómentesek, azonban van néhány gyakoribb kártevő, kórokozó, amiről érdemes szót ejteni. Kártevők közül az almamolyt, a dióburok-fúrólegyet és a tarka dió-levéltetűt és a lombrágó hernyókat említeném meg, míg kórokozók közül veszélyes lehet a xantomonászos betegség, illetve a dió gnomóniás betegsége. A megfelelő védekezéssel megakadályozhatjuk, hogy csökkenjen a termés. Rügypattanás előtt réztartalmú szerekkel végezzünk lemosó permetezést, majd a virágzás és a szüret közt gomba- és rovarölő szerekkel védekezzünk a felbukkanó károkozók ellen.