Gyepápolás, gyepbetegségek

GYEPÁPOLÁS

A gyep öntözése

    A vízutánpótlás kardinális kérdés a gyep megfelelő kondíciójának megtartásában, különösen a nyári szezonban. Egy héten körülbelül 3 alkalommal érdemes a locsolásra sort keríteni. Ahhoz, hogy a csapadék kellően a talajba hatoljon öntözzünk kiadósabb mennyiséggel, ugyanis így éri el megfelelő mennyiségű víz a fű gyökérzetét. Az öntözést a kora reggeli vagy késő esti órákra időzítsük, így megakadályozható, hogy a kijuttatott öntözővíz hasznosulás nélkül elpárologjon.

A gyep nyírása

    Ennél a műveletnél érdemes szem előtt tartani, hogy nyáron hosszabb szálhosszúságot kell hagynunk, így csökkentve a párolgási veszteséget. Körülbelül 5-6 cm-es hosszúságú szálak jobb takarást biztosítanak, az erős napsugárzás kevéssé okoz kiégett foltokat a pázsiton. Mivel a napsugárzás intenzitásán és időtartamán változtatni nem tudunk így ezzel a praktikával növelhető a pázsit stressztűrő képessége. A nyírás napszakos időzítésére a kora esti órák a legmegfelelőbbek.

A gyep tápanyagutánpótlása

    A megfelelő makro-, és mikroelemek biztosítása sem elhanyagolható teendő a pázsit karbantartása során. Nem csupán a telepítés után, hanem a vegetáció során is lehetőség van a tápanyag utánpótlására, a stressztűrő képesség fokozására. A Kiskertész gyepműtrágyát vegetáció során egyenletesen kijuttatva, 2-4 kg/100m2 dózisban kell alkalmazni. Fontos szem előtt tartani, hogy a ne vigyük túlzásba a tápanyagutánpótlást, ugyanis a túlzott gyepsűrűség filcréteg kialakulásához vezethet, amely nagymértékben akadályozza a pázsit szellőzését, a víz, oxigén, tápanyagok gyökérzethez való eljutását. A legnagyobb mértékű hasznosulás érdekében végezzük fűnyírást a kijuttatás előtt, majd a kijuttatás után öntözzük meg az adott területet.

Gyepfilc, gyepszellőztetés, gyeplazítás

    A fentebb említett gyepfilc képződése nemkívánatos jelenség pázsitunk élete során. Ez a filcréteg elhalt növényi részekből, mohákból áll össze a fűszálak és a talajfelszín közötti zónában. Ennek megsemmisítése gyepszellőztetéssel, gyeplazítással történhet, akár kétszer is egy évben. Ezeket a műveletek tavasszal, illetve kora ősszel szükséges elvégezni. A nyári hónapokban kerülendő, ugyanis csak plusz stresszhatásnak tesszük ki a hőmérséklet miatt amúgy is leterhelt pázsitot.

GYEP GOMBÁS BETEGSÉGEI ÉS A GYEP NÖVÉNYVÉDELEME

    Növényvédelem szempontjából a nyári időszakban sem dőlhetünk hátra, a tartós meleg és csapadékosabb mikroklíma kedvez a gombás betegségek kórokozóinak. Az általuk előidézett tünetek a gyökérzeten, szártövön és a levélen egyaránt jelentkezhetnek. Tipikus szártőrothadást okozó kórokozók a Pythium fajok. Ezek a fajok talajlakó patogén gombák, így szinte minden területen jelen vannak, ám nem feltétlenül okoznak betegséget. Ezt az egyensúlyt felboríthatja egy gyengébb kondíciójú gyep, így a jó kondíció fenntartásával sokat tehetünk a betegség kialakulása ellen. Friss vetésű pázsiton a már kelő magoncok a talajfelszínhez közel megdőlnek, majd elpusztulnak. Már beállt gyepen a szár tövét és a gyökérzetet betegítik meg, a gyökeret kiemelve előfordulhat „patkányfarok-szerű” megvastagodás, amely más Pythium fajok által okozott betegségekre is jellemző. Tünete még a pázsiton foltokban megjelenő atipikus elszíneződés. Nedves körülmények között, nagyon ritkán láthatóvá válhat a fűszálak között pókhálószerűen kiterjedő micélumszövedék. A kórokozók kora tavasztól késő őszig fertőzhetnek, jellemzően csapadékosabb időszakok után jelennek meg a tünetek.

Rizoktóniás fertőzésnek vagy a gyep barna foltosságának (Rhizoctonia solani) magyar elnevezése beszédes, a kórokozó a gyepen szabálytalan alakú, barna színű foltokat eredményez. Rendkívül polifág gomba, számos egy-, és kétszikű gazdanövénye van, tipikus talajlakó. Gyep esetében ez a faj okoz leggyakrabban betegséget pázsit fajtától függetlenül. Fontos megemlíteni, hogy a kórokozó a leveleket támadja, a szártő és a gyökérzet egészséges, tünetmentes marad. A betegség a körkörös foltokról ismertetik meg, a fűszálakon a foltok körül sötétlilás-szürke szegély jelenhet meg (főként nagyon rövidre nyírt gyep esetében). A betegség kialakulását meghatározza a léghőmérséklet, a nappali hőmérsékletnek el kell érnie a 28-30 °C-t, az éjszakai hőmérséklet pedig nem süllyedhet 18 °C alá. Elősegíti még a fertőzés kialakulását a tartósan magas hőmérséklet, a túl sűrű vetés, túlzott tápanyagutánpótlás és öntözés.

Harmadikként említendő a dollárfoltosság (régebbi tudományos nevén Sclerotinia homeocarpa) a fűszálakon szürke foltokat eredményez, melyeket vöröses-barna szegély övez. Később a gyep fehér színű foltokban pusztul, hajnalban a harmatképződés hatására pedig szintén kialakulhat pókhálószerű fehér micéliumszövedék a fertőzött területen, akárcsak szártőrothadás esetében. Kiszáradt talajon a tünetek markánsabbak lehetnek. 
    A szártőrothadás, barna foltosság és dollárfoltosság betegségekkel szemben prevenciós védekezésre van lehetőség, a korábban már említett Kiskertész gyepműtrágya megfelelő adagolásával és a fent leírt helyes öntözéssel, és a kellő szálhosszúság meghagyásával sokat tehetünk pázsitunk stressztűrőképességének növelésének érdekében. Az erősebb növényzet pedig ellenállóbb nem csak a napsugárzással, de a betegségekkel szemben is.

    Levélfoltosságot okozhatnak egyéb patogén gombák is (Helminthosporium / Dreschlera/Bipolaris fajok), amelyek kifejezetten a pázsitfűféléket támadják meg. Leveleken ovális, „szem” alakú foltok jelennek meg, melyeket lila vagy sötétbarna szegély határolhat, a foltok közepe elhal, sőt nagyon erős fertőzés esetén lyuk is képződhet a gyepen. A kórokozók számára legmegfelelőbb környezeti körülmény a tartósan magas hőmérséklet szárazabb, majd csapadékosabb periódusokkal kombinálva. Spóráinak szóródása főként májustól októberig lehetséges, a fertőzés létrejöttéhez pedig néhány órányi levélfelületi nedvesség szükséges. Amennyiben már korai szakaszban észleljük a tüneteket kémiai növényvédelmet is alkalmazhatunk, amely segít mérsékelni a levélfoltosság kórokozói által előidézett további 
károsodást.

    Végül, de nem utolsó sorban említendő a fűféléket megtámadó különböző rozsdabetegséget okozó kórokozók (Puccinia fajok), amelyek narancssárga, vörös, barna és fekete színű apró spórákat képeznek a levélen. Ezen spóráival képes terjedni szél vagy víz segítségével. A betegség kialakulásához a spóráknak pár órás levélfelületi nedvességre van szükségük. Rozsdabetegségek esetén a környéken fellelhető köztes gazda eltávolítása fontos megelőző lépés lehet (ebben az esetben a borbolya fajok). A betegségek felismerését minden esetben nehezíti, hogy korai stádiumban kevésbé látványosak a tünetek, illetve az, hogy a kórokozók által előidézett betegségek együttesen is előfordulhatnak.
Minden esetben aranyszabály tehát az egyensúly fenntartása, a jó kondícióhoz szükséges kellő tápanyagutánpótlás és öntözés, ám a túlzott „gondoskodás” a visszájára fordulhat, a gombás betegségek melegágya lehet.
    A levélfoltosságot és rozsdabetegséget okozó kórokozók ellen bevethető készítmény a ciprodinil, fludioxonil hatóanyagú Switch WG. A gombaölőszer engedélyokirat szerinti házi-kiskerti dózisa 10g/100m², alkalmazása beállt gyepen a levélfoltosság és rozsda kórokozói által előidézett tünetek első megjelenésénél javallott. Fontos, hogy a készítmény egy vegetáció során maximum 2 alkalommal használható fel, a két kezelés között pedig legalább 14 napnak kell eltelnie. A gombaölőszerekhez mindenképp javasolt tapadásfokozó készítmény adagolása, így biztosak lehetünk benne, hogy a kijuttatott szer megfelelően hasznosul. A tapadásfokozó házi kerti felhasználása 0,05%-os koncentrációban ajánlott.