A gyümölcsfák nyári metszése még napjainkban is szokatlan munkaműveletnek számít sok házikertben, habár az üzemi termelésben már sok éve ismert és jól bevált termésszabályzási eszköz. Alkalmazásának számos előnye van, amit ha megfelelő időben és módon hajtunk végre, akkor azzal számottevően növelhetjük a termés mennyiségét és minőségét.
A nyári metszés végzése a korszerű termesztéstechnológiák terjedésével vált egyre gyakoribbá. A modern ültetvényekben ugyanis az a célunk, hogy kisméretű, emberléptékű koronaformákon termeljük nagy mennyiségű és kiváló minőségű gyümölcsöt. Ezek a kicsi fák alul-felül, kívül-belül fényben jól ellátottak, ugyanis jó minőséget csak megfelelő megvilágítás mellett érhetünk el. Jellemző ezekre az ültetvényekre, hogy a téli metszés mellett számos egyéb, úgynevezett fitotechnikai műveletet végzünk a fák alakító és karbantartó metszése során. Ezek közül az egyik ilyen a nyári metszés, amit a legtöbb gyümölcsfélénél alkalmazhatunk. A metszésnél követendő alapelvek a különböző fajoknál nagyban hasonlóak, különbözőségek az elvégzés időpontjában vannak.
A nyáron végzett metszés egyik fő célja a fák növekedésének a mérséklése. Ugyanis a kisméretű fákat egymáshoz igen közel, zömmel 1-2 méteres tőtávolsággal telepítjük. Ahhoz, hogy ezeket a fákat bent tudjuk tartani a rájuk szabott térben, azaz ne nőjenek át a másik fa életterébe, korlátoznunk kell a növekedésüket. Ezt könnyen el tudjuk érni a nyári lombozat egy részének az eltávolításával, ugyanis a növény ennyivel kevesebbet tud majd fotoszintetizálni, szerves anyagot termelni az év hátralévő részében, azaz mérséklődik a növekedés.
Fontos hatása a nyári metszésnek, hogy azzal javítani tudjuk a gyümölcsök színeződését, ízét. Az árnyékoló, legfőképpen befelé és felfelé növő hajtások eltávolításával beengedjük a fényt a korona belsejébe, így az ott lévő gyümölcsök is pirosabbak, finomabbak lesznek. A pirosra színeződő almánál és őszibaracknál ennek különösen nagy jelentősége van.
A sűrűsítő hajtások lemetszésével nemcsak a színeződést javítjuk, hanem a termőrügyek képződését is. Ugyanis azok a termőrügyek, amik tavasszal virágoznak, az előző év nyarán kezdenek kialakulni a fákon, amihez nagy mennyiségű fényre van szükség. Ezzel a beavatkozással tehát a jövő évi virágzást, illetve terméskötődést is segíthetjük. Emellett fontos szempont az is, hogy a szellősebb korona kialakításával javul a növényvédelem hatékonysága is, azáltal hogy a permetezés során a permetlé bejut a fák belsejébe és jobb lesz a borítottság. A dunsztos, sűrű állapotok megszüntetésével tehát mérsékelhetjük a lombozatot károsító gombás fertőzéseket fellépését is.
A metszés során legfőképpen az egyéves korú részek, azaz a zöld, leveles hajtások eltávolítására kell törekedni. Ritkábban belevághatunk a többéves gallyakba is, de ez egyes fajoknál terméscsökkentő hatású lehet. Fontos, hogy a hajtásokat mindig tőből metsszük le, ugyanis a visszametszések kedvezőtlen elsűrűsödéseket eredményezhetnek.
A fán belül a legfőbb ellenségnek mindig a függőleges helyzetű képletek számítanak, elsősorban ezek lemetszését célozzuk meg. Emellett szintén kedvezőtlenek a korona belső része felé irányuló, vagy lefelé csüngő hajtások is. Igyekezzünk kialakítani egy halbordára hasonlító szerkezet, ahol a megmaradó hajtások oldalirányba, balra és jobbra nőnek. Ezzel a módszerrel érjük el a legjobb megvilágítottságot. Külön fordítsunk figyelmet a vízhajtásokra, melyek minden szempontból a lekevésbé kívánatosak. A vegetációs időszak nagy részében folyamatosan növekednek, ezáltal rengeteg vizet és tápanyagot szívnak el, viszont termést nem hoznak. Laza a szöveti szerkezetük, amin előszeretettel telepednek meg a levéltetvek és a vértetvek. Emellett sűrűsítenek, árnyékolnak, akadályozzák a gyümölcs érését, színeződését, valamint a termőrügyek fejlődését.
A metszés időpontját tekintve általános szabályként az fogalmazható meg, hogy akkor szabad elkezdeni, amikor a hajtások csúcsrügyben záródtak, vagyis megállt a hosszanti növekedésük. Ez fajtól és fajtától függően eltérő időpontban következik be. Almánál és körténél a szüret előtt 2-3 héttel célszerű végrehajtani. Az őszibaracknál két időpontban javasolt, június végén-július elején, valamint a szedés előtt néhány héttel. A cseresznye, meggy, kajszi, valamint korai szilva fajtáknál a betakarítás után 2-3 héttel végezzük el a nyári metszést. A bogyós termésűeket pedig szintén a szüret utáni időszakban érdemes megmetszeni.
A házi kerti fák nyári metszésére ugyanazon szabályok érvényesek, mint az ültetvényben lévőkre. Amit viszont mindenképp szem előtt kell tartanunk, hogy nyári zöldmunkát csak olyan fákon szabad végezni, amelyek jó kondícióban, erőnlétben vannak. Ez az a feltétel, ami miatt kiskertekben óvatosan kell bánni ezen beavatkozással és megfontolni az alkalmazását. Ezen fákat ugyanis sajnos sokszor nem sikerül teljesen megvédeni a különböző kártevőkről, kórokozóktól, vagy éppen a növények táplálása, öntözése mondható hiányosnak. A legyengült, rossz állapotban lévő fákon nem szabad nyári metszést végezni, ugyanis ha ezeknek tovább csökkentenénk az aktív lombfelületet, akkor azzal nagyobb bajt okozunk, mintha nem nyúltunk volna hozzá. A jó erőnlétben lévő fákon viszont a fentiekben említett alapelvek figyelembe vételével javíthatjuk a termés mennyiségét és minőségét.
Még gyönyörködhetünk virágoskertünk csodáiban: krizantém, díszkáposzta, örökzöldjeink. A folyamatos lombhullással akad egy kis dolgunk, az elhalt ágak levágása és levelek összetakarítása után a rezes lemosó permetezéssel is számolnunk kell. Ebben a hónapban odafigyelhetünk a karbantartási és tárolási munkálatokra.
Az őszi időszak végén, a lombozat lehullásával a gyümölcsfák téli mélynyugalomba vonulnak, azonban bőven vannak ekkor is olyan ápolási munkák, amelyek elvégzéséről gondoskodnunk kell.