Burgonya tápanyag hiánytünetei

Ennek elengedhetetlen alapja a harmonikus, a növény igényét kielégítő, az adott termőterület adottságait figyelembe vevő tápanyag ellátás, mely biztosítja a magas termésátlagot, a jó minőséget és a jó tárolhatóságot. A nem kielégítő, hiányos tápanyag ellátást a növény enyhébb hiány esetén a lombozaton, fokozottabb hiány esetén, a gumókon is hiánytünetekkel jelzi, melyek már a termés csökkenésén kívül a minőséget és a tárolhatóságot nagymértékben befolyásolja.
 

Burgonya tápanyagelem hiánytünetek leírása

Az egyik leggyakoribb tápanyaghiány a burgonya termesztése során a nitrogénhiány. A nitrogén fontos szerepet játszik a növekedésben és a fejlődésben, valamint a levelek zöld színének fenntartásában. A nitrogénhiányos burgonyanövényeknek számos jellegzetes tünete lehet, amelyek segíthetnek azonosítani a problémát. A leggyakoribb tünetek között említhető, hogy a burgonyanövény levelei általában veszítik élénk zöld színükből. Ez leginkább az alsó leveleket érinti. Ez a jelenség azért következik be, mert a növény a rendelkezésre álló nitrogént a fiatalabb, felső levelekhez irányítja, amelyek az életben maradásuk érdekében prioritást élveznek. Másik fontos tünet a lassabb növekedés, melynek végeredménye, hogy a növények elmaradnak a normális fejlődéstől. Ez természetesen kisebb gumókat eredményez, ami pedig hatással lehet a termés mennyiségére és minőségére. A burgonya nitrogénhiányának kezelése a megfelelő tápanyagpótláson alapul. A nitrogénhiányt általában a megfelelő műtrágyázással lehet orvosolni. Nitrogéntartalmú műtrágyák, például ammónium-nitrát vagy karbamid felhasználása ajánlott a növények tápanyagellátásának javítására.
A foszfor kulcsszerepet játszik a gyökérfejlődésben és a virágzás kialakulásában. A foszfor a nitrogénhez hasonlóan jól mozog a növényekben, ezért hiányuk először az idősebb leveleken mutatkozik. A foszforhiánynak szintén jellegzetes tünetei vannak, mint pl.: a sötétzöld vagy vöröses színű levelek kialakulása. Itt kell megemlíteni a rossz virágzást is. Az elmaradt vagy gyenge virágzás következtében kevesebb virág és termés alakulhat ki. Ha pedig a minimum szintet sem éri el a felvehető foszfor mennyisége, akkor az a gumók csökkent képződésében mutatkozik meg. De a foszforhiány következtében lassul az érés, és csökken a gumók héjszilárdsága is. 
 
Látványos a gumó méretbeli lemaradása, ha ugyanannyi nitrogén és foszfor adagolunk a növénynek, de kevesebb káliumot kap. A jó káliumellátásnál kevésbé alakul ki a nyers elszíneződés. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a burgonyagumók növekvő káliumtartalmával nő a keményítőtartalmuk, mely és ennek következményeként javul az ellenálló képességük a kékfoltossággal szemben. Ez a tünet a gumók mechanikai igénybevételekor, vagyis betakarítás, szállítás, raktározás közben alakulhat ki. A káliumhiány már a tenyészidőszakban is észlelhető, a levélszélektől befelé terjedő klorofillelhalás tüneteivel. Ezek a tünetek kezdetben csak az idősebb leveleken mutatkoznak, de később a fiatalabb levelekre is átterjednek. A levelek bronzos színűvé válnak, és a levélszéleken, illetve a levélcsúcsokon klorózis jelenik meg. A növények kisebbek, bokorszerűbbek, leveleik aprók lesznek, és nagyon hamar elöregszenek, még a gumók növekedése előtt. 
 
A makro tápanyagokkal szemben a mikro tápanyagok nem mozognak a növényekben, így azok hiányát mindig a fiatal levelek jelzik. A magnézium többnyire a levelekben, lombozatban halmozódik fel. Ha szintje a növény számára szükséges mennyiség alá csökken, akkor a tünetek először az idősebb leveleken, majd a középtáji szinten is jellegzetes érközi klorózis (kivilágosodás) formájában jelennek meg. A magnéziumhiány legismertebb tünete a márványozottság, melynek során a levél széle felől egyre nagyobb, és egyre élesebben kivehető klorotikus foltok alakulnak ki, amelyek a levél főerének irányába húzódnak. A tüneti megjelenésen túl ennek a mikro tápelemnek a hiánya negatívan befolyásolja a keményítő tartalmat. Ha a magnéziumhiányt már a kezdeti tünetek alapján felismerjük, hatásosan védekezhetünk ellene. Ugyan a növények elsősorban a gyökereiken keresztül veszik fel a szükséges tápanyagokat, de egyes elemek esetében, így a magnéziumnál is a lombon keresztüli trágyázás igen eredményes lehet. 
Sok esetben nem érzékeli a termelő, hogy a gyengébb termés a bórhiány következménye. A bór hiányából adódó kár területenként és évjáratonként eltérő, meszes és lúgos talajokon, továbbá aszályos években gyakoribb. Csak amegelőző védekezés jöhet számításba, a gyógyító kezelés – miután a hiánytünetek a gumóban megjelentek – hatástalan. Bár a gyenge burgonyatermést nem a bórhiány okozza, de a jól ismert gumóbarnulásnak (friss és tárolt gumók esetében) a káliumhiány mellett a bór hiánya is kiváltója lehet. Számos élettani hatás elmarad a hiányában, mint pl.: csökken a sejtosztódás, illetve csökken a szénhidrát áramlásának mértéke is. Hiánya negatívan befolyásolja a minőséget, hiszen csökken a szénhidrát és cukortartalom is a gumókban. Hiányában a burgonya rövid szárat fejleszt, a növény habitusa az oldalrügyek kihajtása következtében tömör. A levél a csúcstól kiindulva az erek között klorózistüneteket mutat, a fiatal levelek idővel elhalnak. A gumóban az edénynyalábgyűrűk barnára színeződnek, a termés felülete sötétebb, héja repedezett lesz. A gumó vágásfelülete rövid idő után sárgára, illetve vörösesbarnára színeződik.

A burgonya tápanyagellátása komplex feladat

A hiánytünetek időben történő felismerése és a megfelelő kezelési intézkedések meghozatala elengedhetetlen a probléma megoldása érdekében. A tápanyagpótlás, talajvizsgálat és megfelelő műtrágyahasználat segíthet a burgonyanövények optimális növekedésének és terméshozamának elérésében. Mivel a makroelemek  (N,P,K) pótlásához nagy mennyiségű tápelem utánpótlásra van szükség, így azokat célszerű talajon keresztül kijuttatni a növénynek. A mikroelemek ellátása történhet talajon keresztül is, de ezeket már célzottan levéltrágyaként is tudjuk pótolni a növények megfelelő ellátásához. A levéltrágyázás előnye, hogy intenzív lombképződés idején (május, június) gyorsan és hatásosan tudunk beavatkozni.
Akkor járunk a legjobban, ha kerüljük a klorid alapú trágyákat, mert a burgonya érzékeny a kloridokra. A szulfát forma a legelterjedtebb, tekintettel arra, hogy jól keverhető növényvédő szerekkel, nincs perzselő hatása (pl. keserűsó 5%-os töménységben is használható, ha jó minőségű, lágy vizet használunk permetezéshez), ugyanakkor jól oldódik, a szulfát formában jelenlévő kén – mint fontos tápanyag – további kedvező hatást fejthet ki.