Mihez kezdjek a kertben lehullott lombbal?

Késő ősszel minden kiskertészben felmerül a nagy kérdés: mégis mihez kezdjek a lehullott, gyakran nagyon nagy mennyiségű kerti lombbal? Egyetlen, mindenki számára tökéletesen megfelelő megoldást én sem tudok javasolni, azonban a lehetőségek és főbb alapelvek ismertetésével igyekszem segítséget nyújtani minden kertbarátnak a számára és kertje számára leginkább megfelelő módszer sikeres kiválasztásában.

Minden alapja: a szén körforgása

A növények anyagcseréje rendkívül érdekes: a testük felépítéséhez szükséges szénvegyületeket a napfény energiája segítségével a levegőből felvett szén-dioxid gáz beépítésével állítják elő, melyhez a gyökér csupán vizet és bizonyos ásványi anyagokat (nitrogénvegyületek, foszfor, kálium, kalcium, bór stb.) szív fel a talajból. A fotoszintézis során a zöld színtestek a szén-dioxid és a víz bontásával cukrot állítanak elő, melyet a növények tovább alakítva építik fel és működtetik szervezetüket. A folyamat végterméke tiszta oxigén. A növény pusztulásakor, vagy a lomblevelek őszi lehullásakor a korábban felhalmozott szerves anyagok ismét bekerülnek a körforgásba: ez a bomlás lehet gyors (például a fa égetése) vagy lassú (korhadás). A folyamat során hőenergia és szén-dioxid szabadul fel, az ásványi anyagok újra a talajba mosódnak, míg a szerves anyag egy része humusszá alakulva gyarapítja a termőréteget. Látható tehát, hogy a lehullott lomb legnagyobb tömegét a növények által a megelőző nyáron felvett tápanyagok alkotják, melynek a kertünkből történő rendszeres eltávolítása előbb-utóbb a talaj kimerülését okozza. Éppen ezért nagyon fontos, hogy hogyan kezeljük a hullott lombot!

Gyűjteni vagy nem gyűjteni?

A kertbarátokat erősen megosztó kérdés ez, mert bár mindnyájan szeretjük a szép és rendezett környezet látványát, a természetben nem jellemző az ilyen fokú ’sterilitás’: a hullott avarnak megvan a maga szerepe az erdők ökoszisztémájában. A nagyobb, arborétumszerűen nevelt, természetes összképű kertrészletekben az avart nyugodtan a fák alatt hagyhatjuk: a bomló lombszőnyeg gazdagítja kertünk talaját, és sok hasznos élőlénynek (például sün, giliszták, madarak) nyújt fontos telelő vagy éppen táplálkozó helyet. Az avarszőnyeg meghagyása nem kívánatos viszont a gyepfelületeken, ahol a bomló, gyakran levegőtlenné is váló takarás a fű foltszerű elhalását okozza. Szintén szedjük össze a lombot a gyümölcstermők alól, mivel számos betegség (varasodás, tafrina, blumeriella, rozsdák) elsősorban a hullott leveleken telel át. Amennyiben a gyűjtés mellett döntünk, az avar seprését száraz, napos időben végezzük, a lombullást követően minél hamarabb. Fokozottan ügyeljünk az avarkupacokba esetleg már behúzódó sünök testi épségére. Ha egész kertünkben gyűjtjük is az avart, egy nyugodt zugban érdemes lombkupacokat hagyni tüskés barátainknak téli menedékül: a törődést a következő évben hasznos kártevőgyérítő tevékenységükkel fogják meghálálni!

Összegyűjtött lomb kezelése

Az összegyűjtött lomb további kezelésének legjobb módja a komposztálás: a bomlás során ismét feltárulnak a tápanyagok, amit a kész komposzt tavaszi beforgatásával könnyedén visszajuttathatunk kertünk talajába! A komposztálás további előnye, hogy a magas bomlási hőmérsékleten a kórokozók telelő képletei és a gyommagvak is elpusztulnak, így akár fertőzött növényi részeket is hasznosíthatunk. Nem érdemes viszont a komposztba keverni allelopátiás anyagokat tartalmazó növényeket (diólevél, bálványfa, akác) és nehezen komposztálható fenyőféléket, mert ezek nem biztos, hogy maradéktalanul elbomlanak kiskerti körülmények között, így negatív hatásuk lehet a komposzttal később kezelt növényeink fejlődésére. Szerencsére a legtöbb önkormányzatnál zöldhulladékként leadhatók a kerti komposztba nem kívánatos növények is, ahol szakszerű feldolgozással ipari komposztot készítenek belőlük. A hullott lomb természetbe kihordása (hasonlóan a nyírott fűéhez) nem elegáns megoldás: egyrészt a gyakran idegenhonos növényfajok avarja nem illeszkedik a természetes erdők ökoszisztémájába, másrészről kertünket is rengeteg értékes szerves anyagtól fosztjuk meg, így a jövőben fokozott trágyázásra lehet szükségünk. A korábban széles körben elterjedt őszi avarégetés szerencsére visszaszorulóban van a kiskerttulajdonosok körében: a módszer, amellett hogy erősen szennyezi a levegőt, szintén lebontja a növényi anyagban rejtőzködő szerves anyagok jó részét, míg az ásványi anyagokban dús, de lúgos kémhatású hamu kerti kezelése is nehézkes. Az égetés lehetőségét vagy tilalmát az önkormányzatok helyi rendeletben szabályozzák, így célszerű mindig előre tájékozódni, de a modern kertekben az égetésnek csak erősen fertőződött növényanyag megsemmisítése esetén lehet létjogosultsága. A már steril hamu kis mennyiségben a komposztba keverhető, vagy nyáron felhasználhatjuk a zöldségágyásban is a csigák távoltartására.