A szőlő botrítiszét okozó kórokozó (Botrytis cinerea) rendkívül polifág faj, amely főként sebzéseken át hatol be a növénybe. Kedvezőtlen hatása elhalást, rothadást okoz a kultúrnövényen. Emellett azonban kedvező hatással is rendelkezik bizonyos esetekben, a tokaji borvidéken termesztett fajták nemesrothdását idézi elő.

Előfordulása rendszeres a szőlő ültetvényekben, kártételének mértéke azonban igen eltérő. Nyár végi, szeptember eleji csapadékhullás alakítja a kártétel mértékét.

Szőlő szürkepenész / botrisztis tünetek

Legnagyobb problémát az éredő fürtökön okozza, illetve az oltványokon. Tüneteket a bogyókon és a hajtásokon okoz. A zöld éretlen bogyókon ún. "zöldrothadás" figyelhető meg, míg a már érett bogyókon szürke színű konídiumtartó gyep képződik.
Nevét (szürkepenész) erről kapta. A hajtásokon barnás elhalások jelölik a kórokozó jelenlétét. Levélen nincs jellemző tünete.
Oltványok esetében, azokat kettévágva a háncsszövetben megtalálhatóak a fekete kitartóképletek (szkleróciumok).

Terjedésének a meleg (18-20°C), csapadékos időjárás a kedvez. A fajták eltérő érzékenységet mutatnak a szürkepenésszel szemben, a tömött fürtszerkezetű, vékonyabb héjú fajták érzékenyebbek a betegségre. Pl: Olaszrizling, Hárslevelű, Kadarka
A kórokozó több formában is képes fennmaradni: erős kitartóképletével (szklerócium), illetve növényi maradványokon konídiumok, micéliumok formájában.

Védekezés: agrotechnikailag kiemelendő a megfelelően elvégzett zöldmunka, "a fürt mindig lássa a napot". Ezen felül a sebzések kerülése, ugyanis ezek kaput nyitnak a kórokozónak.
A kémiai védekezés időzítése 3 sarkalatos pontra épül: virágzáskor, közvetlenül fürtzáródás előtt és zsendüléskor szükséges. Kiemelendő, hogy önmagában a kémiai növényvédelem nem elegendő, a helyes agrotechnika is szükséges!
 

Szőlő