A szőlő fénykedvelő növény, de a szórt fényt is jól hasznosítja, a teljes árnyékot azonban nem viseli jól. Árnyékban az ízközök megnyúlnak, a virágok rosszul termékenyülnek. Fényben a bogyók jobban színeződnek, a héj vastagabb lesz, és több cukrot-, illetve kevesebb savat tartalmaznak, mint amik árnyékban fejlődtek. Érzékeny a túl alacsony és a túl magas hőmérsékletre. A kifakadt rügyek -1 °C-on fagykárt szenvedhetnek, a száraz meleg hatására pedig a levelek perzselődhetnek. A szőlő nem sorolható a vízigényes növények közé, ahol az évi csapadék eléri az 500-600 mm-t ott a termesztése eredményes lehet. Azonban fontos, hogy ez a mennyiség megfelelően legyen elosztva. A szárazságtól a növény sínylődik, az érés idején lehulló nagy csapadék pedig kedvezőtlenül befolyásolja a gyümölcsök beérését, valamint elősegíti a rothadást. A talajjal szemben nem kifejezetten igényes.
Nem tekinthető nitrogén igényes növénynek, azonban a hiány és a túladagolás egyformán káros hatással lehet a növényre. A mikroelemek közül a szőlő a bór hiányára érzékeny, valamint a vas hiány okozhat még levél klorózist. Ültetés előtt érdemes egy tartalékoló tápanyag kijuttatást elvégezni szervestrágyázással egybekötve. A fejtrágyázást az intenzív hajtásnövekedés időszakára időzítsük. Virágzás kezdetekor, kötődés után és az érés kezdetén is érdemes lombtrágyázni.
Az szőlő ültetése történhet ősszel és tavasszal is. A szőlő fényigényes, tehát a területet ez alapján válasszuk meg. A tőkék közötti távolság körülbelül 2-2,5 méter legyen, sorok között pedig 3-3,5 m. Az ültetés után rendszeresen kell öntözni, egészen addig, amíg növekedésnek nem indul.
A metszés során mindig fertőtlenítsük az eszközöket. A gyengén fejlett, vagy túl sűrűn növő hajtásokat a kihajtás után rögtön távolítsuk el, ezzel megakadályozhatjuk, hogy túl buja lombozatot neveljen a tőke. Amelyik zöld hajtás a támrendszeren nem tud megkapaszkodni, azt kötéllel rögzítsük oda. A hajtásokat egyenletesen oszlassuk el, ne törjék egymást. Virágzás után a hajtásokat vágjuk vissza úgy, hogy a fürt után tíz levelet meghagyunk, ennyi levél ugyanis elég a fürt kineveléséhez. A keresztbe növő hajtásokat is megrövidíthetjük, így kordában tudjuk tartani a szőlő erőteljes növekedését, és elegendő hely jut a fürtök növekedéséhez. Nyáron az érés idején célszerű eltávolítani a fürtök körüli leveleket, ezzel elősegíthetjük az érést, és növényvédelmi szempontból is kedvező lehet különböző gombabetegségek ellen. A fürtökről így könnyebben leszárad a nedvesség, kisebb lesz a rothadás-veszély, több napfény és levegő éri a bogyókat. Fontos, hogy a levelek eltávolítását sem szabad túlzásba vinni, hiszen az erős napsütés megperzselheti a bogyókat. A metszés végén a keletkezett metszési sebeket mindig kenjük be sebkezelővel.
A szőlő nem utóérő növény, ezért a fürtöket fogyasztásra alkalmasan kell leszedni, késsel vagy metszőollóval. A szüret ideje a fajta érési ideje határozza meg.