Kerti kisokos - Szegfű kultúra

A szegfű szó hallatán a virágkedvelők nagy részének főként a virágpiacokon kapható egyszálas, nagyvirágú fajtatípus ugrik be, azonban ennél többet rejt magában ezen dísznövény nemesítése. A különböző típusok alapfaja a kerti szegfű (Dianthus caryopyhllus L.), Dél-Európa mediterrán régiójából származik. Manapság gyakran találkozhatunk nem csak a kertészetekben, de más áruházláncok polcain is csokros (ún. ’Spray’), illetve ’Dianthini’ fajtatípusokkal egyaránt. Fő jellemzője, hogy szára többszörösen elágazik és minden elágazás végén hasonló méretű virágokat találunk (innen ered a csokros elnevezés). A választék bővülése mellett említendő, hogy ezt a növény is (számos más dísznövénnyel egyetemben) már nem csak anyák napján, vagy más virágpiaci szempontból jeles napon árusítják, hanem az év nagy részében.

A szegfű ökológiai igénye

A szegfű, ahogy származása is mutatja rendkívül fény-, és levegőigényes dísznövény. Fényigényéből kiindulva elmondható, hogy tavasztól őszig többször hoz virágot, mint a téli időszakban. Fontos, hogy a lakásban a csokros szegfűnk mindig napos, világos helyre kerüljön, de a tűző napot mindenképp célszerű elkerülni. Hőigényét tekintve átlagosnak tekinthető a szegfű, állandó 20 °C fok biztosítása mellett jól érzi magát a növény. A túl alacsony (<10°C), vagy túl magas hőmérséklet (~ 30°C) ronthatja a virágminőséget. A szegfű öntözése kardinális jelentőségű. Sekélyen gyökerezik, így a rendszeres, kis adagokban történő vízutánpótlás elengedhetetlen. Ennek elmaradását szinte azonnal jelzi a növény: lankadni kezd, keskeny levelei összehajlanak. Öntözése minden esetben alulról történjen, így elejét vehetjük a gombás betegségek esetleges kialakulásának.

Agrotechnika

Bár a termesztőberendezésekben a szegfű szaporítása dugványozással történik (amelyet általában készen vásárolnak), az otthonunkban megtalálható fajtatípusok magvetéssel, egyes esetben pedig tőosztással is szaporíthatóak. A magvetés történhet februárban, márciusban. Amennyiben rendelkezünk kerthelyiséggel, a megfelelően begyökeresedett növényünket a fagyveszély elmúltával ki is ültethetjük.

A szegfű tápanyagigénye

Talajigény szempontjából a laza szerkezetű, semleges/enyhén lúgos közeget kedveli, gyökérzete levegőigényes. A fentebb említett vízutánpótlással kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy bár a szegfű vízigényes növény, a túlöntözés és a pangó víz a gyökerek fulladását, majd a növény pusztulását okozza. Tápelemek közül a káliumra kifejezetten igényes.

A szegfű ápolási munkák

Ápolás tekintetében kijelenthető, hogy a szegfű a kevésbé igényes dísznövények körébe tartozik. A már említett öntözésen felül érdemes még a csúcsbimbók kitörését elvégezni, így az oldalbimbók fejlődése egyenletesebb és erősebb. Az elnyílott virágokat, elszáradt leveleket rendszeresen távolítsuk el, így elősegíthetjük a növényt a regenerálódásban.

Növényvédelem

A dísznövények körében a növényvédelem kicsit más szempontból jelenik meg, mint a például a kertészeti kultúrák esetében. Fő célunk a díszítőérték megőrzése, amely szintén nagy kihívást jelent. Mint minden dísznövénynek, így a szegfűnek is vannak olyan károsítói, amelyek képesek a növény pusztulását előidézni.