A két jelenleg termesztett ribiszke faj között jelentős különbségek vannak. Eltérő az ökológiai igényük és más termesztéstechnológiai elemeket kell alkalmazni. A fekete ribiszke igényesebb, mint a piros ribiszke. Mindkét fajra elmondható, hogy hidegtűrő és a hűvösebb klímát kedveli. A 30 °C foknál melegebb hőmérsékletet és a tűző napsugárzást nehezen viselik. A piros ribiszke éghajlati igényeit kielégítik a hazai körülmények, míg a fekete ribiszkének éghajlati adottságaink kevésbé felelnek meg. A fekete ribiszke korábban fakad tavasszal, így telepítés előtt érdemes megfontolni a területkiválasztását, hiszen a tavaszi fagyok kárt tehetnek a fakadó rügyekben. Az éghajlati igények hiányosságát nagymértékben javítja a helyes művelésirendszer megválasztása. A feketeribiszke a vízigényes fajok közé tartozik, évi csapadékigénye maghaladja a 600 mm-t is. Különösen szüretig érzékeny az aszályra. Ha a növény vízhiányban szenved a bogyók ráncosak lesznek és idő előtti lombhullás következik be.
A sövényszerű művelés összefüggő növényfal kialakulásával kedvező mikroklímát teremt az állományban. A talaj beárnyékolásával kevesebb gyomnövény és jobb vízgazdálkodás érhető el. A sövényfal az erős szelek ellen is véd és csökkenti annak károkozását. A ribiszkéket általában vegetatív úton szaporítják, hiszen gyökérzetük a talaj felső 30 cm-es rétegében helyezkedik el. A gyökeret, ha sérülés éri könnyen regenerálódik. A ribiszkesorok talajtakarását végezhetjük szalmával, fakéreggel, komposzttal ill. fekete fóliával a későbbi gyomosodás és a jobb vízgazdálkodás érdekében. A gyökérzet ezáltal a felsőbb talajrétegekbe „vándorol”, ahol jobb a talajminősége és levegőösszetétele. A takart sorok esetében jobb lesz a talaj nitrogén-, foszfor- és a káliumellátottsága. A sekély talajművelés egyik legfontosabb alapfeltétele, hogy a választott terület évelő gyomoktól mentes legyen.
A ribiszkék a középkötött tápanyagban gazdag, enyhén savanyú, jó vízgazdálkodású és káliumban gazdag talajokat részesítik előnyben. A feketeribiszke ebben az esetben is érzékenyebb, mint fajtársa. A tápanyagigénye a két fajnak eltérő, a pirosribiszke káliumban gazdag talajt kíván, míg a fekete ribiszke nitrogénben gazdagot. A ribiszkéknek két fontos tápanyagigényes időszakuk van. Az első, a szüretig tartó szakasz, a második a nyár végén kezdődő tartalékolási szakasz, amikor is a ribiszke készül a télre és a következő évi termésre. Mindkét faj esetében klórmentes vagy alacsony klórtartalmú káliumműtrágyákat használjunk. Kedvezően reagálnak a szerves trágyák használatára, azonban csak 2-3 évente és ügyelve arra, hogy mentes legyen lótücsök tojásoktól.
A két ribiszkefaj eltérő vízigénnyel rendelkezik. A feketeribiszke termesztéséhez elengedhetetlen az öntözés, hiszen nagyobb lombozatot fejleszt, mint fajtársa. A meleg napokon különösen fontos a vízutánpótlása. Ellenben a pirosribiszke jobb adaptációs képesége miatt a közepesen vízigényes fajok közé tartozik. A ribiszke éves fejlődése során két kritikus időszakot kell megkülönböztetni vízfelvétel szempontjából. Az első szakasz a fejlődés és hajtásnövekedés szakasza, ebben az időszakban különösen fontos a vízutánpótlása. A második szakasz a csapadékban szegény július és augusztus, ami a rügydifferenciálódás időszaka. A koratavaszi munkákhoz tartozik a ribiszkebokrok metszése is. Ezt az időpontot rügyduzzadás előtti időpontra időzítsük. A ribiszkebokrok kiválóan képesek szabályozni a termőgallyak és hajtások számát. A metszés akkor jó, ha fenntartjuk a ribiszke ezen sajátosságát. Kerüljük a sűrű tömött bokrokat. Ügyeljünk a minél erősebb, vitálisabb termőgallyak és tővesszők megtartására. A ribiszke termőkorában csak ritkító metszést igényel. A pirosribiszke fajták többsége rövid termővesszőket fejleszt, emiatt a bokrétás termőnyársak képződése mellett több éven át képes megújulni, emiatt sokkal nagyobb az elsűrűsödés veszélye. A feketeribiszkék esetében a legszebb fürtöket a 3-4 éves termőgallyak hozzák, az ennél idősebb gallyak felkopaszodnak. A felkopaszodott gallyakat távolítsuk el a bokrokból. Mindkét ribiszkefajra igaz, hogy a sérült, beteg és a talajra hajlott hajtásokat és gallyakat távolítsuk el.
A fekete ribiszke érése június közepén kezdődik és július közepéig tart. A piros ribiszke érése június második felében kezdődik és július végéig tart. Hűvösebb nyarakon az érés elhúzódhat, míg a nagy meleg gyorsítja az érést. Az érett ribiszkebogyók felveszik a fajtára jellemző színt és rugalmas tapintásúak lesznek. A ribiszke érése egyöntetű, ezért az összes termés egy szedéssel leszüretelhető. Szedhető géppel és kézzel is.
Mélyhűtve egész évben eltartható. Fekete ribiszke jobban tárolható. A rekeszekben tárolt gyümölcsöket vékony rétegben 5-10 °C-on tároljuk. A rekeszek alját ne béleljük ki.