Kerti kisokos - Leander kultúra

A leander ökológiai/környezeti igénye

A leander az egyik legrégebbi, és virágbősége miatt az egyik legnépszerűbb mediterrán cserepes növényfajunk. A gazdag virágzáshoz egyedeinek azonban napos, szélvédett helyre van szüksége. A napsütésből minél többet kap egy nap folyamán, annál több virág képződésével fogja azt meghálálni. Talaj szempontjából a kissé meszes és kötöttebb agyagos talajt kedveli. A leander, mivel csak kb. -5 Celsius fokig bírja elviselni a fagyot, ezért egyedeit teleltetni szükséges. Az enyhébb hideget (mínusz 1-2 fokot) képes még átvészelni a szabadban, azonban tartósan hideg időjárás esetében már súlyosabb károkat is szenvedhetnek. Telelése helyéül egy világos és hűvös, de fagymentes helyet válasszunk, arra azonban ügyeljünk, hogy minél sötétebb helyet találunk számára, annál hűvösebb is legyen a helyiség.

A leander tápanyagigénye

Az őszi időszak kezdetétől egészen a növények kihelyezéséig a leandernek nincsen szüksége tápanyag-utánpótlásra. A tavaszi időszakban, kiteleltetés után, csak fokozatosan kezdhetjük el a tápoldat öntözővízzel történő kijuttatását. A gazdag virágzáshoz elengedhetetlen a rendszeres és viszonylag gyakori tápoldatozás, így márciustól szeptemberig hetente egyszer-kétszer ajánlatos erről gondoskodnunk. A tápanyagokkal jól ellátott leander levelei egyöntetű zöld színűek, erőlejes növekedésűek és virágzásúak.

A leander szaporítása

A leander szaporításának többféle módja is ismeretes, melyek közül a legegyszerűbben tavasszal, dugványozással szaporítható. Erre a célra akár a metszés alkalmával a csúcsi részekből származó 15-20 cm-es hajtásokból is választhatunk. A dugványok akár talajjal töltött cserépbe, vagy vizes edénybe is tehetők. Az első erős gyökerek kialakulása után, a dugványokat virágfölddel ellátott cserépbe ültessük át és neveljük tovább.

A leander metszése

A leandereket, ha nem is minden évbe, de legalább 2-3 évente érdemes megmetszeni. Ennek optimális ideje ősszel, a beteleltetés előtt van, esetleg tavasszal is elvégezhető, de ennek hatására előfordulhat, hogy kevesebb virág képződik majd rajtuk. Radikálisabb metszést az olyan növényeken alkalmazzunk, melyek túlzottan megnőttek, alsó részük felkopaszodott, vagy kopaszodó. Ebben az esetben akár a hajtások hosszának több mint a fele is eltávolítható. A virágzás serkentése érdekében azonban a hajtások kb. 30%-át távolítsuk el. A metszést minden alkalommal a levélhónalj feletti részen végezzük el.

A leander ápolása

A tavasztól nyárig tartó időszakban a leandernek rendszeres öntözésre van szüksége. A forró nyári napok alkalmával akár naponta többször is érdemes lehet öntözni a reggeli és az esti órákban. Az átültetéséről kisebb példányok esetében minden évben tavasszal gondoskodjunk, még a nagyobbak esetében elegendő lehet hiányzó talajának pótlása.

Nagy odafigyelést igényel a növényvédelmi problémák szemmel tartása, melyek közül főként a rovarok jelenléte okozhat problémát. A takácsatkák finom szövedéket képeznek a levelek fonáki oldalán, ahonnan szívogatásukkal gyengítik a növényeket. A levéltetvek és a pajzstetvek csakugyan táplálkozásukkal károsítják a leandert, valamint szennyezik is a növényeket mézharmattal, melyen a korompenész is megjelenik idővel. A gombás betegségek sem kerülik el a növényeket, hiszen a sztemfíliumos levélfoltosság, valamint a feketés daganatokat okozó rák is problémát okozhat nevelése során. Elsősorban a növények rendszeres figyelésével akadályozhatók meg a jelentős károk. A kártevők terjedése szappanos vízbe áztatott ronggyal való letörléssel csökkenthető, még a betegség tüneteit mutató hajtások mihamarabbi levágásával azok terjedése is csökkenthető. Nagyobb mértékű elterjedésük már kémiai beavatkozást igényel, takácsatkák ellen a hexitiazox, még a tetvek ellen a Spilan 20 SG 2 g/10 liter víz dózisban ajánlatos kijuttatni. A gombás betegségek ellen a Signum WG 20 g/ 10 liter vízhez adagolva biztosítja a hatékony védekezést.