A körte környezeti igényeit tekintve az igényesebb gyümölcsfajok közé tartozik. Sikeresen csak kiegyenlített klímán termeszthető. A szélsőséges időjárást, tehát a száraz meleg nyarat és az erős téli fagyokat nem bírja. Évi vízigénye 700-800 mm, az öntözést meghálálja. Csapadék hiányában a gyümölcsök apróbbak kövecsesek lesznek. Talajjal szemben szintén igényes, a középkötött, mély termőrétegű, könnyen melegedő, jó víz-, és tápanyag-gazdálkodású talajokon fejlődik megfelelően. Az optimális pH a számára 6,2-8,2. Igyekezzünk szélvédett, déli fekvésű helyekre telepíteni.
A körtét megvásárolhatjuk konténeres vagy szabadgyökerű kiszerelésben is. Ültetése történhet ősszel és kora tavasszal, fagyos hetek kivételével. Ültetés előtt a szabadgyökerű körte gyökereiből érdemes metszőollóval 1-2 cm-t visszacsípni, ezáltal a gyökérzóna növekedési erélye javul. Az ültető gödröt a gyökérrendszer kétszeresére ássuk ki, majd a gödör aljába tehetünk szerves trágyát, azonban ezt keverjük össze földdel, hogy az ne érintkezzen közvetlen a gyökerekkel. Figyeljünk az ültetési magasságra, a szemzési/oltási hely ne kerüljön a földfelszín alá, végezetül öntözzük be a facsemetét.
A körte nem tartozik a nitrogén igényes fajok közé. Nitrogén és kálium igénye szinte megegyezik, foszfor hiányára kevésbé érzékeny. A foszfor és kálium nagy részét tenyészidőn kívül ősszel juttassuk ki, a fennmaradó részét pedig tavasszal rügyfakadás előtt. A foszforműtrágyák a megtermékenyülést és a gyümölcskötődést, a káliumműtrágyák pedig a gyümölcs cukortartalmát befolyásolják. A mikroelemek közül a vas-, cink-, mangán-, és a bór utánpótlása fontos. A fák folyamatos bórellátottsága nagyon fontos. Kipermetezését már rügyfakadáskor megkezdhetjük, szükség szerint virágzásig 4-6 alkalommal.
Öntözés nélkül a körte a hazai viszonyok között nem mindig termeszthető eredményesen. A kritikus páraszegény meleg szári napokon szóba jöhet a koronaszint öntözése. Ennek elsődleges célja mindig a vízpótlás és a páratartalom növelése, azonban ügyeljünk arra, hogy ez ne a déli órákban történjen, hiszen ez perzselést okozhat. Az ápolási munkák részét képezi a gyümölcsritkítás. Ha a megtermékenyülés kedvezően alakult tavasszal, akkor később a kelleténél több gyümölcs fog kifejlődni. Igyekezzünk úgy ritkítani, hogy egy csoportban maximum két gyümölcskezdemény maradjon, ezzel megakadályozva a spontán hullást is. Végül meg kell említeni a metszést, mint meghatározó tényezőt a gyümölcs termesztésénél. A termőre fordulásig minden évben alakító metszésre van szükség.
A szüret ideje függ a termesztett körte fajtájától (nyári, téli). A szedésnél nagy gondot kell fordítani a kocsánnyal együtt való szüretelésre. A törött kocsányok minőségromlást vonhatnak maguk után.