Kerti kisokos - Bodza kultúra

A bodza környezetei igénye

A bodza hazánkban őshonos növényfajnak számít, ezért éghajlati körülményeink megfelelőek számára. Fényigényes és árnyékkerülő növényfaj, melyet természetes társulásban való megjelenése is bizonyít, hiszen a bodza mindig annak szélén, távolabb a magasabb növények árnyékától figyelhető meg. Vízigénye magas, évente legalább 700 mm vízre van szüksége a kielégítő fejlődéshez. Talaj szempontjából a szélsőséges, tehát a szikes és pangó vizes, hamar száradó területek kivételével bárhol eredményesen termeszthető, legjobban azonban a középkötött és jó vízgazdálkodású talajon fejlődik. A tartós vízborítást nem tűri, gyökereinek levegőigényessége miatt, ezért árterületre való telepítése mindenképp kerülendő. A téli fagyokat a bodza bokrai jól tűrik, valamint későbbi virágzása miatt azok tavaszi fagyok általi veszélynek sincsenek kitéve.

A bodza tápanyagigénye

A bodza tápanyagigénye leginkább a fekete ribiszkééhez hasonlítható, foszfor, kálium és magnézium szükséglete azonban a többi gyümölcsfajjal megegyezően alakul. Legnagyobb mennyiségben nitrogénre van szüksége, ugyanis erőteljes zöld, vagyis vegetatív növekedését ennek segítségével tudja biztosítani. Mikroelemek közül a réz, bór és cink jelenléte fontos a bodza számára, a bórt a virágzás előtt és közben is érdemes kijuttatni a jobb kötődés érdekében.

A bodza ápolási munkái

A bodzából általában alacsony törzzsel rendelkező fát, vagy bokrot alakítanak ki a telepítés utáni években. A termőre fordulás három év után várható, amikor már a fenntartó metszését minden évben feltétlenül el kell végeznünk, mely jelentős időt és energiát is igényel. A metszés rendszeres elvégzésével a fákon/bokrokon az elsűrűsödésük akadályozható meg, vagyis termőképességük tartható fenn. A termő növények metszése során visszametszés nélküli szálvesszős metszést kell alkalmazni. Ez nem jelent mást, minthogy a felesleges részeket tőből eltávolítjuk. Először kezdjük a beteg és sérült, majd pedig a letermett vesszők kimetszésével. Ezután már csak 8-12 db hajtást hagyjunk meg, melyek erőteljesek, a következő évi termést kinevelni képesek. Fiatalabb és gyengébb növények esetében kevesebb, még idősebbek és erősebbek esetében pedig több hajtás meghagyása javasolható. A metszés optimális időszaka a szüret után lenne, azonban a tél folyamán, fagymentes napok alkalmával egyaránt elvégezhető e munkafolyamat.
A metszésen kívül, az ápolási munkák közé tartozik továbbá a füvesített sorközök kaszálása, ennek hiányában talajának művelése. A facsíkok gyommentesen tartása mechanikai úton, vagy vegyszeresen, illetve ezek kombinációjával is megoldható.  

A bodza betakarítása

A termés betakarítását Európában kézzel végzik, a szüret időszaka pedig fajtafüggő. A legkorábbi fajták érése már augusztus elején vagy közepén elkezdődhet, még a legkésőbbi érésű szeptember elején, közepén éri el a szüretre alkalmas érettséget. A bodza ernyői akkor tekinthetők érettnek, szüretre alkalmasnak, ha a bennünk található bogyók legalább 90-95%-a sötétre, feketésre színeződött. Feldolgozóipari elvárás beltartalom szempontjából a vízoldható szárazanyag-tartalom, vagyis a refrakció 12%-os értéke egyaránt. A kocsányok letörése történhet kézzel is, de kevésbé megterhelő, illetve nagyobb hatékonyság érhető el olló vagy metszőolló használatával. Az ültetvényekben a leszedett gyümölcsöket közvetlenül rekeszekbe szedik, majd ezeket a munka végeztével a sorokból kihordják és a feldolgozás helyére szállítják. A bogyók nagy színanyag-tartalmának köszönhetően számos élelmiszeripari termék színezésére alkalmas, de gyümölcse önmagában és más gyümölcsökkel keverve is pl. ivólé, szörp készítésére egyaránt felhasználható.