Kerti kisokos - Alma kultúra

Az alma környezeti igénye

Az almák fajtáktól függően eltérő tűrőképességgel rendelkeznek. Az alma a mérsékelten hűvös, csapadékosabb, enyhébb telű klímaadottságú területeket kedveli. A szélsőséges időjárást (kemény hideg tél, száraz forró nyár) nem viseli jól. A virágzás körüli időszakban kifejezetten érzékeny a fagyokra. Hazánkban a napfényes órák száma kedvező az almatermesztéshez, öntözésre azonban szükség van, mivel évi csapadékszükséglete 700-800 mm. A talajjal szemben kevésbé igényes, változatos talajadottságok mellett termeszthető. A legkedvezőbb talajok számára azok, amelyek jó víz-, és levegőgazdálkodású gyengén savanyú vagy semleges kémhatású, kedvező humusz-, és tápanyagtartalommal rendelkező vályogos kötöttségű talajok. Ezek mellett optimális lehet még az öntés-, löszt-, erdei talaj is.

Az alma tápanyagigénye

A megszokott nitrogén-, foszfor és kálium műtrágyákon kívül az alma különösen érzékeny a kalcium hiányra. A nem megfelelő kalcium ellátottság nyomán a minőségi paraméterek is romlanak, valamint a tárolhatóság ideje is csökken. Virágzáskor és sziromhullás után érdemes NPK műtrágyát kijuttatni, virágzás után pedig pótolnunk kell az alma kalcium szükségleteit.

Agrotechnika

Az almafákat a többi gyümölcsfához hasonlóan kell ültetni, kivéve a magasan szemzett csemetéket. Ezeket úgy kell elültetni, hogy a szemzési hely 10-15 cm-rel a földfelszín felett legyen. Az ültetés előtt a szabadgyökerű fajtáknak a gyökereit nem szükséges megmetszeni, elég, ha csak a sérült és törött részeket távolítjuk el. A helyigényeket figyelembe véve határozzuk meg az ültetés helyét, ássuk ki az ültető gödröt úgy, hogy az a gyökérrendszer kétszerese legyen. Ha a kiásott föld túl homokos, vagy agyagos feljavíthatjuk földkeverékkel. A gödör aljába földdel felkevert szerves trágyát is teríthetünk, a lényeg, hogy az ne érintkezzen közvetlen a gyökérrendszerrel. Az ültetés után – miután megfelelően visszatömörítettük a földet – alaposan öntözzük be a facsemetét, az öntözésnek pedig a későbbiekben is szenteljünk nagy figyelmet.

Az almára vonatkozó ápolási munkák

Az ápolási munkák közül nagy jelentőséggel bír a fa koronaalakító metszése. A metszésnél mindig fertőtlenítsük az ehhez szükséges eszközöket, hogy ezzel csökkentsük a fertőzés veszélyét. A korona külső részein lévő, fiatalabb ágak vagy ágrészek mindig termékenyebbek, mint az idősek, így a törzshöz közel lévő részeken kevesebb terméshozamra számíthatunk. A koronaalakító metszés célja, hogy a korona öregedését késleltessük. Erre a metszésre addig van szükség, amíg a fa el nem éri a végleges formáját, ami fajtától és alanytól függően évekig is eltarthat. A koronaalakító metszés előtt távolítsunk el minden olyan vesszőt, amely a sudárral vagy a vázágakkal verseng. A korona belsejébe növő, vagy a felfelé törekvő vesszőket szintén vágjuk le. A vesszőket mindig tőből vágjuk ki meghagyva a párnaszerűen megvastagodott gyűrűket, mivel ebből fejlődik ki a sebet lezáró szövet. Metszésnél ügyeljünk arra, hogy csonkokat ne hagyjunk. A sudarat ne hagyjuk magasra nőni, mivel így kevés oldalágat képes kinevelni. Metszés után a metszési sebeket mindig kenjük be erre alkalmas sebkezelővel. Az alma az öntözést meghálálja, egy átlagos évben körülbelül 200-250 mm vízutánpótlás szükséges, amit a nyári hónapokban javasolt kijuttatni.

Az alma betakarítása

A betakarítás fajtától függően más-más időpontban történik. Az érettség jelei lehetnek az ideális méret, a színezettség, a kocsánytól való elválás és az illat. Fontos, hogy a kocsány könnyen elváljon a termőrésztől. Saját célra, friss fogyasztásra az almát mindenképpen a kocsánnyal együtt szedjük le. A szedést a korona aljáról kezdjük meg és haladjunk folyamatosan befelé, ezzel megakadályozva a többi alma leverését, vagy lehullását. Ügyeljünk arra, hogy a szedés során az alma ne ütődjön, ne sérüljön, mivel ez a későbbiekben rontja a gyümölcs minőségét, illetve a tárolhatóságát is. hűvös jól szellőzött helyen hetekig jól tárolható, mivel az alma utóérő gyümölcs.