Babérmeggy és betegségei és kártevői - mit tehetünk ellenük?

A trend nem meglepő: a kiskerttulajdonosok arra vágynak, hogy kertjükben egész éven át legyen valami üde zöld színfolt, ugyanakkor a klasszikus tűlevelű örökzöldek nevelése az egyre szélsőségesebbé váló klíma következtében egyre nehezebb. Ez az ellenálló és mégis impozáns lomblevelű örökzöld cserje, mellyel egy korábbi posztban (link a lomblevelű örökzöldek cikkre) már érintőlegesen foglalkoztam, könnyen nevelhető, és sokrétűen felhasználható a díszkertben. Az utóbbi hetekben sok kérdés érkezett hozzám a babérmeggyen megfigyelt kór- és kárképekkel, és a védekezés lehetőségeivel kapcsolatban, ezért ebben a posztban rövid áttekintést szeretnék nyújtani minden Kedves Olvasómnak arról, hogyan biztosítsák babérmeggy bokraik számára a zavartalan fejlődést. Szerencsére a babérmeggynek kevés és könnyen kivédhető károsítója van, így növényeinket komolyabb erőfeszítés nélkül is jó kondícióban tarthatjuk. Mutatom is, hogyan!

Babérmeggy, a mediterrán csonthéjas

Bár a babérmeggy kétségkívül nagyon hasonlít a nemes babérhoz, és valóban mediterrán eredetű (a Balkán és a Kaukázus vidékéről származik) dísznövényfaj – sokan épp a toszkán hangulat kerti megidézése miatt ültetik – valójában a csonthéjasok nemzetségébe tartozik, így közeli rokona az Európában ültetett cseresznyének, meggynek, szilvának és mandulának. Ez növényvédelmi szempontból azért nagyon lényeges szempont, mert hazai körülmények között a babérmeggyen is a csonthéjas fajok jellegzetes kórokozóinak és kártevőinek megjelenésére számíthatunk. A babérmeggy nagyméretű, csillogóan fényes, bőrnemű levelei egész télen át díszítenek, mediterrán eredete miatt jól tűri a nagy nyári meleget és a légköri aszályt, ugyanakkor kimondottan jó fagytűrő és a városi környezethez is jól alkalmazkodott. Virágai, termései jelentéktelenek, a díszítőértékét elsősorban a lombozat adja: ez lehet haragoszöld, de kinemesítették világoszöld és sárgás lombszínű, valamit tarka lombozatú változatait is, melyek azonban az alapfajnál sokkal kényesebbek. A babérmeggy gyorsan nő és nagyon jól tűri a metszést is, így kiválóan alkalmas sövények nevelésére.

Kártevők – csak ritkán fordulnak elő

Bár a babérmeggy a csonthéjas gyümölcsfajok jellemző kártevői számára megfelelő tápnövényként szolgálhatna, de a vastag, bőrnemű leveleket a rovarok általában nem szívesen fogyasztják, így komoly kártételre nem nagyon kell számítanunk. A polifág lombfogyasztók (cserebogár imágók, lombormányosok, vincellérbogarak, araszolóhernyók) néha megrághatnak néhány levelet, de általában nem szükséges ellenük védekezni. Ha a károsítás mértéke már rontana a növények díszítőértékén, a felszínen károsító rovarok egy Full 5CS-sel végzett permetezéssel könnyedén elpusztíthatók.

Két komoly kórokozó a babérmeggyen

A babérmeggy sikeres növényvédelmét általában két jelentős kórokozója, a sztigminás levéllyukacsosodás és a babérmeggylisztharmat elleni védekezés határozza meg. A sztigminás levéllyukacsosodás lefolyása megegyezik a kajszin, szilván és mandulán tapasztalhatókkal: a levéllemezeken eleinte jellegtelen, halványzöld foltok jelennek meg, majd a foltok barnán beszáradnak és kihullanak a levéllemezből, így a lomb lyukacsossá válik. A kórokozó a lehullott növényi maradványokon telel, fertőzésére elsősorban hűvös és nedves tavaszi időjárás esetén számíthatunk. Bár maga a betegség nem gyengíti jelentősen a növényt, de a díszítőértékét rontja, így a védekezés a tavaszi időszakban – főleg a kórokozó számára kedvező időjárás esetén – feltétlenül javasolt. A kontakt réz hatóanyagú szerekkel (Meteor, Champion Gold) történő permetezés általában kielégítő védelmet nyújt a kórokozó ellen, azonban a fényes levélfelület miatt a permetszerhez keverjünk tapadásfokozót. A babérmeggylisztharmat elsősorban nyáron-ősszel, szintén nedves időjárás esetén, a növekvő hajtásvégeken okoz tüneteket. A fejlődő levelek alakja torzul, rajtuk megjelenik a vastag, fehéres lisztharmatbevonat, súlyos fertőzés esetén a fejlődő hajtásvégek vissza is száradhatnak. Védekezni a kén hatóanyagú Microkénnel tudunk ellene, de ügyeljünk arra, hogy 25°C feletti hőmérsékleten a kén már perzselheti növényeinket is, így a permetezést nyáron mindenképpen az esti órákban végezzük.

sztigminás levéllyukacsosodás,

gypsophila és stigmina díszbabéron

Végül egy élettani elváltozás

A babérmeggybokrokon gyakran megfigyelhető, barnás levélszél-pusztulást nem kórokozók vagy kártevők, hanem a növényt ért valamilyen stresszhatás okozza. Az érintett levelek kanalasodnak, a levélszél-száradás következtében alakjuk torzul, sokszor idő előtt lehullanak. A tüneteket okozhatja a túl tömörödött talaj, szárazság, tápanyaghiány, vagy az utak mellé telepített sövényekben a téli síkosságmentesítés következtében a talajban felhalmozódó sók. Egyetlen védekezési mód a megelőzés: a nyári időszakban a növényeinket öntözzük rendszeresen, időnként lazítsuk fel a talajt (például óvatos kapálással), gondoskodjuk a megfelelő tápanyag-ellátottságról (szerves trágya vagy Kiskertész NPK 15-15-15 műtrágya kijuttatása a talajba, illetve Omex Ferti I-gyel végzett lombtrágyázás). A járdák sózásakor is legyünk körültekintőek, hogy minél kevesebb só kerüljön a növényeink gyökérzetéhez.